 
				2010. december 
				30. szám
			
 
 
 Felszín
	
	Felszín
Két lábbal a karácsonyhoz vezető úton - gyermekeinkre örökítjük az ünnepelni(nem)tudást?
 Közeleg a karácsony.
Közeleg a karácsony. 
Ha van időnk, megcsináljuk vagy megvesszük az adventi koszorúnkat. Kitesszük a ház egy látható pontjára, majd legjobb esetben vasárnap vetünk rá egy pillantást, amíg meggyújtjuk a gyertyát. 
A rosszabb eset, hogy rá sem hederítünk karácsony estig.  Pedig ez a koszorú jelképezheti, mennyire is járunk két lábbal a karácsonyhoz vezető úton. Egyáltalán nem mindegy, hogy megérkezünk-e a szeretet ünnepének ajtajához, vagy beesünk rajta. 
Amikor a békés karácsony megvalósítása lebeg a szemünk előtt, gondoljuk azt is végig, mennyire lehet valami békés, amire lelkileg nem készültünk fel.
A gyerekek még teljesen mások. Olyan igaz érzelmekkel élik át az adventi készülődést, amelyeket mi már elfelejtettünk. Elnézést, rosszul mondom. Csak akkor születnek meg ezek az érzelmek, ha a környezetük megadja nekik ennek lehetőségét. Én szerencsésnek mondhatom magam, mert a szüleim mindig várakozással teli és szeretetteljes úton kísértek el a karácsonyig. És ezek az élmények a mai napig meghatározóak az életemben. Sokszor megdöbbent, mások milyen negatívan, szinte ellenségesen állnak a karácsonyhoz. Nem ritka, hogy még olyan emberek is, akik vallásosak. Csak az ajándékhajhászást, a több munkát, a problémákat látják benne. Az ajándékvásárlást nyűgnek érzik, én ezzel szemben kellemes izgalmat érzek, mert olyan dolgokat keresgélhetek, amelyek örömet okoznak a szeretteimnek. A karácsony előtti sütés nekem nem kimerítő munka, hanem vidám, kellemes és túl rövid időszak, amelyet a legfontosabb emberekkel tölthetek. Ilyen érzésekkel kikövezett úton szoktam megérkezni a karácsonyhoz. Azok, akik szorongással, stresszel és csupa negatív érzésekkel közelednek ehhez a naphoz, nem tudják majd a december 24-ét, 25-ét, 26-át sem békésen és igazán boldogan eltölteni. De arra valószínűleg kevesen gondolnak, hogy ha a szeretet ünnepének igazi lelkiségét elrontják, azt a gyermekeik megérzik és továbbviszik a saját életükben. A szenteste átadott drága ajándékok bár örömet okoznak, de nem helyettesítik a szeretetteljes készülődést. Fontosak azok a pillanatok, amelyeket együtt tölt a család az adventi gyertya lángjánál, a kisebbekkel együtt nekünk is örömmel dobbanjon ilyenkor a szívünk!
 Kiskoromban megkérdeztem anyukámtól, miért mi kapunk ajándékot, ha a Jézuskának van a születésnapja. Azt mondta, azért, mert ő annyira szeret minket, hogy mi kaphatunk ajándékot a születésnapján. Ez kisgyerekként nekem nagyon sokat jelentett. Ezek után egyszerűen felnőttként sem tehetem meg, hogy nyűgnek érezzem valakinek a születésnapját, aki annyira szeret minket, embereket, hogy nekünk adja ezt a csodás ünnepet, amelyen igazi boldogságban együtt lehetünk szeretteinkkel! Azért én sem álomvilágban élek, tudom, hogy milyen igazán túlterheltnek lenni ebben az időszakban. Ismerem a szorongató érzést, amikor fogalmam sincs, miből fogom kifizetni a kifizetnivalókat. Én sem szeretem a kellemes sütögetést megelőző nagytakarítást. De milyen jó dologhoz vezető út zökkenőmentes? Aki ismer ilyet, szóljon, mert szívesen végigjárnám. De addig is megtartom azt a határozott hitemet, hogy a zökkenőkön túl kell haladni, később biztosan nem ezeknek az emléke fog megmaradni.
Kiskoromban megkérdeztem anyukámtól, miért mi kapunk ajándékot, ha a Jézuskának van a születésnapja. Azt mondta, azért, mert ő annyira szeret minket, hogy mi kaphatunk ajándékot a születésnapján. Ez kisgyerekként nekem nagyon sokat jelentett. Ezek után egyszerűen felnőttként sem tehetem meg, hogy nyűgnek érezzem valakinek a születésnapját, aki annyira szeret minket, embereket, hogy nekünk adja ezt a csodás ünnepet, amelyen igazi boldogságban együtt lehetünk szeretteinkkel! Azért én sem álomvilágban élek, tudom, hogy milyen igazán túlterheltnek lenni ebben az időszakban. Ismerem a szorongató érzést, amikor fogalmam sincs, miből fogom kifizetni a kifizetnivalókat. Én sem szeretem a kellemes sütögetést megelőző nagytakarítást. De milyen jó dologhoz vezető út zökkenőmentes? Aki ismer ilyet, szóljon, mert szívesen végigjárnám. De addig is megtartom azt a határozott hitemet, hogy a zökkenőkön túl kell haladni, később biztosan nem ezeknek az emléke fog megmaradni.
 
		
		
		 
			
				Szakács Gergely - Bella Péter - Pete Violetta
				Úton a jászol felé
				Az emberhez közelítő Isten
			
 
			
				Pete Violetta
				Még közelebb...
				Istentől emberig és embertől Istenig ugyanaz az irány adventben: közelebb!
			
				Bálint Katalin
				A karácsonyhoz megérkezni, nem beesni kell
				Két lábbal a karácsonyhoz vezető úton - gyermekeinkre örökítjük az ünnepelni(nem)tudást?
			
				Bölcsföldi András
				Anyukám beteg
				Adventi együttélések egy betegség-tünettel
			
				Pete Violetta
				A helyed
				Van, hogy valakinek vagy valaminek ki kell térítenie az eddigi irányból
			
 
			
				Tóth Sára
				A vallásosság kísértése - a beérkezettség
				Úton lét vagy megérkezés?
			
				Réz-Nagy Zoltán
				A peronon
				– várakozás és megérkezés
			
 
			
				Szakács Gergely
				Egy babanapló margójára
				Csssss, most születik egy „elég jó" kispapa
			
				Nagy László
				Tévutazások társaságában: utazás a jelenbe
				Hová rohan János?
			
				Miklya Luzsányi Mónika
				A kicsi, a nagy, a középső meg a sokadik
				Testvérstátuszok születési sorrendben
			
				Dobóczky László
				Megérkezés Istenhez
				"A szerelvény esetenként hirtelen fékezésre kényszerül, kérjük, mindig szíveskedjenek fogódzkodni!"
			
 
			
				Kodácsy Tamás
				A bennragadt gondolat extázisa
				Feszült csend a kiáltó szó előtt
			
				Szalay László Pál
				Botorkálunk a világ világosságában, vagy mi vagyunk az?
				„A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be."
			
				Szabó István
				Imádkozom, tehát vagyok
				El ne maradjon a lényeg az adventból, az olaj a lámpásból
			
				Szűgyi Zoltán
				Isten és gyermeke
				Hátha megszán és betér hozzám mégis...
			
 
			
				Bagdán Zsuzsanna
				Terhes megtérés - akkor most ki szül újjá kit?
				Megfogan belül és fenekestül felforgatja az életed
			
				Bella Péter
				Itt vagyok
				„És olvastam, hogy az út a fontos, hogy soha ne legyen vége, de szerintem a cél is az útnak a része"
			
 
			
				Dull Krisztina
				Az autóstoppos
				Adventi gondolatok Ambrogio Lorenzetti: Angyali üdvözlet című képével
			
				Kedvek Vera
				God(ot) eljött?
				Nálad is kopogtat?
			
				Szabados Tamás
				Megérkezés a lírán - és harmincon - túlra
				- Gondolatok Kundera: A függöny c. könyve alapján
			
				Miklya Zsolt
				„Fiam, fiam, Absolon!"
				Kép- és gondolatpárhuzamok Marc Chagall: Dávid és Absolon c. litográfiájához
			
 
			
				Hegedűs Márk
				Ünnepe forró, asztala dús...
				Adventi készülődés Peterdi Dániellel
			
				Pete Violetta
				Kapcsolati jogosítványszerzés
				- Bagdy Emőkével
			
 
			
				Miklya Luzsányi Mónika
				Gyermekbántalmazás a szomszédban?
				Erőszak a családon belül – Szarka Miklós válaszol
			
				Katona Viktor
				Cél, út és megérkezés
				It's your camino - a te utad
			
				Turcsik Ferenc
				Life-coaching, azaz életvezetés
				Végtelen történet?
			
Látogatóink száma a mai napon: 1451
 Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 64527911
Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.
Jelenleg nincsenek hozzászólások.