belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Felszín

Turcsik Ferenc

Maximin-minimax

Ami bizonyos, hogy a lécet akkor nem verjük le, ha embernek érezzük magunkat.

Olyan korban élünk, amikor az emberek jóléti követelése nem csak hogy megszokott és elfogadott, de teljesen természetes is. Különböző társadalomtudományi elemzéseket, tanulmányokat olvasgatva az ember arra a következtetésre juthat, hogy ez egyenes következménye a felvilágosodás emberközpontú, és emberi boldogságot kereső projektjének. A hitnek, hogy mindig fejlődünk. Hiszen ide gyökereznek a szabadságaink, a jogaink. De hasonlóképpen azt is érzi és érezheti a XXI. század eleji homo sapiens, hogy ez lesz a veszte, ha a 2030-as évek munkaképes és nyugdíjas állampolgárainak az arányát nézzük, vagy ha a fenntarthatóság kérdését elemző, analizáló és az eredmények következtében a jövőt előrevetítő írásokat olvassa, műsorokat hallgatja és nézi.
"Ehess, ihass, ölelhess, alhass" - minimáligény ez? Sokaknak maximáligény. Sokaknak természetes, és éppen ezért csak hiányukkor kezdik el értékelni ezeket. Freud szerint a szexualitás irányítja az emberi magatartást. Sokszor mondjuk, hogy az ember test, lélek és szellem együttese. Mi a minimáligény akkor? Ha megnézzük például, hogy a létminimumot hogyan határozzák meg ma Magyarországon, akkor eléggé racionalista, az ember egészének csupán egy részét figyelembe vevő rendszert látunk. A szociális, a civil szféra is csak hellyel-közzel koncentrál a teljes emberre. Miért van ez így? Elég ez?
Nehéz és fogós kérdések ezek... azt gondolom, hogy annyira nem kell messzire mennem, hogy majd én megválaszolom e kérdéseket, hiszen ez lehetetlen. E kérdésekre a válasz megtalálása csak konszenzuskeresés közben lehetséges. Amikor a különböző álláspontok, a különböző társadalmi csoportok, a különböző világnézetek megpróbálnak valamiféle előremutató párbeszédet folytatni, melynek során a köz és a civil szférában is használható, iránymutató gondolatok, elvárások, követelmények, vagy akár konkrét megvalósítási utak (is) fogalmazód(hat)nak meg.
Minimáligény... vagy maximál? A kérdés még mindig áll... szorongat... hajt és űz, válaszért kiáltva. Ha végignézünk a filozófia, a teológia, a szociológia vagy a pszichológia történetén, akkor azt láthatjuk, hogy annyiféle koncepció van, amelyre sokan az életüket tették és esküdtek igazságára. Hogy mi a minimál és mi a maximál, nehéz megmondani, hiszen eléggé helyzetspecifikus és emberfüggő. Az azonban biztos, hogy a minimum soha nem csak testi jellegű. Ahogyan az embernek joga van a boldogságkereséshez, ahogyan a szabadságjogok és azok védelme alapvető fontosságú egy XXI. századi demokráciában, az sem lehet kérdés, hogy amikor minimáligényekről beszélünk, akkor az ember egészének kiteljesedéséről beszélünk. Az állam feladata pedig az, hogy ezt segítse. Azt nem tudjuk megmondani, hogy a boldogságot ki hogyan definiálja. Azt azonban igen, hogy az állam feladata, legalábbis szerintem, hogy lehetőséget biztosítson állampolgárai számára, érdekeiket védje. De ha ezt valaki túlzottan nagy elvárásnak tartja, az azonban mégis kimondható, hogy legalább ne vegye el a lehetőséget az állampolgároktól.
A fogyasztói-jóléti társadalomban is rengetegen éheznek, ahol sokan ezt fel sem fogják, vagy nem is foglalkoznak vele, mert számukra ez a minimum és ez annyira természetes, hogy elképzelhetetlen, hogy másoknak ne legyen, ahogy azt sem, hogy az közös felelősségünk, hogy ez valóban így legyen...
És ha minimumról beszélünk, akkor érdemes szót ejtenünk arról, hogy mik az emberi élet különböző szegmensei, amelyekkel valamit mindenképpen kezdenie kell. Az előbbiekben elsősorban a szükségletpiramis alsó részéről beszéltem, de ugyanilyen fontossággal bírnak a piramisban feljebb lévő szükségletek is - ha Maslow-ra gondolunk. Nincs szándékomban elemezni minden egyes lépcsőfokot, amely fontos ahhoz, hogy úgy érezzük: teljes az életünk. Arra azonban felhívom mindannyiónk figyelmét, hogy amikor minimumról beszélünk, akkor gondoljunk bele, hogy az sokaknak maximum, hiszen pl. nincs mit enniük, hol lakniuk, arról nem is beszélve, hogy mikor érzik magukat a társadalom fontos tagjának, egy közösség tagjaként valami módon, valamilyen mértékben megbecsültnek, és sorolhatnám.
Mi akkor a minimum? Mi a maximum? Ami bizonyos, hogy a lécet akkor nem verjük le, ha embernek érezzük magunkat. Ez sokszor megszorításokkal jár, hiszen ha ez jár nekem, akkor jár másoknak is. A minimum tehát ez: embernek lenni minden körülmények között. Ha ezt társadalmi, közösségi, politikai, és a még lehetséges aspektusokból tekintem, akkor ez azt jelenti, hogy ezt tudjuk és akarjuk biztosítani. Ez a stratégiai célkitűzés, amihez akciótervet kell kidolgozni. Kant azt mondja egy helyen, hogy az emberiség sokat fejlődött az élet különböző területein, de morális fejlődése hátul marad e fejlődésben. Lehet, azért is, mert ehhez akarat is kell... ahogyan a stratégiai célok megfogalmazása, az elérni kívánt cél kitűzése és az akcióterv fontos, de végrehajtók nélkül nem sokat ér... a minimum és a maximum problémaköre pedig nekünk szegezi a kérdést, hogy "akarsz-e ennek részese lenni?" és az erre adott válasz személyes, mert rajtunk kívül más nem töltheti be a helyünket. És minél többen vagyunk ebben a "projektben", annál biztosabb a cél elérése.
Erre hív mindannyiónkat a XXI. század...

Turcsik Ferenc
lelkész

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Felszín

Pete Violetta
16 tonna feketeszén

Már központi ideológia sincs, csak egyéni közhelyek.

Czapp Enikő
Krumplihámozás

Rendes anya módjára rendes vacsorát rittyentek.

Turcsik Ferenc
Maximin-minimax
Ami bizonyos, hogy a lécet akkor nem verjük le, ha embernek érezzük magunkat.

Pete Violetta
Mi leszek, ha nagy leszek?

...minden munkatársam fogja tudni, hogy az Úr az én kősziklám, és első számú főnököm.

Magasság

Réz-Nagy Zoltán
"A munka szabaddá tesz"
Jézust nem a biztonsá-gunk, hanem a nyugtalan-ságunk érdekli...

Mélység

Hézser Gábor
A munkahelyi kiégés
Én élem-e az életemet - vagy az "élet él engem?

Tóth Sára
Munkamegosztás a családban
Mit üzenünk gyermekeinknek?

Teljesség

Kovács Endre
A holnapnak élni, a mának, vagy a mában?

Ami ma nem megy, holnap sem megy ...

Üzenet

Szerkesztő
Madarak

Nézzétek az ég madarait, nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket.
Máté 6.26.

Németh Péter
Rendben van-e az életed?

....elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem.
Máté evangéliuma 18. 23 - 35.

Áthallások

Pete Violetta
Apáról fiúra
Hányunkat határoz meg titkon az, hogy a szüleinktől mit láttunk?

Turcsik Ferenc
Eladó az egész világ...
Emberek! Így nem megy!

Gueth Péter
Kenyerem

"Kenyér után bolyong, hogy hol találna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja."

Jób, 15,23.

Riport

Szerkesztő
A szeretettől motiváltan
Ha melletted van valaki, aki feltételek nélkül szeret...

Szerkesztő
Mi lesz eztán?

Gazdasági válság

Kitekintés

Rácz Róbert
Az igaz ember miből él?
Szegénnyé nem az tesz, hogy nem kapunk, hanem az, hogy adni nem tudunk.

Fekete Zsuzsa
Munka Isten áldásával

Nem a kívánság teljesülésben kell hinni, hanem a beteljesítőben.

Ablonczy Ágnes
Őrizni és Művelni
Nem a kívánság teljesülésben kell hinni, hanem a beteljesítőben.

Látogatóink száma a mai napon: 2268
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57374482

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat