Isten Báránya

Kiss Péter lelkipásztor vezetésével vonult be dr. Szabó István dunamelléki püspök, dr. Márkus Mihály, nyugalmazott dunántúli püspök és tatai lelkipásztor, valamint Illés Dávid a Budapest-Déli református Egyházmegye esperese a szépen megtelt templomba. A 105. zsoltár gyülekezeti éneklése alatt főtiszteletű úr a szószékre lépett és az igehirdetés szolgálatát végezte el. Prédikációjának alapigéjét Lukács evangéliuma 12. részének 54-59. verseiből vette. Az igehirdetés az alábbi linkre kattintva meghallgatható:

http://www.4shared.com/mp3/gd_aMfEmba/01Ft_DrSzab_Istvn_pspk1.html

A gyülekezeti ének után lelkipásztorunk az Úr asztalához lépett, hogy elmondja köszöntőjét és beszámolóját, melyet az alábbiak szerint mondott el:

Köszöntöm meghívott vendégeinket, az ünneplő és hálaadó gyülekezet minden tagját!

Hálát adni jöttünk mindannyian, azért, hogy megköszönjük Istennek azt, hogy élteti, megáldja közösségünket. Mennyi okunk van arra, hogy együtt magasztaljuk Urunkat, hiszen 85 éve él és szolgál református közösség itt Soroksáron. Hálásak vagyunk, hogy hétről hétre szól a harang és hív Istentiszteletre, templomba, hétköznaponként sokféle együttlétre egyre szépülő környezetbe. Hálásak lehetünk, hogy immár akadály-mentesítettek épületeink, a templom és lelkész hivatal, gyülekezeti termek bárki számára megközelíthetőek az udvar felől. Az utóbbi négy esztendő beruházásait Önkormányzatunk és Egyházmegyénk támogatta. Köszönjük, hogy közösségünk így is átélheti, hogy bíznak bennünk és számítanak ránk, és értékelik azt a munkát, amit egész közösségünkért, Soroksárért végez gyülekezetünk.

Köszönetünket és hálánkat szeretnénk kifejezni evvel az Istentisztelettel és majd köztéri szobor állításával.

Eredetileg a legerősebb ok, amiért valamilyen alkotást szerettünk volna állítatni itt a Hősök terén nagyon emberi volt. Szerettük volna jobban megmutatni magunkat, épületeinket. Hiszen itt Soroksáron a leggyakrabban elhangzó mondat, amivel én is találkoztam, találkozom így hangzik: "nem tudom, hol van a református templom". Hosszú évek óta gondolkodtunk azon, hogyan lehet változtatni ezen a helyzeten. Helyezünk el valamit a homlokzaton, ami jobban láthatóvá teszi, hogy itt egy gyülekezet él. Hamar világossá lett, hogy a köztéren kell elhelyeznünk egy jelet, hogy az rámutasson: itt református templom található. Hosszasan most nem sorolom a sokféle ötletet, de azt hamar eldöntöttük, hogy ha Istennek kedves, és úgy akarja, akkor köztéri alkotással szeretnénk jobban megmutatni közösségünk épületeit. Aztán 2013. november 21-én Bodnár Sándor testvérünk javaslatára maradtunk abban, hogy református címerünk egyik jól ismert szimbólumát szeretnénk láthatóvá tenni itt a Hősök terén.

Gyülekezetünk presbitériuma 2014. január 30-án hozta meg végleges, egyhangú döntését arról, hogy Majoros Áron szobrászművész által 2013. november 28-án bemutatott terv alapján, külső források bevonásával, elkészítteti Református Egyházunk címerében is megtalálható Isten bárányát ábrázoló szimbólumot, köztéri szobor formájában.

Közben az eredeti célhoz képest bennünk is nagy változások történtek. Hiszen belátható: egyáltalán nem biztos, hogy egy köztéri alkotásról majd mindenkinek a református templom jut az eszébe. Ha pedig köztéren van a szobor, akkor kié? A gyülekezeté? Soroksáré? Az a mi imádságunk és reménységünk, hogy majd egész közösségünk magáénak érzi ezt az alkotást.

Mi hát az oka, hogy ma egy egyházi szimbólum mégis köztérre kerülhet. Meggyőződésem szerint minden tevékenységünk értelme és igazi célja: az örömüzenet hirdetése. Tehát ennek a szobornak sem lehet más célja, minthogy Istenre mutasson. Üzenje minden Soroksáron élőnek, és mindenkinek, aki idelátogat hozzánk, hogy kicsoda Isten és milyen nagy szeretete. Hirdesse, hogy győztes Istenünk van, mert ő hatalmat vett a bűn és halál felett. Keresztyén ember ismeri, tudja mit jelent tehát Isten bárányának jelképe, és így lesz szolgálattá, feladattá, ha megkérdezik az erre járók, akik nem értik, nem tudják miért áll itt egy köztéri szobor formájában, akkor mondhatjuk tovább nekik is azt a jó hírt, amiből mi is élünk.

Azt nem tudom, hogy önkormányzatunk döntéshozói miért támogatták egyhangúlag gyülekezetünk tervét, függetlenül világnézettől, politikai oldaltól, vallásfelekezeti hovatartozástól a köztéri szoborállítást, de mi azért vagyunk hálásak, hogy evvel a döntéssel is ebben a szolgálatban erősítik meg közösségünket.

Soli Deo Gloria! Egyedül Istené a dicsőség!

A lelkipásztori köszöntő után Geiger György Kossuth díjas trombitaművész előadásában Csajkovszkij: Nápolyi dalának virtuóz trombitajátéka következett, mely hatalmas sikert aratott, az első nyíltszíni tapsot is kiváltotta a hallgatóságból.

Budapest- Főváros XXIII. kerület, Soroksár Önkormányzata részéről Orbán Gyöngyi, alpolgármester asszony köszöntése hangzott el, majd kórusunk énekelt, névadónk Osváth Viktor feldolgozásában a 167. dicséretet: Jöjj, mondjunk hálaszót!

Millisits Máté művészettörténész előadása következett a bárány szimbólumáról, majd ismét énekkarunk szolgált Ugrai Tibor és Kodály Zoltán művét előadva: Köszönöm.

Záró előadásra a Kálvin évek lezárása alkalmából, Főtiszteletű Márkus Mihály püspök urat, a Kálvin János Emlékbizottság elnökét kérte fel lelkipásztorunk. Előadásának lényege így összegezhető: Bár Kálvin nem korszerű, de mindig időszerű. Legemlékezetesebb mondatát mindannyian hazavittük: "Gondoljuk, hogy megkapta volna a Tízparancsolat az aranyborjú körül ugrálóktól a kétharmados többséget?"

Gyülekezetünk költőjének, S. Kiss Istvánnak erre az ünnepi alkalomra megszületett Isten Báránya című versét ifjúságunk hűséges tagja Szabó Emőke szavalta el hatalmas sikerrel.

A hálaadó gyülekezet ekkor a lelkipásztorok vezetésével, a 434. dicséretet énekelve vonultak ki a templom elé, hogy a Hősök terén felavassák Majoros Áron Zsolt az "Isten Báránya" című szobrát. Wechner Tibor művészettörténész méltatta az ifjú művész eddigi életútját, művészi pályáját, és mutatta be Soroksár legújabb köztéri szobrát a jelen lévőknek. Illés Dávid Esperes hálaadó imádsága után, püspök úr áldásmondása következett. Püspök úr, Majoros Áron és lelkipásztorunk közösen leplezték le az alkotást, melyet a jelenlévők hatalmas tapssal fogadtak. Énekkarunk a 459. dicséret Osváth Viktor által feldolgozott változatának bemutatásával tette még emlékezetesebbé a köztéri szoboravatást. A Himnusz közös eléneklése után, Millisits Máté a templomi Galambos terembe Kálvin és Tisza-kiállításra hívta a megjelenteket, míg Kiss Péter a Galéria 13 termébe szeretetvendégségre invitálta az egybegyűlteket. Ilesse köszönet mindazokat akik kétkezi munkájukkal, különböző adományaikkal támogatták ennek a szép gyülekezeti programnak a megvalósulását: Soroksár Önkormányzatának Polgármesterét és a Képviselő testület tagjait, Orbán Gyöngyi alpolgármester asszonyt köszöntő szavaiért. Weinmann Antal alpolgármester urat a rendezvény utcai részének hangosítási munkáiért. Köszönjük a Bese családnak a szeretetvendégség megszervezését, és a gyülekezet minden tagjának elhozott adományát! Köszönjük a Női kör, Anna kör a presbiterek áldozatos előkészítő munkáit! Az Úr legyen továbbra is a mi megtartó és őriző Pásztorunk!

Kiss Péter lelkipásztor