Lekció: Máté evangéliuma 5:43-48

Textus: Máté evangéliuma 5: 43-44;48;

Hallottátok, hogy megmondatott: "Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet." Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket,Ti azért legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes."

I. Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet.

Érdekes mondás ez, az ószövetségben nem igen található ilyen. Ott szeresd felebarátodat van.

Viszont mindenki majdnem a vélt mondás alapján szeret és gyűlöl, aki nem krisztusi.

A vámszedők, és a pogányok is.

A gonoszok és az aljasok is.

Igaz a felebarátot a baráttal helyettesítik.

Az aktuális barátot szeretni kell, a lehetséges ellenséget gyűlölni.

Pedig a felebarátnak nem ellentéte az ellenség, a felebarát a másik embert jelenti (így ismerjük meg pl. az irgalmas samaritánus példázatából).

Tele van a világ érdek szeretettel és határtalan gyűlölettel, ez nem szolgálja a Krisztus ügyét.

A szeresd felebarátodat stimmel. A gyűlölet viszont nem.

Ki gondolja, keresztyénként, hogy gyűlölettel el lehet jutni valahova? Akár védekezni is jó, ha gyűlölünk valakit? Ügyesebben megvédjük magunkat? A magunk hergelése, az agy elborulása segíthet ravaszabb válaszra, ügyesebb tettekre? Nem.

Ha az ember a legrútabb lelkűt gyűlöli és azzal a gyűlölettel tesz, nem lesz nyugta miatta.

Az ellenségeinket számon tartjuk, mert nem tudunk általában mást tenni, de le kell tenni a gyűlöletet, hogy ne öljön meg bennünket belülről.

II. Szeressétek ellenségeteket

Óvatosan mondjuk csak, hogy mi minden ellenségünket szeretjük, nehogy a képmutatás vádjába essünk!

Jó, ha már haragos fortyogás nélkül tudunk beszélni némelyikről.

Akkor viszont látjuk, a hiányt magunkban Jézus tanításához képest.

Akiktől felháborodik lelkünk, azokért kell imádkozni mint ellenségekért.

Mit is imádkozzunk? Nyilván először a közös üggyel kapcsolatban. Ha még nem tért meg, térjen meg. A gonoszságait hagyhassa el.

Imádkozhatunk magunkért is vele kapcsolatban: lássunk tisztán, lássuk meg az esetleges hibáinkat.

Imádkozhatunk, azért, hogy jó dolga legyen. Talán azért is, hogy tudjuk, Isten igazsága szerint lesz az ő ténylegesen elkövetett bűnei következménye (ha voltak ilyen bűnei). Azért is, hogy ne kérdőjelezzük meg Isten bölcsességét és igazságosságát.

Ken Follett Katedrális című könyve sokak számára ismert. A könyvben és folytatásaiban középkori sorsok leírását is olvashatjuk egy katedrális építése és a későbbi idők ürügyén. Úgy tűnik az író nem hívő, mégis sokszor igazságos véget ér egy-egy sors. A jó is és a rossz is.

Az első könyvben a szerzetes rend prior címéért komoly küzdelem, szinte politikai harc folyik, és a vesztes, később bosszút áll, az egész várost lehetetlen helyzetbe hozza, az építkezés ellenségeit támogatva.

Végül ügyes manőverezéssel sikerül szembeszállniuk velük és folytatódhat az építkezés. A nagy hatalmú, majdnem perjel, koldusként kerül az építtető elé, aki visszafogadja a rendbe. A történet végső csavarja, hogy amikor a katedrális felépíttető vezetőt rágalommal perbe fogják, éppen a volt ellenfele - akin megkönyörült - védi meg.

Ha valószínűleg nem hívő emberek így látják, akkor mi miért ne bízzunk abban, hogy jó jószívűnek és könyörületesnek lenni?

III. Legyetek tökéletesek

Sokszor számon kéretik Isten, miért áll kedvesen a gonoszokhoz is. Ő tudja mi a jó. Ő tökéletesen tudja, kinek milyen esélyt lehet, kell adni.

Mi pedig e tökéletességet elismerjük Nála.

A gyengeségeinket tehát bánjuk és nem vagyunk büszkék arra, hogy még mindig haragszunk, vagy hogy ha rá se gondolunk az ellenségre, akkor már egész jól elvagyunk. Ha Isten jót tesz a rosszal, akkor az minket új gondolkozásra sarkall.

Keressük tehát az Isten szerint való szeretet és tudjuk, arra kell törekednünk.

Erősítsen Isten az ilyen szeretet útján, mi pedig valóban törekedjünk erre a szeretetre.

Ámen!