Száz éve született templomépítő lelkészünk

Hálaadó istentisztelet Soroksáron

(Azok a gyülekezeti tagok, akik személyesen is ismerhették Dr. Galambos József lelkipásztorunkat, elmondták gondolataikat életéről, szolgálatáról, az akkori gyülekezeti életről. Köszönjük Testvéreinknek. Mind ez maghallgatható az írás végén a Csatolt állományok mp3-as hanganyagaként!)

Hálaadó istentiszteleten mondtunk köszönetet Urunknak, amiért első parókus lelkipásztorunk, templomunk építtetője – nagytiszteletű Dr. Galambos József - 100 éve megszületett, s erre az évfordulóra közösen megemlékezhettünk. Az ünnepélyes alkalmon a 392. ének eléneklése után Kiss Péter lelkészünk a Zsoltárok könyve 127. fejezet 1. verse alapján hírdette Isten igéjét: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői.” Felidézte azt a nehéz időszakot, amikor a csepeli anyaegyházközségből leválva, a háború minden borzalmával, keserüségével, a kitelepítések és betelepítések következtében feldúlt lakosságú Soroksáron megkezdődhetett a lelki hajlék – a gyülekezet -, majd a fizikai hajlék - a templom - építése. Hangsúlyozta, hogy ilyen körülmények között csak akkor lehet maradandó az építkezés, ha „aki leásott és mélyre hatolt, és kősziklára vetett fundamentomot” (Luk.6:48)

Az igehirdetés után énekkarunk szolgálata vezette be az istentisztelet azon részét, ahol nagytiszteletű Galambos Józsefre emlékeztünk. Kun Oszkár szavalata után Oszter Ernő gyülekezetünk tiszteletbeli gondnoka idézte fel személyes emlékeit volt lelkipásztorunkkal kapcsolatban, így a templomépítés viszontagságait is.
„A legnehezebb feladat az volt, hogy hétről-hétre biztosítva legyen egy olyan helyiség, ahol istentiszteletet lehet tartani. Általában elemi iskolák tantermei jöhettek szóba… Hosszú küzdelem árán sikerült elérni, hogy az akkori piactér területén telket kaptunk templomépítés céljából. Nagy volt a gyülekezet várakozása, már a templom tervei is elkészültek, de a II. Világháború miatt az építkezést el kellett halasztani.” … „Szívügyének tekintette a református temető létrehozását, ami sikerült is, s ugyan így a temető ápolását, rendbetételét is minden évben elvégeztük. Sajnos a község Budapesthez csatolásával a temetőt nem lehetett megtartani, azt a hatóságok felszámolták!”…”Az ostrom után a község kiürítése, majd a lakosság visszatérése után Nagytiszteletű Úrnak sok mindent újra kellett kezdenie… Az addig istentiszteleti helyiségül rendelkezésre álló iskolában az orosz katonák kórházat, raktárakat rendeztek be, így ismét feladat lett egy új imaterem megtalálása.”…”A hitoktatást kezdetben egyedül végezte, de a folyamatosan növekedő létszám miatt lehetővé vált segédlelkész beállítása.”…” A jelenlegi parókia egy volt orvos házaspár tulajdona volt, akiket a háborúban elhurcoltak, sajnos soha nem térhettek vissza. Ezt a házat igényelte, és kapta meg a gyülekezet parókiának, amiben két szoba összenyitásával imatermet alakítottak ki”…”Az udvarban kezdődhetett meg a templom építése, amiből a gyülekezet valamennyi tagja, presbitere, - élén a lelkipásztorral - jelentősen kivette részét”…”1948-ban Tildy Zoltán köztársasági elnök harangot ajándékozott az egyházközségnek (szentelése az év november 7-én volt), s 1950-ben vehette birtokába a templomot a gyülekezet, amely éveken keresztül minden vasár- és ünnepnapon zsúfolásig telt meg. Mindaddig így volt ez, amíg a hittanoktatás nem szenvedett csorbát, és a vallásellenesség nem burjánzott el.”…”Idős korára súlyos betegség is gyötörte. Nyugdíjazása után, 1985-ben temettük el a pesterzsébeti temetőbe.”…”A hátramaradottak, a Soroksári Református Egyházközség, méltóan kell, hogy megemlékezzen áldozatos tevékenységéről, az egyházközség létrehozásáért, melynek jelentősége felbecsülhetetlen érték számunkra. A most felavatandó helyiség, amely ezután a nevét viseli, mindig emlékeztessen minket, és az utánunk következő nemzedékeket az ő személyére, érdemeire, s legyen erejük az egyházközség további építésére, fejlesztésére.”
Ismét Kun Oszkár mondott el egy S. Kiss István verset, majd az énekkar Osváth Viktor feldolgozásában énekelte el a „Jöjj, mondjunk hálaszót” kezdetű éneket. Ezt követte a „Galambos terem” felavatása, és a Bese család által márványból készítetett emléktábla leleplezése. A gyülekezet elénekelte a 105-ös zsoltárt, majd Bese Ferenc presbiter társunk a következőket mondta: „Egy márványtábla mindig emlékezést jelent. Nagyon reméljük, hogy nem csak Galambos József nagytiszteletű úrról szól ez a tábla. Ha körbenézek, látom, hogy sokan lehettek itt a templomépítésnél, amikor a gyülekezet megalakult, és most sokan vannak itt szüleink, nagyszüleink közül akik szintén ott voltak az indulásnál. Nem elég az, ha azt gondoljuk, hogy majd a másik megcsinálja, hanem tudni kell, hogy áldozatvállalás, áldozatos munka nélkül nem lett volna ez az egyházközség sem ilyen hosszú életű. Azt kívánom mindannyiunknak, hogy erőnkhöz képest tudjuk támogatni továbbra is egyházunkat. A rövid gondolatsort Kiss Péter imával és áldással zárta, majd –ahogy mondta „a jövőre tekintettel” egy hittanos kislányunkkal együtt leleplezte az emléktáblát.
Ezt követően a gyülekezet a Dr. Galambos József életéről, tevékenységéről, a arról a korszakról elkészített kamara-kiállítást nézhette végig. Szabó László gondnok, a kiállítás készítője hangsúlyozta, hogy a gyülekezet történetét, így első lelkipásztorunk életét is kutató-feltáró munka még nagyon az elejénél tart. Megköszönte mindazok segítségét, akik tárgyi emlékekkel, ötletekkel, elmondott történetekkel járultak hozzá, hogy mindez bemutatható legyen a mai névadón. A tárlók külön mutatták be a lelkipásztort, s életének főbb eseményeit, fordulópontjait, a templomépítés-alapkőletétel eseményeit, a gyülekezeti élet különleges történeteit, valamint a kort politikájával-embertelenségével együtt, amivel a gyülekezet építése, a templom építése, a mindennapi szolgálat vitele mellett Galambos Józsefnek meg kellett küzdeni. A kiállítás külön színfoltja volt az a meghallgatható hangfelvétel, amelyen az őt személyesen is ismerő gyülekezeti tagok elékeztek vissza volt lelkipásztorukra, az induló egyházközség életére, mindennapjaira.
(121115-szala)

Felhívás:
református testvérekhez - legyenek bármely gyülekezethez tartozók – egyházközségekhez, lelkipásztorokhoz, de felekezeten kívüli magánszemélyekhez is! Akik bármilyen tárgyi emléket, iratot, dokumentumot őriznek a Soroksári Református Egyházközségről, s annak ideiglenes rendelkezésre bocsátásával hozzá kívánnak járulni múltunk feltárásához, kérjük, az alábbi lehetőségek egyikén értesítsenek:
telefonon: 06-1-287-21-77, email: presbiter13@gmail.com
Akinek elmondható élménye, emléke lenne, s ennek hangfelvételéhez hozzájárulna, kérem, szintén jelezze. Támogatásukat, segítségüket megköszönve:
Szabó László gondnok