Védve

"Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg."  Ézsiás 43,2

" Erősségem az Úr és énekem, szabadítómmá lőn nekem ez az én Istenem, Őt dicsérem atyámnak Istene, Őt magasztalom."  2.Mózes 15,2

MÓZES ÉNEKE
Amikor megvirradt, mély félelmetes csend borult a táborra. A döbbenet némasága után alig tudtak felocsúdni Izrael fiai! Pedig mindent szemeikkel láttak. Átélték a csodát, és valamennyien megmenekülve, ott álltak a túlparton. Ami emberileg teljesen lehetetlennek látszott, most valósággá vált. Ellenségeik mind odavesztek, ők pedig szabadon nagy hálával elmondhatták, hogy Isten nagyon szeret minket.
Amikor a szabadulás öröme betöltötte mindenki a szívét, felhangzott az ének a táborban, Mózes éneke: Mély, szívből fakadó istendicséret volt ez:
• "Erősségem az Úr és énekem: szabadítómmá lőn nekem: ez az én Istenem, őt dicsérem, atyámnak Istene, őt magasztalom!"
• "Kicsoda olyan mint Te, szentséggel dicső, félelemmel dicsérendő, és csodatevő!" II. Mózes 15 11
Csak a megszabadultak tudnak ilyen erővel, és szívvel énekelni!

Milyen kevesen vannak ma ilyen örülő emberek, és milyen néma a világ istendicséretre.
Pedig olyan zajos az élet, hogy szinte már elviselhetetlen,- mégis döbbenetesen némák az emberek istendicséretre!
Mintha készakarva menekülnének az emberek a csend elől a zajba, nemcsak a farsang, és a karnevál idején, hanem szinte szünet nélkül! Miért? Mert még nem élték át a bűnből való szabadulás örömét és nincs a szívben hála és öröm.
Kiről is énekelhetnének azok, akik csak embereket tudnak magasztalni? Pedig így hiába vagyunk hangosak ha csak hitványságokról, mulatozásról, istentelenségekről énekelünk. Hiszem, hogy csak az az ember nem néma, aki már szívből tudja az Urat dicsérni! Annak már megérte, hogy megtanult beszélni.

Az én szívem örömmel és hálával van tele, mert engem is annyiszor megmentett már az Úr: életveszélyes helyzetekből, betegségekből, fenyegetésből, rablótámadásból, súlyos balesetből. De megmentett hamis tanítóktól, áltestvérektől, rágalmakból, úgy mint gonosz szokásaimtól, szenvedélyeimből, s minden bűnömből.Felsorolhatatlan mennyi mindentől megvédett már Isten, ezért én is örömmel hirdetem, hogy nekem is "erőm és énekem az Úr"!

Testvérek, dicsérjük a mi áldott Istenünket örömmel, aki megalkotott, és beszélni tanított minket, Őt akinek köszönhetjük, hogy még élünk, és szabadon, megmenekülve a bűneinkből és a halálból szolgálhatjuk Őt!

***

HAEC NOBIS ERIT ARX INVICTA, QUOD DOMINO STAMUS

"Az lesz a mi legyőzhetetlen fellegvárunk (bevehetetlen erősségünk), hogy az Úrnak állunk."

(Róma 14,4)

(Luther ford.)

* * *

* * *

Trencsényi László
református lelkipásztor