belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Felszín

Erbach Viola

Falak, omoljatok!

Csipkerózsika szindrómás világot építünk

Kiskoromban nagyon szerettem a meséket. Teljesen más világba képzelhettem bele magam általuk, én lehettem a kis hercegnő, és a végén persze jött a szőke herceg fehér lovon. Mindannyian arról álmodoztunk, hogy ez a végén majd igazzá válik a mi életünkben is, és akkor...

Aztán felnőttekké váltunk, és a mesék egy kicsit más formát öltöttek az életünkben. Hallotattok az ún. Csipkerózsika-komplexusról? Röviden annyit lehet róla tudni, hogy az ebben szenvedő ember, mint Csipkerózsika is, egyszer megszúrta magát, és azóta fél újabb kudarcoktól. Egyetlenegy elrontott kapcsolat vagy döntés egész életükre zárkózottá teheti őket.

Nézzünk csak szét. Sajnos akár azt is mondhatnám, hogy Csipkerózsikák világában élünk (elnézést kérek az erősebb nem képviselőitől a minősítésért). A mese teljesen más értelemben jelenik meg az életünkben. Emberek vagyunk. Nyilván mindannyian hozunk rossz döntéseket, a kérdés csak az, mennyire vagyunk erősek és bátrak ahhoz, hogy túltegyük magunkat rajtuk.
Hol hozunk leggyakrabban rossz döntéseket?
A sort talán a pályaválasztással kezdeném. Magam is végzős diák vagyok, nem áll messze tőlem a pályaválasztás kérdése. Mivel szeretnék foglalkozni a jövőben? Tipikus kérdés, amelyre talán még tudunk is válaszolni, de a végén előbújik belőlünk az a kis (vagy egyes esetekben nagy) önbizalomhiányos részünk, amelyik elkezdi bizonygatni: „Nem vagy eléggé jó hozzá! Komolyan gondolod? Te, egy kis senkiházi? Tudod, milyen nagy fába vágod a fejszét?” Ennek hatására persze lehangolódunk, lemondunk az álmainkról, és talán valami olyanba kezdünk bele, amihez igazából nincs is kedvünk, egyszerűen úgy gondoljuk, ez a könnyebb számunkra.

Nemrégiben láttam egy filmet. Egy férfiről van benne szó, aki élete utolsó napjait éli, és a betegség során rájön egy létfontosságú dologra: „Elszalasztottuk a percet... amikor az álmaink lehetőségekből fantáziákká válnak.” Gyakran mi is így vagyunk vele... Álmodunk, amíg egyszer csak az álmaink puszta fantáziákká, megfoghatatlan köddé alakulnak és kicsúsznak az irányításunk alól. A kudarcot átélt ember nem lesz gyengébb, sőt megerősödik, tapasztalatot szerez, megtanul döntéseket hozni. A kérdés tehát: szeretnénk megtanulni döntéseket hozni? Vagy jobb nekünk a mi kis gubónkban élni le az egész életünket, félve a sikertelenségektől? Merjünk tenni valamit az álmaink beteljesülésének érdekében! Kezdjük az imával. Kértél már bátorságot Istentől?

Másik fontos terület a kapcsolatoké. A minap hallottam egy gondolatot, miszerint minden egyes ember, akit megszeretünk, és akiben sajnos később csalódunk (mert azért ilyen is előfordul), a szívünk egyik darabját viszi magával. Hogyan szoktunk ennek fényében gondolkodni? Túl sok fájdalmat tapasztaltam már, túl sokszor utasítottak vissza, túl sok tönkrement kapcsolatot és életet láttam. Milyen tanulságot von le ebből egy mai ember? Sokkal biztonságosabb az élet, ha egyedül maradok. Ha megtanulok nem szeretni. És az ember valóban megtanul. Falat épít maga köré. Egyszer ezt az idézetet olvastam a könyvem fedőjén: „Az emberek azért olyan magányosak, mert falakat építenek hidak helyett.” Mit teszel te? Hidat építesz? Vagy pont most erősíted meg a falaidat?
Senki sem mondja azt, hogy minden kapcsolat végén jön az „ásó, kapa, nagyharang”. Sőt, senki sem mondja, hogy nem fog fájni, ha esetleg mégis vége lesz a kapcsolatnak. De hidd el, még azért a pár hónapért is megéri. Megtanulsz szeretni. Lebontod a tégedet körülvevő falat, és meglátod a világot teljes szépségében. Tudjátok, mi az első dolog, ami feltűnik például egy börtönből szabadult embernek, ha a szabadba megy? A napfény. Akkor miért is zárod el magadtól a napsugarak cirógatását, miért választod helyette inkább a hideg közönyt?

A Bibliában 365-ször szerepel az a mondat, hogy „Ne félj”. A kapcsolatoktól sem. A kudarcoktól sem. Isten azt szeretné, hogy boldog, bátor, örömteli légy.

Kezdd el még ma lebontani a falat!

Hozzászólások

1. Nagy István - 2012-03-12 18:23:01

Nehéz ezt elkezdeni. Jó, a cikk igazat ír, de az első lépés a legnehezebb amikor a kudarc után az első lépést meg kell tenni. Szerinte mehhez Isten segítségét kellene kérnie minden kudarcon átesett embernek...


2. Erbach Viola - 2012-03-16 12:12:34

Kedves István!

Teljesen egyetértek azzal, hogz egyedül Isten segitségével léphetünk át a kudarcokon, sőt ki is szerettem volna ezt fejezni a cikkemben. Viszont azt is tapasztaltam, hogy gyakran még Isten felé sem tudjuk megtenni a lépést. Nem tudunk kérni tőle segitséget. Mert talán egyszer nem úgy segített, ahogyan azt elvártuk volna. így Isten és köztünk való falakra is értettem az egészet, hisz egyértelmű, hogy nélküle vesztett ügy a túllépés.Csakis Ő az aki segithett. De szeretnénk-e azt,hogy segítsen?
Bár szégyellem bevallani, sajnos én a kudarcaim utám nem mindig Istenhez fordultam elsősorban. Mert nem voltam bátor. Most sem vagyok az.de tudom, hogy Ő azzá tehet és,hogy Ő segíteni fog megtenni az első lépéseket, mint a szerető apa,ki segít csecsemő gyermekének,azokban a bizonytalan első lépéseinben. :)

 



Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Tóth Sára
A modern irodalom „NEM”-je
Rituális bűnbak szerep

Felszín

Erbach Viola
Falak, omoljatok!
Csipkerózsika-szindrómás világot építünk

B. Tóth Klára
Nem, ami néha igen
Töredékek a válaszaink mentén

Ligetkuti Amanda
A tékozlóját!
Kudarckerülés

Magasság

Miklya Zsolt
„Eddig jöhetsz, tovább nem!”
Jób és az Iskola netovábbjáról

Mélység

Péter-Szarka Katalin
Dackorszak
Határfeszegetés és idegtépés – ahogy arra csak egy gyerek képes

Adamek Norbert
Ha te balra mész, én jobbra megyek
Amilyen NEM akarok lenni…

Miklya Luzsányi Mónika
Kamaszkor
Lázadnak. De miért?

Szakács Gergely
Elengedés
Kísértő ex-ek és a „mi lett volna, ha…”

Bölcsföldi András
Nincs Egyéb Mentség
A veszteségfolyamat öt fázisa – Stages of the Loss Process

Teljesség

Réz-Nagy Zoltán
Jézus nemet mondásai
Megállni a kísértésben

Koczor Tamás
Jónás: nem – Jézus: igen
Bibliai válaszok küldetésre és halálra

Üzenet

Bella Péter
Tagadásokra épített önkép
Mit is jelent reformátusnak lenni?

Áthallások

Nagy Zsuzsanna
Megalkuvás nélkül
Vaslady

Pete Violetta
Letagadhatjuk az életet?
Védeni a valóságtól – de meddig?

Miklya Luzsányi Mónika
Belső tenger
Film az eutanáziáról. Mellette vagy ellene érvel?

Riport

Hajduk Zsófia
A „boldogító nem”
Együttélés hűségeskü nélkül

Kitekintés

Szakács Gergely
Fegyvertelenül, de nem eszköztelenül
Katonáskodás és háborúság hívőként

Látogatóink száma a mai napon: 2272
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57374486

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat