belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Felszín

Bella Violetta

Rossz kutya!

Mi lehetne belőlem, ha hagynám?

Szerettünk volna egy barátságos kutyust szeptembertől. Lett egy kitett keverékünk tél közepén. Nincs mit magyarázni, ott remegett a legnagyobb hó idején, és olyan értelmes feje volt, hogy lehetetlen volt otthagyni. A férjem meg csak csodálkozott, hogy nem süti van a doboz alján, amit az ünnepség után hazahozok, hanem pislog valami a sarkában. Azon túl, hogy szép, nem tudtunk róla tényleg semmit –  milyen fajta, honnan, vajon mennyire egészséges –, benne volt az esélye, hogy tacskólábú lesz, de az is, hogy esetleg bordói dog, ami meg akkora, mint egy borjú és ráadásul felnőttként irtózatosan nyálaz. Tényleg zsákbakutya volt.

Aztán az első, amit észrevettünk, hogy a kijárati ajtónál nyüszög. Kiderült, ezt akkor teszi, amikor pisilni fog. Szóval megtanított minket arra, hogy kis balesetektől eltekintve szobatiszta. Aztán nagyjából első nekifutásra sikerült neki megtanítani a hozd vissza játékot. Aztán az ül! parancsszót. Pár napra rá a feküdj! -öt. Mindezt úgy nyolchetesen. Azóta kúszni is megtanultunk. Aztán egyik nap sétálva találkoztunk egy lánnyal, aki azt mesélte, hogy ő már találkozott hasonló pofijú kutyussal, Spanyolországban népszerű keresztezés a labrador-shar pei. Rákerestünk az interneten: igen, igaza van, az említett labrador-shar pei kölykök hajszálra pontosan úgy néznek ki, mint a mi Panírunk.

Ezzel megmagyarázódott a könnyű tanulás és a visszahozós játék. Hiszen a labradorok kacsavadászatra használt kutyák, öt egyszerre lelőtt kacsát is előkeresnek a nádasból, csak azt kell tudniuk, nagyjából merre lőtt a gazda. Nem véletlen, hogy belőlük képeznek vakvezető és egyéb terápiás és munkakutyákat, mert örömöt szerez nekik a gazdát kiszolgálni és akaratát teljesíteni.  Viszont a shar pei az exotikumán és a cuki ráncokon túl nem jó hír: eredetileg ugyanis egy erősen akaratos, domináns harci kutyáról beszélünk.  A harci kutyákat meg úgy alakították genetikusan, hogy minél inkább ütik-vágják, bántják őket, ők csak annál spannoltabban csinálják tovább, amit addig. Olyan, mintha a kutyánknak lenne egy óembere. Ó, pardon, ókutyája. És ez az ókutya szépen ellenállna mindannak, amit a gazda szeretne megtanítani, hogy hogyan is lehet majd viselkedni társaságban, ne húzzon el, ha sétálunk, ne rágjon meg dolgokat stb... És főleg a labrador-féle genetikusan jó adottságok miatt dühítő, amikor nem akarja meghallani a nemet vagy rendetlenkedik. Mert ha egyébként egy nem túl jó képességű kutyánk lenne, hát csak kicsapjuk az udvarra és legyen el. De ez a kutya nagy feladatokra is képes lenne, bűn lenne nem vesződni vele. Eszembe jutnak a szüleim, amikor egy-egy rossz jegy után próbálták megértetni, hogy azért haragszanak, mert tudják, milyen képességeim vannak és tudják, hogy ha figyeltem volna, akkor nem jelentett volna gondot a dolgozat. Ilyenkor érzem át, milyen dühös lehet ránk Isten, amikor ő látja, mi is lehetne belőlünk, mi meg épp jónáskodunk. Vagy ha tetszik, shar peikedünk.  

Ő már látta Mózesben a vezetőt, amikor ő még csak beilleszkedő, megbújó kisember próbált lenni. Ő már látta benne az emberét akkor, amikor még ő nem látta magában erre a lehetőséget. Saulban is látta Pál apostolt, a kitűnő rétort, fáradhatatlan misszionáriust és gyülekezetalapítót, amikor az még csak indulataitól vezérelt üldözője volt annak, amit tartalmában nem ismert. A mai internetes szlengben ő lenne a hater, a hivatalos utáló, aki mindennek az ellenzéke és akinek mindenre van valami vitriolos hozzászólása.  Pedig mennyivel egyszerűbb utálkozni és leszólni bármit, mint valamit alkotni és ezzel kitenni magamat a kritikáknak, olyan hater-eknek, mint én is lehettem volna.

Isten bennem is látja, hogy mi lehetnék. Hater- ből alkotó, megbújó kisemberből az ő eszköze a vezetésben. Szeretné, ha azt el is érném és nem húzna vissza bennem lakó dühös, ráncos shar pei. Nagy néha megvillan belőlünk, mik lehetnénk félelmek, indulatok, rossz motivációk és önbecsapások nélkül. És valójában azokat az időszakokat mi is élvezzük. Mert ahogy a kutya is szeret megfelelni, jutalmazva és dicsérve lenni, mi is szeretünk áldottak lenni, mi több, Isten munkatársának lenni. Jó lenne ettől függővé válni.

Mióta Panírt egyre többet tanítgatom, séta közben is egyre többször néz rám, várva, hogy akkor most mit is tegyen ahelyett, hogy csak húzna, mint ökör az ekét – kezdetben ugyanis így nézett ki. Ilyen az Istenre való hangolódásunk is: minél inkább hagyjuk magunkat tanítani, annál inkább fogunk merni ráhagyatkozni és merjük tőle várni a következő lépéseket, irányítást. Annál inkább harmonikus lesz a kettőnk kapcsolata. Bele kell ugrani a tenyerébe és várni, hogy ő eltávolít attól, ami nélküle lehetnék és megjutalmaz azzal, ami vele lehetek.  

 

Babits Mihály: Ádáz kutyám

Ádáz kutyám, itt heversz mellettem.
Amióta a gazdád én lettem,
ez a hely a legjobb hely tenéked:
nem érhet itt semmi baj se téged.
Rajtam csügg a szemed, hív imádás
együgyű szálán csügg, boldog ádáz.

Mert boldog ki jámborul heverhet
valami nagy, jó hatalom mellett.
S te jámbor vagy, bár olykor asszonykád
bosszújára megrablod a konyhát
s csirkét hajszolsz vadul a salátás
ágyakon át: jámbor, noha – Ádáz.

Elcsavarogsz néha messze innen,
el is tévedsz kóbor hegyeinkben;
avagy titkos kalandjaid vannak.
Ág tép, gonosz ebek rádrohannak,
zápor is lep, szőröd-bőröd átáz:
ázva, tépve jössz vissza, kis Ádáz.

Visszajössz, mert ugyan hova mennél?
Hol lehetne egyéb helyed ennél?
Szimatodból ezer láthatatlan
ösvény vezet téged mindenhonnan
hívebben, mint bennünket a látás:
minden ösvény ide vezet, Ádáz.

Tudod, hogy itt valaki hatalmas
gondol veled, büntet és irgalmaz,
gyötör olykor, simogat vagy játszik,
hol apádnak, hol kínzódnak látszik:
de te bízol benne. Bölcs belátás,
bízni abban, kit nem értünk, Ádáz.

Óh, bár ahogy te pihensz lábamnál,
bizalommal tudnék én is Annál
megpihenni, aki velem játszik,
hol apámnak, hol kínzómnak látszik,
égi gazda, bosszú, megbocsátás,
s úgy nem értem, mint te engem, Ádáz!

1925 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Záborszky Zsófia
A szabadság rabságában
- a sikeres pályaválasztás lehetőségei és buktatói

Gondolkorzó

Szabó Julcsi
Földi perspektíva szerint élek és fűszerezem Isten áldásával?!
Mennyei és evilági nézőpontok

Péter-Szarka László
És akkor mindkettő megmarad
A tér hiánya

Kihívás

Géczy Ráhel
Ha csupa fül lennénk…
Gyülekezeti önismeret

Felszín

Bella Violetta
Rossz kutya!
Mi lehetne belőlem, ha hagynám?

Magasság

Jezsoviczki Noémi
Kosarak
Nem csak kenyérrel él az ember

Bölcsföldi András
Opció
Isteni sakkjátszma

Mélység

Miklya Luzsányi Mónika
Amikor bezárulnak a kapuk… Vagy mégsem?
Az életközépi válság mint új lehetőség.

B. Tóth Klára
Felülről szervezve
„Íme, én újat cselekszem"

Teljesség

Tóth-Simon Károly
Asszociáljunk közhelyekben?!
Róma 8,28

Thoma László
Nincsenek véletlenek (?)
Az idilltől a valóságig

Üzenet

Farkas Zsuzsanna
Az álmok ereje
„A lehetetlen nem létezik”

Herbert Dóra
Szabadulás a fogságból
Magyarországon magyarnak lenni

Áthallások

Hancsók Barnabás
Nyugodtan szemlélődve vagy egyfolytában kattintgatva?
Az interaktív filmezésről

Czapp Enikő
Egyszerű és bonyolult
Mint az élet

Találkozzunk!

Pólya Dániel
Fehér sivatag
– stílusgyakorlat, illetve helyenként beszámoló a Közös(s)Ég Magazin írószemináriumáról –

Látogatóink száma a mai napon: 5700
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57377910

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat