A bíztatás nekünk szól...

„Eredj, s valami a te szívedben van, vidd véghez, mert az Úr veled van." (2.Sámuel 7.)

Egy fél évszázad óta működik az újtelepi református imaház a Budapest-Soroksári gyülekezet gondozásában. A háború utáni nehéz időkben híveink örültek a pici vályogháznak, elfogadták magukénak, lelki otthonuknak. Örültek annak, hogy itt a telepen van istentiszteleti helyük. Voltak olyanok is, akik nagyobbat, szebbet akartak s ezért máshova, a szomszédos gyülekezetekbe jártak. Ők templomot akartak s készen megtalálták. De hál' Istennek voltak olyanok, akik az imaházba jártak, és a templom a szívükbe növekedett!

Huszonöt éve múlt márciusban, hogy a kerület vezető lelkipásztora lettem s ebből több, mint húsz esztendőt vasárnapról vasárnapra Újtelepen szolgáltam. A lelki beszélgetések során többször elhangzott: bár csak többen lennénk, mi is szép templomot építhetnénk. Dr. Bereczky Ferenc presbiter testvéremmel, aki a nyolcvanas években a gyülekezet szellemi-lelki vezetője volt, sokszor beszélgettünk arról, milyen legyen az új templom, ha az Úristen kegyelmes lesz hozzánk s valaha megengedi, hogy házat építsünk Neki.

Leghamarabb a toronynál jutottunk közös nevezőre. A nagy mellett legyen négy kicsi torony. A nagy középen jelenti az anyaországot s a négy kicsi a Trianon által leszakított országrészeket, hogy Erdély, Felvidék, Kárpátalja és Délvidék ideszakadt református családjai tudjanak egy-egy tornyot magukénak vallani.

A rendszerváltás, Soroksár Erzsébetről való leválása, a meginduló építkezések a telepen, a kerület lélekszámban való növekedése azt jelentette, hogy egy álmot valóra lehet váltani: épüljön templom Újtelepen. A gondolat mellé odaállt az egész gyülekezet, de támogatták a gondolatot a Soroksáriak is.

A kerület polgármestere, Geiger Ferenc úr és a képviselő testület, kérésünkre megszavazott egy templom építésére alkalmas területet a gyülekezet számára. Sajnos a Fővárossal való közös tulajdonú terület, az „adminisztráció" több mint tizenkét évet vett igénybe, mire megkaptuk a területet. Augusztus 13-án Székely János gondnok úrral aláírhattam az ajándékozási nyilatkozatot.

Időközben a szívünkben megszületett templomot építettünk. Fekete Károly Ybl-díjas építész - nevéhez fűződik környékünkön a Gilicze tér rendezése és a környék legszebb villájának, a Pintér villa tervezése - készítette a terveket. De mivel a kijelölt templomépítési terület többször is változott, nem készült el végleges terv. A hirtelen halála miatt más tervezőt kellett keresni.

A szívünkben az is növekedett, hogy a templom mennyezete a történelmi Magyarország templomainak legszebb kazettáit hozzuk ide Újtelepre, építsük bele a templomba. Morvai László képzőművész úr készítette volna el tűzzománcból. A kiválasztott kazetták száma már hetven felett volt, többször összeraktuk, volt erre szponzorunk is. De a kegyetlen halál elszólította őt is az élők sorából.

A szívembe úgy is növekedett a templom, hogy támogatókat kerestem. Így vettem részt 2005-ben a Gustav Adolf Werk legnagyobb európai, német protestáns missziói és segélyszervezet nagoldi nemzetközi konferenciáján, ahol Igével szolgáltam. De támogatásukat nem fogadhattam el, mert még telek, engedélyezett építési terv nem állt rendelkezésemre.

Esztendőkön keresztül szívemben élt z újtelepi templom gondolata, amit híveim szeretete, tekintete éltetett. Mert az emberi szív bölcső, ott születik meg a jövendő: társad, gyermeked, unokád, hazád, egyházad szeretete. Először a szívedben születik meg minden, a templom is. Most szív szerint, azért imádkozunk, hogy a valóságban is megszülessen, megépüljön. Mert lehet gonosz bölcső is az emberi szív - mert ott születnek meg a gonoszságok, gyűlölködések és paráznaságok. Ne engedjétek megelevenedni ezeket. Lehet koporsó is az emberi szív, mert sok szép gondolat elhal benne, nem lesz belőle sohasem valóság.

Újtelepiek! A ti szívetekben kell tovább éljen és az én ifjú lelkésztársam lelkében a templomépítés, de már azzal a reménységgel, hogy valósággá lesz! Soha nem volt könnyű feladat templomot építeni, őseink is megszenvedtek érte. Ezért van minden templomnak külön története. Mert mindig voltak nehéz idők, rossz gazdasági helyzetek, megszorítások és nélkülözések. De ha valamit igazán akarunk, amiért megdobban a szívünk, ahhoz Isten erőt ad és tudunk küzdeni érte.

A református egyház Kálvin évet ünnepel. A nagy reformátor ötszáz éve született. Mi templomot építő szándékkal tisztelgünk előtte. A genfi reformációs emlékműnél ott áll Bocskai István erdélyi fejedelem szobra. A fejedelem halála előtt pár nappal halálos méreggel szervezetében a rendek előtt így fejezte be felszólalását: őseink hite és nemzetünk szabadsága mindennél drágább...én csak ezért harcoltam s mert sikerült, boldogan halok meg.

Az újtelepi reformátusok életében is a szeptember 27-ei alapkőletétellel egy korszak befejeződik. De ezzel együtt egy új elkezdődik, a templomépítés ideje. Isten legyen kegyelmes hozzánk és áldja meg mindazokat, akik ebben jó szívvel segítettek és munkálkodni fognak.

Köszönöm mindazoknak, akik velem együtt hittek benne és szívükben dédelgették az újtelepi templom építését. 

Kádár István Csongor, református lelkipásztor

(090827--)