Zsebe Gergely írása

Hosszas tervezést és reménnyel teli várakozást követően 2015. július 17-én 6 óra 30 perckor indult útnak, a Soroksári Református Gyülekezet 19 tagja: a gyülekezet lelkipásztora és családja, az Osváth Viktor kórus és néhány kísérő. Az indulást megelőző imádságban részt vettek olyan testvérek is, kik munkájuk, vagy egyéb napi elfoglaltságuk előtt jöttek a Hősök tere 11. szám elé, búcsúztatni a közel 700 km-es útra indulókat.

Az út során, önzetlen felkészülésüknek köszönhetően ízelítőt kaphattak az utazók, Osváth Zoltán kántortól az egyes, a magyar történelem szempontjából is jeles helyszínek főbb tudnivalóiról, kitérve a tankönyvekben sem mindig fellelhető információkra, valamint Szabó Emőke ifjú kórustagtól, a helyszínekhez kapcsolódó fület és szívet melengető irodalmi művek idézeteiből. Útban a cél felé, a festőien szép lankás, dombos és helyenként már csipkézett hegyű tájakon át olyan helyeken haladt az út, mint Arad, Déva, Medgyes és Segesvár.

A csapat este 21 óra utáni érkezését türelemmel és még nagyobb szeretettel várták a vendéglátók, akik a Bethlen-negyedi Református Egyházközség gyönyörűen felújított temploma előtt gyülekeztek. Az út fáradalmait, a szálláshelyet adó családok, udvarhelyi gyülekezeti testvérek gondos ellátása feledtette, mely segített a másnapi feladatokra való lelki és fizikai felkészülésben is.

Mert szükség is volt rá, hiszen a rövidke hétvégét a Testvérgyülekezet alaposan megtöltötte református-hitű és nemzeti érzelmű lelki-táplálékkal, melyhez a csapat erőnlétére is szükség volt. Ezek közül is kiemelkedett, a Madarasi-Hargita 1801 m-es csúcsának meglátogatása, melyre 1650 m-ről, a Madarasi Menedékháztól kapaszkodott fel, kéz a kézben, egymást segítve a két gyülekezet csoportja. Felfelé kaptatva, örömmel köszönt vissza az ember, a szinte csak magyarul megszólaló, a terep nehézségeinek leküzdésére bíztató zarándok-sokaságnak. A "székelyek szent hegyének" elérést követően gyönyörű és egyben szívfacsaró látványt nyújtott a nemzeti színű szalagokkal borított turulmadár szobra, a büszkén lengedező székely zászló és a díszes kopjafák sokasága, melyet hitvallástól, lakhelytől függetlenül a nemzeti összetartozás és együttérzés jegyében állítottak fel a korábban idelátogatók. A csúcsról gyönyörű kilátás nyílt a környező dombokra, völgyekre, erdőkre legelőkre és településekre, melyekben még ma is sok magyar szív lakozik. A gyülekezet tagjai még különösebb érzetet adtak a helynek, mikor körben állva rázendítettek többek közt olyan dalokra, mint a „Kell még, egyszó", a Székely Himnusz vagy a Nemzeti Himnusz. Elmondható, hogy azok közt, akik hallották, sok szem nem maradt szárazon, amit a fel-fel támadó széllökések gyorsan el is tüntettek. A többi program, mint például Székelyudvarhely központjában található nevezetességek (Vasszékely szobra, belvárosi református templom, Márton Áron téri Patkó, Orbán Balázs szobra) megtekintése, a Szejkén való vacsora elfogyasztása; a petróleumos ivóvíz-forrás és Orbán Balázs évszázados székely kapukkal „kikövezett" emlékhelyének felkeresése.

Kiemelkedett még a Bethlen-negyedi Református Egyházközség templomában megtartott vasárnapi istentisztelet. Az istentiszteletet Dr. Bekő István Márton a helyi gyülekezet lelkipásztora vezette, Kiss Péter soroksári tiszteletes tartotta az igehirdetést, továbbá beszédet intézett még az egybegyűltekhez Berde László Péter, korábbi udvarhelyi lelkipásztor, aki 2012-ben adta át a szolgálatot utódjának. Az istentisztelet záróakkordja a soroksári Osváth Viktor kórus szereplése volt, melyet meghatottsággal fogadtak a színültig megtelt templom hallgatósága, és amelyet szűnni nem akaró kopogással ismertek el. Befejezésül a soroksári gyülekezet nevében átadásra került a 2015. évi testvér gyülekezeti találkozó emlékére hozott zászló-szalag és egy bőrkötéses fotóalbum, melyben a közös múlt, jelen és jövő emlékei gyűlhetnek. Az udvarhelyiek is megajándékozták a soroksári testvéreket Nagy Péter művész egyik festményével a fenyőről, mely a 2015. évi testvérgyülekezeti találkozó üzenetét is hordozza: "Álljunk szilárdan a hitben, mint a fenyő a Hargitán". A vasárnapi ebéd elfogyasztása után már csak a könnyektől és jó szavaktól cseppet sem mentes búcsú következett, mikor is kezdetét vette a hazafelé tartó út. A menetirány ezúttal Korond, Marosvásárhely, Tordai-hasadák és Kolozsvár felé vezetett, melyből kiemelendő, hogy lehetőség nyílt a csoport részére megtekinteni ez utóbbi település, Mátyás királyunk szülővárosában, a felújítás utolsó szakaszában álló Farkas utcai református templomot, mely mind méretével, mind szépségével elbűvölte a kivételes szerencsében részesülő kórustagokat és kísérőiket. A helyzet külön szépsége, hogy 167. számú ének előadásával "felavathatták" a templom belsejét.
Áldás, békesség mindenkinek, és hála Istennek a hosszú, de felemelő útért.