Tábor után

Ifjúsági tábor Dömsödön

2011. július 17-én kedden reggel hat lelkes fiatal lelkipásztoruk vezetésével nyári táborozásra indultak a Budapesttől csaknem 50 km-re lévő Dömsöd nagyközség református gyülekezetének házába. A hét fő célja az volt, hogy segítséget adjunk egy ma élő fiatal számára ahhoz, hogy helyes önismeretre juthasson. Már ezen a délelőttön kiderült, hogy ez nekünk csak Isten Igéjének, a Szentírásnak megismerésén keresztül, annak a komolyan vételével lehetséges, ha végre elhisszük, amit rólunk Isten szava mond. Így hallgatták meg fiataljaink az első előadást, amit Nagy Péter, budafoki lelkipásztor tartott meg: Ki vagyok én, mint ember? címmel. Erre a kérdésre három választ talált előadónk: az ember Isten képmása, az ember társas lény, az ember bűnös lény. A előadást követő csoportbeszélgetésben négy területen kerestük s magunk életére vonatkoztatott válaszokat: le-, vagy felülértékeled magadat; vannak-e példaképeid?; életed mely területén van szükséged változásra?; Hogyan viseled el a kritikákat?
A délutáni szabadprogramot követően minden este 18 órakor evangelizációs szolgálat foglalta össze az aznapi üzeneteket. Isten Igéjét minden este gyülekezetünk lelkipásztora hirdette. Kedden este Mózes I. könyve 1. és 2. fejezetének válogatott versei alapján tett bizonyságot a teremtő minket szerető Istenről, és az ember teremtményi létéről. 
Ahogy minden reggelt, úgy a szerdát is közös áhítattal kezdtük: ki-ki a saját Bibliájából olvasta el lelkipásztora vezetésével a Bibliaolvasó Kalauz aznapi ó-, és újszövetségi igeszakaszát, melyet rövid magyarázat, majd imádság követet. Itt fontos cél volt, hogy fiataljaink megtanulják az igeolvasás fontosságát, és a Szentírás "forgatásának" készsége is az övék legyen. Szerdai előadónk ifj. Takaró Tamás beosztott lelkipásztor testvérünk volt Pesterzsébet-Központból. Az ő témája: Ki vagyok én, mint fiatal ember? Magunk megismerésének nehézségei után lehetséges útként a másik embert jelölte meg lelkipásztor testvérünk. Hiszen a velünk kapcsolatban élő másik ember tükör számunkra, akár családban, baráti körben, iskolában, munkahelyen találkozunk vele. E tükrökben azonban végül is torz képet kapunk, mert bűnös emberként elvesztettük a jó látás képességét. Csak Isten tud hiteles tükröt elénk tartani. A végső mondat így hangzott: nem is az a jó kérdés: Ki vagyok, hanem hogy kié az életem? Az esti evangelizációban,-melyen együtt hallgattuk Isten Igéjét a gyülekezet tagjaival, akik e napon tartják a Bibliaórákat- Mózes I. könyve 37. része, 1-11. versei alapján Józsefet, mint fiatalembert ismertük meg, és azt ahogy őt látták családtagjai, majd hogyan változott meg az önképe és formálódott át gondolkodásmódja, amikor Isten döntéseire igennel válaszolt egyiptomi élményei alatt. 
Csütörtöki előadónk Takaró Károly, kelenföldi lelkipásztor nem szokásos értelemben vett előadást tartott, hanem egy beszélgetés folyamban segített minket helyes önismeretre jutni. Az ebédszünetet követően a dömsödi gyülekezet lelkipásztora, házigazdánk bemutatta nekünk a gyönyörű templomot és az Egyházközség életét. Az evangelizációban a tékozló fiú jól ismert példázata alapján(Lukács evangéliuma 15. rész) Kiss Péter erre a kérdésre kereste a választ: Ki vagyok én, mint védett ember? 
Pénteken Dr. Molnár Sándor, külső-kelenföldi lelkipásztor érkezett közénk témája Ki vagyok én, mint keresztyén ember? A krisztusi élet öt lépéséről adott világos és egyértelmű tanúbizonyságot. az első lépés a keresztyén életben, hogy meglátom: elveszett, vagyis bűnös ember vagyok, Tőle távol születtem és élek. A második lépésben megértem, hogy csak Isten találhat meg a maga számára, és el kell fogadnunk, hogy hozzá csak Krisztus golgotai keresztjén keresztül vezet vissza az út. A harmadik lépés megtérésünk és újjászületésünk, ami szintén az Ő munkája. A negyedik lépésben az így átadott életű ember megtapasztalja, hogy Isten vezeti őt a Biblia olvasása, az imádság, és a közösség gyakorlásán keresztül. Az ötödik lépésben az ember felismeri élete igazi célját e földiekre nézve, és az örökkévalóságra nézve is. A délutáni programban gyülekezetünk gondnoka Szabó László, és Dragán György lelkész testvérünk vezetett minket. Előbb egy animációs filmet tekintettünk meg a Tízparancsolatról, majd ennek feldolgozása következett csoportbeszélgetésben. Ekkor voltunk a legtöbben, hiszen több családtag is részt vett a programokban: a lelkipásztor család mellet vendégeink voltak még Hatházi Attila presbiter testvérünk, és szerettei. Este Jakab levele 1. részének, 22-27. versei alapján Isten tükrének komolyan vételére hívta a fiatalokat. 
Szombatunk már az összegzés jegyében telt: délelőtti áhítatunkban is összegeztük a minket ért hatásokat, és a délutáni morzsaszedegetés keretében, mindenki személyesen is megfogalmazta, mivel gazdagodott élete ezen a nyári táboron. A lelki összegzést szeretetvendégség zárta grillezés formájában, majd útnak indulva este 21 órakor érkeztünk meg a Hősök terére fáradtan de mégis nagyon boldogan, és már senki nem lepett meg négy leányka, aki vígan táncolt a bejáratnál, és hogy hét fiatal boldogan szolgált a gyülekezeti a vasárnapi gyülekezeti közösségben.
Szeretném kifejezni köszönetemet és nagyrabecsülésemet a közvetlen munkatársaimnak szolgálatukért: Hanga Mercédesznek, hogy egész héten körül vett minket gondoskodó szeretetének sokféle jelével, Kántor Benjáminnak pedig, hogy gitárkísérettel segítette reggelenként az ifjúsági énekek tanulását, és egész heti gyakorlását. Megköszönöm a gyülekezet tagjainak mintegy 70. 000,- forintnyi, az Egyházközség Alapítványának 40. 000,- forintnyi anyagi áldozatvállalását, mert evvel kifejezték nekik is nagyon fontos az ifjúság így gyülekezetünk jövőjének ügye. Legyen áldott az Örökkévaló Isten a hét minden testi lelki áldásáért!

A képeket Hanga Mercédesz és Szabó László készítették.

Hálatelt szívvel:
Kiss Péter, lelkipásztor