A gyülekezet...

A soroksári református gyülekezet rövid története:

Trianon szomorú következménye, hogy az anyaországról leszakadt területeken egyre nehezebb lett a magyarság sorsa. Szülőföldjüket sokan elhagyták, szerencsét próbáltak, szinte a világ minden országába jutott magyar. Sokan jöttek Magyarországra is, és így kerültek Soroksárra, a német ajkú római katolikus településre. Volt közöttük református is, és a vidékről a főváros közelébe települtekkel a csepeli református egyház megszervezte 1929-ben a soroksári fiókegyházat. Az ő fennhatóságuk alatt működött, és ők látták el a lelkészi szolgálatokat is.

A gyülekezet létszáma a második világháború után az Erdélyből, felvidékről ide települtekkel egyre növekedett. Sőt, mivel Soroksár Erzsébettel együtt a főváros huszadik kerülete lett, egyre többen telepedtek le az ország minden részéből. Vallásos igényük már önállóságot akart.

Az akkori segédlelkész, dr. Galambos József lett a gyülekezet első lelkipásztora. Neki jutott az a nemes feladat, hogy megépítse az Egyházközség első templomát. Két terv is készült. Az egyik szerint a régi piac mellett épült volna együtt a lelkészlakással. A másik elképzelés szerint már a főtéren épült volna egy házas ingatlanon. A háború utáni nehézségek miatt végül úgy épült meg a templom, hogy a torony, a karzat és a díszes bejárati rész elmaradt. Nem is gyűlt rá alkalom a kezdődő diktatúra miatt.

Tehát 1948-ba kezdték el építeni a templomot nagy gyülekezeti össze fogással, csodálatos áldozatkészséggel, pénzadományokkal és Isten dicsőségére felajánlott ingyen munkával. Mindenki talált magának feladatot, mert akart találni olyan munkát, amit el tudott végezni. Országos gyűjtés is volt, több mint 50 gyülekezet nyújtott kisebb - nagyobb támogatást. A lelkipásztor munkáját dr. Gyarmati Mihály főgondnok, Cseri Menyhért gondnok mellett 24 tagú Presbitérium támogatta. Két év elteltével a templom még nem készült el teljesen: hiányzott a belső berendezés egy része, a végleges mennyezet, a külső vakolás.

195o. november 12. nevezetes dátum gyülekezetünk életében: ekkor szentelte fel templomunkat Bereczky Albert püspök. 1958-ba létrejött a Soroksár - Újtelepi fiókegyház, ami az óta is prédikáló állomásként működik az Alsó határút 7o szám alatt.

Az 1956. januári földrengés súlyos károkat okozott épületünkbe. Ezt tetézte a 8o-as évek közepén a szomszédos Zöldkereszt szolgálati lakásának összeomlása alatti csőtörés. A víz szivárgása alámosta templomunkat. A megsüllyedt falakon keresztül ki lehetett látni, olyan repedések tátongtak. Életveszélyes lett. Renoválására azonban nem volt pénz, elkezdése azért mindig a kővetkező év feladata lett!

Ez kicsinyhitűségre utalt és nem bátor hitvalló magatartásra. Erőnk feletti munkának véltük a templom renoválását. Elsírtuk, hogy kevesen vagyunk és ezt sokan el is hitték, mert a helyi római katolikus egyházhoz mértük magunkat és nem a német ajkú lakosság összetartó ereje volt a példa. Hiányzott a református egyházi tradíció. Elszakadtunk a gyökereinktől, a szülőföldünktől. Onnan, ahol a sokkal kisebb létszámban, sokkal nehezebb anyagi körülmények között élők kitartóan ragaszkodtak a templomukhoz, a lelki házukhoz. Az embernek önmagát kell legyőznie, és ez különösen érvényes magyar népünkre. Nem egymással kell hadakozzuk, hanem önmagunkkal. Isten Igéje megtanít erre bennünket, ma élő embereket. Hit és remény nélkül építeni sem lehet: sem templomot, sem jövendőt!
Ezzel a töretlen hittel és bizodalommal kezdtük el 1992-be templomunk felújítását, renoválását Kádár István Csongor lelkipásztor és Buti Zsigmond gondnok vezetésével. Öt év alatt közel tízmillió Ft-ot költöttünk a teljes felújításra. Istennek legyen hála, hogy elvégezhettük. 2ooo-be elkészült a parókia tetőszerkezetének átépítése és egy 8 m magas kistorony került a bejárat fölé. A torony fa felületére helyeztük el Morvay László három tűzzománc alkotását, bal oldalon az alfa, jobb oldalon az Omega, a kezdet és a vég, Jézus kijelentésére utal. Szemben református szimbólumainkkal körülvéve egy kakas áll. Ez emlékeztessen emberi gyengeségeinkre, indítson bűnbánatra, mint ahogy Pétert is megindította egykoron a hajnali kakasszó. A toronyból kijövő 3 méter hosszú szinterizált vasrúdon a csillag áll felettünk, hogy alatta, mint a napkeleti bölcsek, mi is minél többen megtaláljuk templomunkban Jézust. Ebben segítenek egyházi programjaink, istentiszteletek és evangélizációk, vagy gyermekekkel foglalkozó hittanóránk, szeretetvendégségek és kirándulások. Közös kulturális programjaink is a közösségünk egységét erősítik. 
A gyülekezet egy része komolyan vette, hogy a templom felújítása küldetésszerű feladat. Nem gazdag emberek, de nem lettek szegényebbek azért, mert rendszeresen támogatták ezt anyagi áldozatvállalásukkal.

Ökumenikus szemléletünket tükrözi, hogy áldozócsütörtökön több felekezettel együtt ünnepelünk. Református, evangélikus, baptista igehirdetések mellett, római katolikus tanítások, szavalatok és bizonyságtételek hangzanak el. A Nagyboldogasszony Főplébániatemplom, a Baptista Gyülekezet és református énekkarok színvonalas előadásokkal szolgálnak.

Testvérgyülekezetünk Erdélyben, Székelyudvarhely III. a bethlenfalvi negyed református gyülekezete. Ifjaink táboroztak a Hargitán, mi pedig a tatárszentgyörgyi táborhelyünkre -a Sponga tanya közelébe-hívtuk meg Őket, ahol 10 éven keresztül táborozott ifjúságunk. Vendégeink itt ismerhették meg az alföldi életet és innen indultunk velük megnézni a főváros nevezetességeit

Soroksár-újtelep megnövekedésével kinőttük prédikáló állomáshelyünket. Híveink igényeinek megfelelően szeretnénk ott a telepen templomot építeni és egy új missziós egyházközséget megalakítani. Híveink bíztatása mellett magunkénak tudjuk kerületünk polgármesterének és a testület támogatását. De jó úton halad a főváros képviselő testületének megerősítése is, hogy a templomépítésre alkalmas területet megkapjuk. Szeretnénk még 2008. évben lerakni az alapkövet. Hálásak vagyunk mindazoknak, akik mellénk állnak és támogatnak templomépítő szándékunkban.

Századunk első népszámlálása alkalmával több, mint 2000 ember vallotta magát reformátusnak. Választói Névjegyzékünkben 254 ember szerepel, a templomba járók és az egyházzal szorosabb kapcsolatot tartók száma 45o - 5oo fő. Vasárnaponként 5o - 7o ember látogatja istentiszteleteinket, l4 iskolai, óvodai és egyházközségi hittancsoport működik. Ez száznál több gyermeket jelent. Sok az albérletes közöttük, szüleikkel rendszeresen hazajárók a nagyszülőkhöz, így nagyon nehezen épülnek be a gyülekezetbe. Többször is hangsúlyozzuk, hogy nekünk kell lelki otthonunkká tenni templomunkat, a mi anyagi hozzájárulásunk a fenntartója, mert az egyház hívei adományából él. Erre buzdít a Gyülekezet Elnöksége, Kádár István Csongor lelkipásztor és Székely János gondnok, hirdetvén az egyház Urának szavaival: Isten országa ti bennetek van. Ti kell, előhozzátok magatokból önzetlen szolgálataitokkal, mások irányába történő segítségeitekkel, egymásért elmondott imádságaitokkal. Ez az éltető remény jellemezze közösségünk élni akarását, szolgálja Soroksárt a fővároson belüli fejlődését, legyünk hasznos polgárai magyar Hazánknak. Reméljük, eljön az idő, amikor már nem csak álom lesz a református óvoda, az alsó tagozatos iskola és a fent említett újtelepi templom.

De jó, hogy mindig van miért imádkozzunk, Uram. Mutasd a Te utadat nekünk, hogy ne a magunk nyomorúsága terhelje le mindig életünk. Legyünk a Tied, hogy egymáséi legyünk!  (Kádár István Csongor lelkipásztor)

A gyülekezet életében az elkerülhetetlen, s egyben az egyik legnagyobb változás amikor új lelkipásztor érkezik a gyülekezetbe.

2010. november 1-vel ment nyugdíjba Kádár István Csongor lelkészünk. Egy majd nyolc hónapos átmeneti időszakot követően -nt. Takaró Tamás lelkipásztor, tb. esperes vezetése, féltő gondoskodása mellett - a gyülekezet egyhangú szavazással választott új lelkészt Kiss Péter személyében, aki Mindenható Urunk elhívását követően költözött be a parókiára.

Az elkövetkező időben minden lehetősége meg lesz ahhoz, hogy hitben. lélekszámban, szeretetben erősítse a gyülekezetet, s támogathassa az újtelepen élő testvéreinket, hogy mindannyiunk vágya, az új református templomunk felépülhessen,  Istenünk dicsőségére!