Gerle a kereszten

Gerle a kereszten

A megszokott útvonalon Nyíregyházán a Széchenyi utcán korán indultam tanítani a Kossuth Gimnáziumba. Ez a reggel szokatlanul hideg volt.
Azért szeretek gyalog járni, mert így van időm átgondolni a napi programokat.
De ezen a reggelen szomorú dolgok jöttek elém, talán a közelmúltban hallott sok megrendítő hír miatt, melyeket a gyermekek mondtak el családjukról.

Mennyi lelkileg sérült, beteg, depressziós, elhagyott ember él körülöttünk.
Milyen hideg lett a világ, lelki értelemben éppen úgy, mint ezen a mai fagyos, csípős reggelen. Biztonságra vágyunk, mégis hidegen, érzéketlenül és vakon rohanunk, és valahova nagyon szeretnénk megérkezni, de nincs hova. Ezért tovább rohanunk, de zaklatott, durva világunk folyton kivet magából. Valami biztos menedék kellene.

Milyen kevesen veszik komolyan Istent, Aki segíteni tudna.
A szívekben a hit megfakult, a szeretet meghidegült, meghitt családokban is meggyűlölik, elárulják egymást, a közöny uralkodik és hamis próféták vadásznak a nyájra.
Hol van a menedék, hol van a megoldás, amikor a romlás már mindent elborít?

Szomorúan, gondolataimba merülve értem az Orthodox Templomhoz.
Szokásomhoz híven bepillantottam az udvarra, e nyugalmat árasztó, meghitt kertbe, ahol egy kereszt áll.

A havas kereszten éppen megpihent egy gerle.
A dermesztő éjszakát a szabadban töltötte. Ő is fázott, mint én az átélt krízisektől.
E zord világból vágyott a nyugalomra, a békességre, a megpihenésre.

A legjobb helyen, a keresztnél találta meg.
Ő tudta, hogy csak itt lehet felmelegedni!
Csak a keresztnél van megoldás! Csak Krisztus a megoldás!

Vajon mi tudjuk-e már?

***

„Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, aki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak.” (Galata 6,14)

Nyíregyháza,1993

Trencsényi László

református lelkipásztor