In memoriam: DÉCSI ERZSÉBET

 

Décsi Erzsébet

(Cegléd,1930. december 17. - Budapest, 2023. február 16.)

életének 93. évében, 2023. február 16-án megtért Teremtőjéhez.

 

„Az igaznak emlékezete áldott."

(Példabeszédek könyve 10,7)

 

 

 

 

 

 

Décsi Erzsébet testvérünk életéért Istennek hálát adva kegyelettel emlékezünk meg róla.

Mi, akik ismertük és szerettük őt, életútját vizsgálva elmondhatjuk, hogy roppant gazdag, tartalmas életútja volt.

Mennyi minden kapott Istentől?

 

Először is kapott szép családot:

Tudjuk, hogy nem szűnt meg imádkozni szeretteiért.

Nagyon szerette gyermekeit, unokáit, és még megláthatta, ölbe vehette a tavaly született drága dédunokáját is.

Családjában sem fogyott ki a bíztató, bátorító, vigasztaló, lelkesítő igék továbbadásából.

Erről tanúskodhatnak szerettei, akikre igen büszke volt. Nagy örömmel osztotta meg velünk is családi örömeit.

Szinte már személyes ismerősként tudtunk róluk.

Bizony még idős korban is, ha csak tehette, évente elutazott külföldre lányához látogatóba.

 

De kapott lelki családot is, lelki testvéreket: egyházat, gyülekezetet, közösséget, és ezzel együtt gyülekezeti feladatokat.

Nagyon szerette Istent, egyházát, felekezetét, gyülekezetét, lelki testvéreit, lelki otthonát, a templomot.

Valóban lelki otthona volt a templom. Rendszeresen részt vett a gyülekezetünk életének vérkeringésében.

Alkalmainkat a leghűségesebben látogatta.

Ha csak tehette, nem hagyta ki az istentiszteleteket, és más lelki programokat.

E közösségben Ő is megtapasztalhatta, érezhette a gyülekezeti tagok szeretetét, tiszteletét, megbecsülését azt, hogy igen sokan szívünkbe zártuk Őt.

Neki megadatott az a bölcsesség, hogy tudta - a szó legszorosabb és legnemesebb értelmében is -  ÁPOLNI a lelki kapcsolatokat. Erről tanúskodhatunk mind, akik lelki testvérként emlékezhetünk rá.

Mivel hűséges Megváltója, az Úr Jézus Krisztus iránt való őszinte szeretete meghatározó volt életében, Isten szeretetét nemcsak átérezte, hanem tudta értékelni is.

Ő tudta, hitte és vallotta, hogy az Úr Jézus Krisztus nélkül nincs lelki békesség, nincs nyugalom, csak idegesség van és fájdalom.

Nélküle nincs megoldása az életnek.

Nélküle minden szeretethiányos és az emberi szívekben csak az irigység, gonoszság és gyűlölet uralkodik.

Ő tudta, ismerte, tapasztalta azt a békességet, amelyről a Szent Biblia beszél, amit az Úr Jézus ad, amely minden értelmet felülhalad....

 

Mennyi minden kapott Istentől?

Kapott sok-sok barátot.

Nagyon szerette baráti körét, hisz kiterjedt baráti kapcsolatokat ápolt.

Idegenvezetőként kezdetben az IBUSZ Utazási Irodánál végezte szívvel- lélekkel munkáját, később más lehetőségek is megnyíltak számára.

Talán legotthonosabban Lukács János csapatánál érezte magát, ahol szinte családtagként kezelték.

Mindenki megtapasztalhatta, érezhette, hogy Ő, mint igazi vezéregyéniség, figyelmes és tapintatos közvetlenségével valóban családias hangulatú légkört tudott pillanatok alatt teremteni.

Meg tudta találni mindenkivel a megfelelő hangot.

Úgy ismertük, hogy valóban mindenkihez volt kedves szava, udvarias megnyilvánulása.

 

Nagyon szerette és értékelte az életet.

A természet szeretete betöltötte az életét. Érdekelte a világ, érdekelte minden, ami a szép, nemes és értékes.

Olyan műveltséggel rendelkezett, mely keveseknek adatik. Szakmailag nemcsak magasan képzett lexikális tudásanyaggal rendelkezett, hanem hihetetlenül igényes is volt. Tudtuk róla, hogy nagy türelemmel és lelkiismeretesen mindeneknek alaposan utánajárt, sokat tanult és kutatott.

Szinte bármilyen területen és témában volt ismerete, mondanivalója, véleménye.

Otthonos volt, jártas volt szinte minden művészeti ágban.  Csak néhány területet hadd említsek.

Mindíg szívügye volt a kultúra, egyaránt a világi vagy a szakrális művészetek, különösen is a zene, az irodalom, a képzőművészet. Felsorolni sem tudnánk, mi mindenben volt otthon és naprakész.

 

Tudjuk, hogy különös adottsága volt a kiváló szervezőkészség.

Páratlan módon, hihetetlen precizitással tudta megszervezni az utazásokat, kirándulásokat.

Mindez nemcsak kitöltötte az életét, hanem meg is határozta azt.

Szerette a szépet és tudta értékelni és becsülni Isten teremtett világát.

Ő megkapta azt a készséget, hogy a szépet és az értékeset be is tudja mutatni.

Tudta és nagyon szerette átadni azt a tudás és ismeretanyagot, amit felhalmozott.

Nagyon szerette láttatni másokkal, amit Ő már látott, amit ismert.

Mindezt lelkesen és meggyőző erővel, magával ragadóan, természetes hitelességgel tudta átnyújtani.

Órákon át lehetett Őt hallgatni úgy, hogy le is tudta kötni a figyelmet.

Tudjuk, hogy ez csak a legnagyobbakra jellemző. Ő bármilyen témában tudott újat, érdekfeszítőt is mondani.

 

Azt mondják, -  hogy különösen az idegenvezető szakmában a legfontosabb és legmeghatározóbb, a mások véleménye, a másoktól kapott elismerés, mivel így legendás hírnevet lehet szerezni.

Nekünk Ő ilyen utolérhetetlen volt és marad.

 

Ez az alaposság jellemezte a hitéletét is.

Isten szeretete betöltötte az életét.

Ragaszkodott az Igéhez, a Szent Bibliához, Megváltójához.

Tőle telhetően igyekezett átadni a hitismeretet mindazoknak, akiknek lehetett.

Legfőképpen, - ami követendő példa, hogy a családjának, gyermekeinek, unokáinak is örömmel beszélt az Igéről.

Tulajdonképen unokáját is Ő készítgette lelkileg a hitkomolyságra, a konfirmációra, házasságkötésre, gyermekáldásra.

Betegágyán a kórteremben is kérte, igényelte a bibliaolvasást, Isten élő Igéjét.

 

Karakteres, határozott személyiség volt.

Többször kijelentette határozottan, hogy: „Istenben pedig mindenkinek hinni kell!

„Márpedig mindenkinek tartozni kell valamelyik egyházhoz!"

Sokszor elmondta: „Ahogy egyre idősebbek leszünk, amikor a nap már lemenőbe hajlik,

egyre szebben, édesebben, gyöngédebben szólal meg bennünk a múlt, a gyermekkor, az ifjúkor."

Sokszor emlegette kedves szülővárosát, Ceglédet, a gyökereket, a református nagytemplomot, ahová életre szóló - meghatározó sírig tartó emlékek fűzték.

***

Közhelyként hangzik, hogy akit igazán szeretünk, azzal mindig jó találkozni.

Ilyenkor már előre készülünk és örömmel várjuk az újabb és újabb találkozást, ünneplőbe öltöztetve a szívünket.

Ő ilyen volt a mi számunkra, és én úgy gondolom  -  mi is az Ő számára!

Sokunkat szívébe zárt és ezt Ő nem is titkolta, hanem kellő alázattal kiválóan tudta finoman éreztetni is.

Még halálos ágyán is mosoly gyúlt arcán, amikor meglátott és felismert minket és együtt imádkoztunk.

 

Rendkívüli személyiség volt.

Hálásak vagyunk Istennek, hogy ismerhettük Őt, a mindig kedves, figyelmes, udvarias, szeretetteljes személyét.

Szinte látjuk magunk előtt felejthetetlen alakját, ahogy korát meghazudtoló frissességgel, fürge léptekkel előttünk halad. Igen,  -  Ő mindig előttünk járt.

***

Tudjuk, hogy többé már nem tervezhetjük az újabb közös kirándulást, utazást, az újabb gazdag élménydús programokat. Ő most is előre ment, mint mindig.

Mi még egy ideig -

itt maradtunk.

 

Mi, akik ismerhettük Őt, mindannyian őszintén bevallhatjuk, hogy ha mégis lenne még egyszer egy újabb kirándulás, az már nem olyan lenne    N É L K Ü L E.

Nemcsak azért, mivel Ő túl magasra tette számunkra a mércét,

hanem elsősorban azért, mert az Ő személyének varázsa egyszerűen utánozhatatlan és pótolhatatlan.

 

Őt mi erre a kis időre kaptuk Istentől, de hálásak vagyunk, hogy kaptuk.

Becsüljük meg emlékezetét a Szent Biblia szavaival:

„AZ IGAZNAK EMLÉKEZETE ÁLDOTT."

(Példabeszédek könyve 10,7)

 

Legyen áldott az emlékezete!

 

Budapest, 2023. március 28.

Trencsényi László

református lelkipásztor