Kálvin János élete 2. rész

Kálvin János élete.
(Második rész)

A De la Marche növendékéből csakhamar a Montaigu kollégium tanulója lesz. Itt nyeri el 18 éves korában a marteville-i, majd két évre rá a pont Pévequ-i papi állás elég jelentékeny jövedelmét. És midőn e kollégiumban elsajátítható bölcsészeti tanulmányok befejezése után, a folyton teológiára készülő Kálvint a pap nevelő Sorbonne helyett mégis az orleánsi egyetem joghallgatói közt látjuk feltűnni: egész akaratlanul adódik a gondolat, miért? Kálvin életrajz írói azzal próbálják megoldani a kérdést, hogy apja minden áron olyan állásba óhajtja juttatni fiát, hol a vagyonszerzés lehetősége nem kizárt dolog. E feltevés nem egészen fedi az igazságot. A valószínű okot részint abban az elhidegülésben kell keresnünk, mely Obry Miklós végrendelete miatt Kálvin apja, mint ügyész és a noyoni káptalan között keletkezik, részint pedig abban a mind erősebben érezhető világnézetben, mely az emberi romlottság egyik fő okát a katolikus papság laza, erkölcstelen életében keresi és találja meg. Gyermekének előbb akar tisztes, és csak azután vagyon szerző állást biztosítani a közbecsülésben megőszült apa. Így kerül Kálvin az akkor lenézni kezdett katolikus papi pálya helyett a jogászok közé.
Aki azonban a földi, múló okokon kívül a magasabb irányítás lehetőségét sem hagyja ki számításából: az öntudatos isteni gondviselés bölcsességét is könnyen megtalálja ezen pályacserélésben, hiszen e lépés nélkül Kálvin később sem úgy mint Genf állami ügyeinek rendezője, sem pedig mint a református egyház törvényhozója nem lehetett volna olyan és az a tekintély, mint akire századok multán is szívesen hivatkoznak.
Kálvin János 1528. év őszén megy Orleánsba. A főiskola szabad, szinte köztársasági szelleme egy időre megváltoztatja a zárkózott ifjú kedélyét. Barátkozni kezd. Társaságba jár. Komolyba hajló lelke felderül. De a fiatal jogászt nem sokáig elégíti ki a felszínes külsőség. Újra könyveihez menekül s közöttük töltve éjt napot a tudásnak oly magas fokára jut, hogy tanárai helyett nem egyszer ő tart előadást, sőt VIII. Henrik híres válóperében Európa legkiválóbb jogtudósai mellett a 20 éves ifjú véleményét is kikérik. És -bár napja, meg éjszakája később is, szinte percnyi pontossággal van beosztva, hogy barátkozásra nincs is ideje, - mégis akiket egyszer már szívébe zárt, elfelejteni többé nem képes soha. Még a legnehezebb napokban is nemcsak szívesen emlékezik meg orleánsi két meghittjéről, Duchemin Miklós ügyvédről és Dániel Ferencről, hanem leveleivel is gyakran felkeresi őket. (vége a második résznek.)

(090130-szala)