október 22.
Lekció: Jn.17:20-26
Textus: Jn. 17:21; 24-25
„hogy mindnyájan egyek legyenek, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem. "
„Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem már a világ kezdete előtt. "
„Igazságos Atyám, a világ nem ismert meg téged, de én megismertelek, és ők is felismerték, hogy te küldtél el engem. "
I. Egyek legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy Te küldtél el engem.
A János evangéliuma 17. részét főpapi imának is szoktuk nevezni.
Eddig a részig Jézus a tanítványokért, apostolokért imádkozik, innentől kezdve a kibővíti a későbbi hívőkre, értünk is.
Az egység a kérés.
A házasságban az egység nem egyformaságot jelent csak, hanem egymás kiegészítését is.
A hasonló a hasonlónak örvendez, de az ellentétek vonzzák egymást. - mondják.
A Krisztus követők egysége sem sokkal egyszerűbb. Hasonlóságok és ellentétek.
A zenekarokban legtöbbször különböző hangszereken játszanak. Nem kell minden hangszeren jónak lenni, csak azon amin játszunk. Azzal segítjük a csapatot, ha a magunkéban vagyunk kiválóak. A zenekarban jól kell zenélni. A hitben jól kell hinni.
Krisztushoz kell közelebb kerülni. A saját karizmánkat, kegyelmi ajándékunkat kell jól használni. Közben pedig egymáshoz is közelebb kerülünk, egyek leszünk.
Gyülekezetben, felekezetben, minden Krisztus követő között.
A tét magas: akkor hiszik el, hogy Jézus valóban Istentől jött, ha egyek vagyunk.
Krisztusiak vagyunk, így egyek vagyunk, így elhiszik Krisztus küldetését.
Segítsen Isten minket ebben.
II. Azt akarom, hogy ott legyenek velem
Az imádságban óhajtani lehet, parancsolni nem.
Egyedül Jézus mondhat akaromot, de Ő sem szokott.
Csak ekkor kivételesen.
Miért? Mit akar?
Azt, hogy ott legyünk Vele.
Az Ő dicsőségét látva.
Ránk gondol, amikor akar: legyünk Vele.
A feltámadása után már ígéri: Veletek leszek minden napon a világ végezetéig.
Könyörög is azért, hogy így legyen. Már ezen a földön megsejtünk, tükör által homályosan meglátunk valamit az Ő dicsőségéből
III. A világ nem ismert meg Téged, de én megismertelek, és ők is felismerték, hogy Te küldtél el engem.
Miért méltat minket erre?
Mert felismertük Őt. A világ nem ismerte meg és nem ismeri meg Őt, de mi igen. Ezért Hozzá tartozunk.
Vannak helyek, ahol feltételei vannak annak, hogy ott lehessünk. Pl. végzettség, öltözet, meggyőződés.
Ilyen lehet a foglalkozás, pl. katedra, de akár a hobbi pl. sportpálya, színház, vagy a hit, pl. templom.
Akkor tudunk ott lenni, ha megvan a meggyőződésünk, az ismeretünk és a külső alkalmazkodásunk.
Jézus pedig azt akarja, hogy ott legyünk, ahol Ő van. Segít is ebben.
Mi pedig mivel felismerjük Őt úgy viselkedünk, ahogy méltó. Elhagyjuk a bűnt és tisztán élünk. Mert az Övéi vagyunk.
Megismertetett minket az Őt felismerő tudással és másokat is meg fog ismertetni.
Ez Tőle van. Továbbra is sokan meg fogják ismerni Őt, pedig nekünk kétségeink vannak. „A maiak már mások." Ma már nem lehet úgy hitre jutni.-gondoljuk. Nem is kell erőlködnünk. Sem a fiataloknál. Sem a középkorúaknál. Sem az időseknél. Minek - gondoljuk tovább - úgy is csak az hisz, aki abba születik. Megismerni Jézust nem lehet...
Dehogy nem, hívő és hitetlen családba születetteket Ő megismertet, ezért nekünk mondani és tenni kell a Tőle valókat.
Áldott Ő, hogy ma is fel lehet ismerni! Áldott, hogy mi is felismerhettük Őt!
Ámen!
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.
Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél
Látogatók ma: 26, összesen: 245963