***

 

Igemagyarázatok a Bethánia Szövetség -Fénysugarak- kiadványában

 

Trencsényi László

református lelkipásztor

 

***

2Sám 15,13-37

„Dávid azután fölfelé ment az Olajfák hegyének a lejtőjén, és amíg ment, egyre sírt. Betakart fejjel, mezítláb ment..." (30.v.)

 

A menekülő Dávid

 

Dávid ezúttal nem Saul haragja, hanem tulajdon gyermeke, Absolon elől kénytelen menekülni. Az otthonát elhagyni kényszerülő ember tele van keserűséggel, félelemmel, szorongással. Milyen nehézzé tud válni ilyen kétségbeesett helyzetekben az ember szíve! Tudjuk, hogy Dávid az Úr vezetése alatt érkezett Jeruzsálembe, és most Isten akaratát elfogadva, sírva kell elhagynia Jeruzsálemet.

Testvérek, nekünk is föl kell készülnünk a szenvedésre. Jézusért minket is üldözni fognak, de nekünk van menedékünk, mert mi elmondhatjuk az ige szavaival: „Erős bátorításunk van nekünk, akik odamenekültünk, hogy belekapaszkodjunk az előttünk levő reménységbe." (Zsid 6,18)

 

Korunk hithőseire gondolva a következő bátorítást olvassuk a „Bilincseket és börtönt is" c. könyvben:

„A rabokat ez a felírás fogadta, Dante Poklára emlékeztetően: »Akik itt beléptek, hagyjatok fel minden reménnyel!« Beljebb, a börtönné alakított, Martinuzzi Fráter György 1542-ben épült kastélyának főbejáratán olvashattuk a kőbe vésett antik felírást: »Dominus adiutor et protector meus, quem timebo?« Ez pedig azt jelenti: Az Úr az én segítségem és védelmezőm, kitől féljek? Íme, Dávid király 3000 éves zsoltárának verse biztatott minket. Égi jeladásnak vettük..." (Visky Ferenc)

 

Ajánlott igeszakasz: Jóel 2,11-17

 

 

***

2Sám 16,1-14

„Bárcsak rám tekintene nyomorúságomban az Úr, és javamra fordítaná azt, hogy ma ócsároltak engem!" (12.v.)

 

Simei gyalázkodása

 

A menekülő Dávid számára nem elég a nyomasztóan súlyos lelki teher, a fizikai kimerültség, Simei váratlan feltűnése, alávaló viselkedése még tetézi elkeseredését.

Simei a túloldalon önmagából kikelve gyalázkodik, kezében éles kövek, szájában trágár, ócsároló szavak, mert Simei szívét elborította a harag és a gyűlölet. Dávid mindezt alázattal tűri, de honnan e nyugalom? Ez a nyugalom nem evilági, ez a hívő ember minden értelmet felülhaladó nyugalma. Bizonyára Dávid így gondolkozott magában: „Ha az Úr ezt megengedte, engem próbál vele, de erőt is ad hozzá, hogy kibírjam, elhordozzam, elszenvedjem."

Földi zarándokutunkon sajnos mi is találkozhatunk az efféle „simei" magatartással. Általában ilyen váratlanul és alattomosan támadnak ránk. Bátorítson minket az Úr Jézus példája, Istenünk áldott igéje, hogy el tudjuk szenvedni a ránk váró próbatételeket.

„Mert kegyelem az, ha valaki Istenre néző lelkiismerettel tűr el sérelmeket, amikor igazságtalanul szenved. [...] Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek: ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját, mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél." (1Pt 2,19.21-23)

 

Ajánlott igeszakasz: Mik 7,1-10

 

 

***

2Sám 16,15-17,23

„Azután ezt mondta Ahitófel Absolonnak: [...] egyedül a királyt ölöm meg." (1-2.v.)

 

Ahitófel aljassága

 

Ahitófel olyan elismert ember volt, akinek tanácsai megkerülhetetlenek voltak. „Abban az időben olyannak tartották Ahitófel tanácsát, amit adott, mintha Isten szavát kérdezték volna meg. Ilyennek tartotta Ahitófel minden tanácsát Dávid is, Absolon is." (2Sám 16,23)

Igen tehetséges férfi volt: Nagyszerű elme, logikája pengeéles, ügyes szervező, kitűnő stratéga. Bárki azt gondolhatná, hogy valóságos kincs egy ilyen ember a királyi udvarban. Ugyanakkor emberileg egy ravasz, ügyeskedő, kegyetlen, érzéketlen, gátlástalan, köpönyegforgató, áruló személyiség áll előttünk.

Ahitófel az egyik legellenszenvesebb személy a Bibliában. Alakjában kirajzolódik, amint a gőg és a hatalom deformálja, öntörvényű zsarnokká teszi az embert. Ebbe az ördögi csapdába esett Ahitófel. Élete rettenetes véget ért. Tulajdonképpen Júdás szintjére süllyedt. „Amikor látta Ahitófel, hogy nem az ő tanácsát követik, fölnyergelte a szamarát, elindult, és hazament a városába. Végrendelkezett háza népéről, azután felakasztotta magát." (2Sám 17,23)

 

Mennyire más az Istenfélő ember magatartása, aki az élet alkotójának, Istennek akar tetszeni, nem pedig az embereknek. Aki hálaadással köszöni meg Istentől kapott talentumait, aki az Úr Jézustól naponta tanulja a szelídséget és alázatot. Az ilyen embert felmagasztalja az Úr!

 

Ajánlott igeszakasz: Mik 3,1-12

 

 

 

***

2Sám 18,1-18

„Egész Izráelben nem volt olyan szép ember, akit annyira dicsértek volna, mint Absolon. Nem volt benne semmi hiba tetőtől talpig." (2Sám 14,25)

 

Absolon lázadása

 

A Dávid ellen lázadó fiú, Absolon hatalom átvételi kísérlete eleve kudarcra volt ítélve. Pedig elszánt hatalomvágya érdekében mindent mozgósított, és minden eszközt igénybe vett.

Absolon önjelölt volt, önmagát buzgón ajánlotta. Értett a tömegek nyelvén, értett a hangulatkeltéshez, értett mások megnyeréséhez, megtévesztéséhez, sok mindenhez értett, de amint látjuk, a legfontosabbal, Isten akaratával nem számolt. Isten Őt nem hívta el, nem kente fel, nem iktatta be a királyságba, mint édesapját, Dávidot.

Hiába minden emberi elismerés, dicséret, kitüntetés, ha Isten áldása nincs rajta! Isten nélkül minden emberi próbálkozás szánalmas, nyomorult, tragikus vállalkozás.

Ha mások nem is találtak Absolonban hibát, Isten talált, és azt mondta: elég volt! Mennyire más a külső megtévesztő megjelenés, és mennyire más a szív belső embere. „Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van." (1Sám 16,7)

Az Úr Jézus, a mi áldott Megváltónk pedig: „Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele. [...] az ő sebei árán gyógyultunk meg." (Ézs 53,3.5)

 

Ajánlott igeszakasz: Zof 3,1-8

 

 

***

2Sámuel 18, 19-19,9a

„A király megrendült, fölment a kapu fölött levő helyiségbe, és sírt. És amíg ment, ezt mondogatta: Fiam, Absolon! Fiam, fiam, Absolon! Bárcsak én haltam volna meg helyetted, fiam, fiam, Absolon!" 2Sámuel 19,1

Dávid gyásza

 

Dávid mindenki füle hallatára megparancsolta hadvezéreinek, hogy vigyázzanak a fiára. „Az én kedvemért bánjatok kíméletesen azzal a fiúval, Absolonnal!" 2Sámuel 18,5 Nem így történt! Amikor a kiszolgáltatott Absolon ég és föld vergődve várta sorsának beteljesedését, Joáb a király kérését figyelmen kívül hagyva habozás nélkül lecsapott ellenségére.

 

Van, amikor eljön a sírásnak rendelt ideje. Dávid király Jeruzsálemet elhagyva sírva menekült üldözője elől, és most könnyek között gyászolja üldözőjét. Absolon halálhíre mélységes gyászt jelentett számára. Dávid, amikor Absolont siratja, nem az ellenségét, nem a lázadót, nem az üldöző trónbitorlót siratja, hanem tulajdon fiát.

 

Számunkra mindenben az Úr Jézus Krisztus a követendő példa. Amikor az Úr meglátta Jeruzsálemet, fájdalmában megsiratta azt, amikor meglátta a Lázárt gyászoló hozzátartozókat, velük együtt érezve könnyekre fakadt. Ő minden hívő keresztyén embernek egyetlen erőforrása a fájdalomban, a gyászban, a lelki próbákban:

„Nem vagy immár a haragnak fia, elvonult Isten haragjának vihara, annak minden feszültsége kicsattant abban az egy villámban, amikor Krisztusra hullt a te békességednek a büntetése is. Örvendj a te békességednek, amelyért Ő viselte a büntetést!" (Dr. Victor János)

Ajánlott igeszakasz: Zofóniás 3, 14-20

 

 

***

 

2Sám 19,9b-41

„Visszaindult tehát a király, és elérkezett a Jordánhoz. A júdaiak pedig Gilgálba érkeztek, hogy elébe menjenek a királynak, és segítsenek a királynak átkelni a Jordánon." (16.v.)

 

Győztes hazatérés

 

Dávid megpróbáltatásának sötét éjszakája elmúlt. Az Úr megmutatta hatalmát, és világosság ragyogott fel a reménytelennek látszó helyzetben, sőt még az ellenségei szívét is hozzá fordította.

Dávid életében minden győzelmet az Úr intézett. Isten ismerte nehézségeit, körülményeit, de jajkiáltásait is meghallgatta. Nem csalódik az, aki Istenbe veti bizodalmát. Dávid ezt tette, mert élt benne az Isten iránti mérhetetlen szeretet és a hála.

A hívők mindannyian harcban állnak, a hitnek szép és nemes harcában, ahol fájdalmas csaták vannak, de üdvösséges csaták.

Testvér, ha a Megváltóhoz tartozol, a Győzteshez tartozol, aki győzött a halál és a pokol felett. Ő adhat neked is erőt minden nemes küzdelmedben. Csak a halálon is győztes feltámadott Jézus Krisztushoz tartozva lehetünk igazán győztesek. „Aki győz, örökségül nyer mindent..." (Jel 21,7)

„Nincs e világnak olyan rejtett sarka, ahová Jézus Krisztus tekintete be ne hatolna, nincsen olyan nehéz és gyötrelmes őrhelye, ahol Jézus Krisztus tekintete szeretettel meg ne pihenne rajtad. Ő mindent tud rólad, mindent lát felőled, minden nehézségedet és körülményedet ismeri. Ahol pedig Ő jár, léptei nyomán világosság támad." (Szikszai Béni)

 

Ajánlott igeszakasz: Ám 9,11-15

 

***

 

Zsolt 78,56-72

„Hűtlenül elpártoltak, mint őseik, csalódást okoztak, mint a meglazult íj." (57.v.)

 

Változzatok meg!

 

Ennek az igének alapján mi is bűnbánattal kérhetjük most a mi Urunkat, hogy bocsássa meg minden hűtlenségünket, vétkünket. Gondoljuk át életünket, mihez, kihez igazodtunk, idomultunk eddig! Azért okoztunk annyi csalódást, fájdalmat a mi Istenünknek, azért kerültünk olyan szánalmas állapotba, mint a meglazult íj, mert az ördög szimpatikus kínálatai letérítettek a keskeny útról.

Bocsássa meg az Úr: ha mi is betévedtünk a mértéktelenség mocsarába, a bűnös kívánságok útvesztőibe; ha hagytuk, hogy a sikerorientált világ minket is magával ragadjon; ha engedtük, hogy a kapzsiság, az irigység, a harag és a gyűlölet minket is megfertőzzön; ha fontosabb volt számunkra az evilági szórakozás, a munka, a család, az egészség, vagy bármi más, mint az Úr Jézus akarata. „De még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen" (Ézs 30,16).

Azt kéri tőlünk ma az Úr, hogy változzunk meg, mert még nem késő! „...változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes" (Róm 12,2).

 

Ajánlott igeszakasz: Róm 12

 

 

***

108. zsoltár

„Kész a szívem, Istenem, arra, hogy énekeljek és zengedezzek lelkesen! Ébredj, lant és hárfa, hadd ébresszem a hajnalt! Magasztallak, URam, a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt. Mert szereteted az égig ér, hűséged a magas fellegekig. Magasztaljanak a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön!" Zsoltár 108, 2-6

Dávid imádsága

Dávid hálaéneke kitörő lelkesedésben, szívből fakadó őszinte imádságban fogalmazódik meg. Boldog ember az, akinek KÉSZ a szíve és odaszánt, Istennek átadott az élete. Mivel lelke szüntelenül énekel az Úrnak, szíve leghőbb vágya az, hogy ébreszteni szeretne. Nemcsak a hajnalt, hogy múljék már végre az éjszaka, hanem az elveszetteket is, hogy Krisztusban ÚJ ÉLETRE ébredjenek.

Szikszai Béni mondta:

„Minél mélyebben elmerül valaki a kereszt titkába, annál gazdagabb életszentség birtokába jut. Minél fedetlenebb arccal, őszintébb szívvel szemléli Jézus halálát és feltámadását, annál nagyobb hálára köteleztetik. ... Minél nagyobb a hála, annál teljesebb az odaszánás. Ez a megszentelődés titka. .... Az aktív odaszánás teljes békességet, mozdíthatatlan bizonyosságot jelent Jézus megnyílt sebeiben. .... Minél mélyebbre jutottak ( a hívők) a szent életben, annál bűnösebbnek vallották magukat és gyakrabban szemlélték a keresztet. Így mindig nagyon bűnösként állva a kereszt alatt kisebbedett életükben az én, és növekedett Krisztus."

Ajánlott igeszakasz: Kolossé 1, 3-6

 

 

Mt 17,14-21

„Elhoztam őt tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani." (16.v.)

Csak az Úr!

 

A lent maradt kilenc tanítvány tehetetlennek bizonyult. Abban a pillanatban, amint Jézus megérkezett, újra feléledt a remény! Az apa nem tudott beletörődni abba, hogy gyermekén senki sem segíthet, kétségbeesett hangja eljutott Istenhez. Jézus pedig így szólt: „Hozzátok őt ide!"

Voltunk már ilyen elkeseredett helyzetben, amikor az emberek mind tehetetlenül, fejüket csóválva álltak mellettünk? Hiába biztattak, hogy légy erős, tarts ki, nem oldódott meg semmi. Hiába kívántak részvétet, nem enyhült a fájdalom. Be kell végre látnunk, hogy emberekre nem számíthatunk, viszont még odamenekülhetünk az Úr Jézushoz, mint egyetlen segítséghez, hogy Ő tekintsen ránk.Az Úr szabadítását reménytelen helyzetben is megtapasztaló Zimányi József írja:

„Elindultunk a »jéghegyek« felé, a »tűzoszlop« vezetésével. Az Ő tűzoszlopa világított egész idő alatt, és olvasztotta körülöttem a jeget. [...] szabadítását megtapasztalhattam, szeretetével mindennap lehajolt hozzám. Azonnal figyelmeztetett a veszélyekre, és a pusztító minden cselvetését áthúzta."

 

Ajánlott igeszakasz: Ez 34,11-16

 

 

 

 

***

Mt 17,22-27

„Az Emberfia emberek kezébe adatik, megölik, de a harmadik napon feltámad."  (22-23.v.)

 

Életével fizetett értünk

 

Mindaz, ami az Úr Jézus szenvedéstörténetében történt, a maga megrendítő valóságában hitelesen bemutatja, amit értünk, bűnösökért vállalt: a megaláztatások megaláztatását, a szenvedések szenvedését, a borzalmak borzalmát.

Vállalta, hogy ártatlanul elítéljék, hogy meggyalázzák, hogy kigúnyolják, hogy tövissel koronázzák, hogy megostorozzák, hogy leköpjék és megfeszítsék. Életével fizetett értünk! De miért hozta meg e legdrágább áldozatot? Azért, mert minket Ő szeret a legjobban! Ő tudta egyedül, hogy semmi más módon nem lehetett volna eleget tenni bűneinkért, csak az ő ártatlan szenvedése által. Jézus Krisztus az egyetlen, aki jogosan igényt tarthat életünkre, mivel vérével fizetett értünk. Adjuk át neki életünket bátran, hálából, örökre!

„Lehet valakinek nagyon pontos ismerete Jézus szenvedéseiről, és csodálhatja Őt, mint nagy szenvedőt, de amíg meg nem értette, hogy helyettem, miattam, az én bűneimért szenved, addig nem értette meg az igazságot" (Szikszai Béni).

 

Ajánlott igeszakasz: Jn 17

 

 

***

Mt 18,1-14

„...nem megy-e el megkeresni az eltévedtet?" (12.v.)

 

Megkeresett

 

Egy eltévedt juh halálra van ítélve, mert a vadállatok mindig lesben állva figyelik a nyájat, a könnyű prédát, a gyengéket, az elszakadtakat, a lemaradókat. A tények arról beszélnek, hogy mi valamennyien elveszettek voltunk. Tudatosan, vagy megtévesztve sodortattunk el a nyájtól, egy biztos: életveszélyben voltunk Jézus Krisztus nélkül!

Bár itt a földön a „vadállatok" most is szemmel tartanak, megnyugvást ad a tudat, hogy Jó Pásztorunk velünk van, figyel és vigyáz ránk. Ez a mi biztonságunk! Egyedül Jézus Krisztusnak köszönhetjük, hogy még élünk. Ő azért jött a mennyből, hogy megkeresse és megtartsa azt, ami elveszett. Ő ma is keres minket, és ki akar menteni a bajból. Minket is vállaira akar emelni, hogy hazavigyen. Adja meg az Úr, hogy megtapasztaljuk az Ő szeretetét, hogy milyen jó megmentettnek lenni, és mennyire jó Jézusunk karjaiban.

„Eltévedtem, mint juh, a bűnösök útjára. / Ó segíts, Jézusom, megváltó Krisztusom, hogy ne jussak romlásra. / Te ontál drága vért eltévedt juhodért, viselj gondot a nyájra." (Ref. énekeskönyv, 215.).

 

Ajánlott igeszakasz: Jn 10,1-18

 

 

***

Mt 18,15-20

„Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük." (20.v.)

 

Ott vagyok közöttük

 

Jézushoz jönni, közelében lenni ma is a legjobb. Amikor mellé ülhettek az emberek, föltekintve rá szinte itták szavait. Olyankor elcsitult a zaj, lecsendesült a lélek, kisimultak a ráncok, kiengedtek az ökölbe szorított kezek, és felfrissült a szív. Szavára a hiú magába szállt, a haragos kibékült, a sértett megbocsátott, a jégszívek felengedtek, a sötét gondfellegek eltűntek, és a vihar elállt, mert ahol az ő szavát hittel befogadták, ott mindig megoldást, békességet nyertek az emberek.

Az Úr Jézus szent nevében összegyűlve ma is megtapasztalható a csoda. A benne hívők ma is megtisztulnak, megtérnek, újjászületnek, látnak, járnak, élnek. Jézus Krisztus békességet adó jelenléte, hatalma, beszédének életformáló ereje, életmentő szerepe soha semmi mással nem pótolható.

„Jézus Krisztus tanítványai között egyetlen jog van: a megbocsátás joga, és egyetlen törvény: a feltétlen testvéri szeretet szabálya. Mivelhogy mi tudjuk, hogy az Ő megbocsátó kegyelméből és indokolatlan szeretetéből élünk." (Cseri Kálmán).

 

Ajánlott igeszakasz: 1Jn 3,18-24

 

 

 

 

***

Mt 18,21-35

 

„Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad?" (33.v.)

 

Szolgák

 

Szikszai Béni mondta: „Ahhoz, hogy valaki Isten beszédét úgy fogja fel, mint néki szóló, személyes üzenetet, az Ő szolgájává kell lennie. Úrnak kell elismerni Jézus Krisztust!"

A hívő emberek Krisztus szolgái, nem akármilyen felelősséggel felruházva. Gonosz szolga az, akinek hamis elképzelései vannak a Gazdáról, akinek szívében nincs komoly istenfélelem, ezért elszemtelenedik az ige mellett, és hanyagsága miatt a rábízottakkal sem törődik.

Ne feledjük, hogy minket Isten azzal bízott meg, hogy adjuk tovább az igazi táplálékot, az örök élet evangéliumát! Ez a legdrágább eledel, amely nélkül nincs élet. Mint boldog szolgák, hirdessük örömmel és alapos pontossággal, nehogy éhen haljanak a ránk bízottak. Mindig szem előtt kell tartanunk, hogy a Gazda hazajön, mert az övé itt minden, és neki kell majd számot adnunk.

Bárcsak azok közé tartoznánk, akiket aktív munkában talál Uruk, akik bölcsen, hűen, felelősségteljesen teljesítik hitbeli kötelességüket, mert csak bennük gyönyörködik az Úr!

 

Ajánlott igeszakasz: Mt 24,45-51

 

 

 

***

Mt 19,1-12

„Aki elbocsátja feleségét - a paráznaság esetét kivéve -, és mást vesz feleségül, az házasságtörő." (9.v.)

 

A paráznaságról

 

Az Úr Jézus több helyen is rávilágít a paráznaság bűnére (Mt 5,27-32). A mi szemünkben vajon minek számít a paráznaság? Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a testiség, a pornográfia elárasztotta világunkat, hiszen szinte minden forrásból árad ránk a szenny. Korunk embere (kevés kivétellel) annyira fertőzött már, hogy a szabad szexualitást tartja természetesnek. Sajnos, itt is a Sátán nyílt vadászterületével állunk szemben: alattomosan felhasználva az irodalom, a film, a számítógép világát, az emberiség túlnyomó részét már szerencsétlen koldussá tette.

A „Ne paráználkodj!" parancsolat nincs felfüggesztve, és nem is lesz soha! Tudnunk kell, hogy Isten előtt minden házasságon kívüli testi kapcsolat bűn. Ismerjük Józsefet, aki kitépte magát a gonosz nő karmaiból, és elmenekült. Ő fel volt készülve arra, hogy nemet mond, bármi történjék is. Számára ugyanis a paráznaság Isten elleni súlyos bűn volt.

Mi is tartsuk mindig szem előtt az igét: „paráznák [...] nem örökölhetik a mennyek országát" (1Kor 6,9).

 

Ajánlott igeszakasz: 1Móz 39

 

***

„Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!"

(Zsolt 103,2)

***

 

A sorozat megjelent a Bethánia Szövetség  -Fénysugarak- kiadványában.

 

Budapest, 2010.

 

Trencsényi László

református lelkipásztor