belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Felszín

Pete Violetta

Hazamenni jó...

...ment, mendegélt a kacsalábon forgó palota felé

...ment, mendegélt a kacsalábon forgó palota felé

Az én házam, az én váram. Amikor még sokkal kevesebb karakterből állott az önéletrajzom rettentően szerettem játszani a házunkban, és a ház körül. Az volt, ami éppen kellett, sok izgalmas mese lehetőségét nyújtó hely tele érdekes zugokkal, izgalmas illatokkal, hangokkal, érzésekkel, árnyakkal és fényekkel.

Tizenkét éves koromban elkerültem otthonról, kollégista lettem. Kicsit otthonossá vált az a szállás is, de a hangjai, az érzések az illatok... sosem nőtte ki magát az én saját életem otthonává, és nehéz volt rajta sokszor nyolc-tíz másik gyerekkel osztoznom. Aztán jött az egyetem. Szintén kollégium egy új, egy nagyobb városban. Egyetlen lakótárssal azért már sokkal könnyebb. Mellette, vele jobban meg tudom élni azt, hogy ez a hely heti öt napban az otthonpótlékom. 


Függetlenségem, tanulmányaim, társas kapcsolataim színtere. Azt azonban semmi sem írja már felül, hogy jóformán tíz éve ingázó életet élek. A legstabilabb pontja az életemnek az a nagy szürke utazótáska, ami alatt roskadozok mindig két élet között félúton.

Haza menni azért jó. 
A családom, a barátok, a gyülekezetem miatt. A hazafelé út egy külső és belső folyamat, amíg az ember az aluljárók mocskából a bús-zöld dombok közé ér, ahol még a ráncos poros arcok is ismerősebbek. Sikereimet, mosolyomat igyekszem nekik hozni, és kudarcaimat fenn felejteni a vonaton, a metrón. A rengeteg inger, ami ér, a fények, a hangok mind ismerősebbek, mind jobban hatnak rám, ahogy haladok közelebb. Úgy érzem, a nevemen szólítanak.


A hazafele út egy megtisztulás

Volt egy nap az életemben. Munkából indultam haza. Slamposnak, kopottnak éreztem magam a sok csinos, ápolt és megkímélt kinézetű üzletember és asszony között a villamoson, hiszen utazáshoz - és főleg ekkora súly cipeléséhez - kényelmesen öltözik az ember. Pénteken már amúgy is teljesen leharcolt vagyok, határozott karikákkal a szemem alatt. Steril kék, fehér, és szürke világukban a magam sárgásbarna nagyzsebes pulóverével úgy festettem, mint amikor valaki sárfoltot hagy a patika padlóján. Rosszkedvűen küzdöttem el magam a pályaudvarig.




A vonaton hazafelé figyeltem, hogy a sínek mellett ilyenkor micsoda kalyibák válnak láthatóvá, amikor lehull a lomb... Valakinek ez az otthona. Egy kis kutyaól. Egy pár hullámpala összetámasztva. A vonaton senki nem nézett oda. Csak én. 
A táj kemény felszíne meglágyulni látszott, dombok, barnás-zöld ráncok jelezték, hogy ez már nem az a befogadni képtelen sík beton. Zuglóban és Alsón még a panel tetején legelt egy szegény német juhász a napégette betonon, itt már a bokrot szaggatja egy kikötött szamár, sőt, a sűrűben lapulva néha látni egy-egy őzet vagy nyulat. Puhul a föld. Megnyílik az állatok és az emberek - az élet előtt.

Aztán fél óra után átszálltam a buszra. Útközben a busz valahogy megélénkült. Mielőtt elkezdhettem volna a jegyemért kotorászni, rájöttem, hogy mégsem kalauz okozza az érezhető izgalmat. 
A buszon lévő összes gyerek - lehettek olyan öten-hatan - egy helyre csoportosul egy néni köré. 
Az asszony minden bizonnyal a piacról jött, mert a kosarában három kiskacsa rejtőzött szeppegve. Pihések, remegősek, ahogy az ilyen kis életeknél lenni szokott.
Valami hihetetlen ismerős érzés fogott el, amikor a sok kis fürtös pofi próbált közelebb és közelebb jutni. A nap megsütötte a hajukat. 
Úgy, mint amikor a dédim a nyári konyhába hozta egy nagy dobozban a frissen kikelt kiscsirkéket. Én is épp így álltam ott ugyanezzel a csodálattal, amire csak gyermekek képesek, amikor felfedezik az élet kezdetének varázsát.


1. oldal ( összesen 2 ) Következő oldal
Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Felszín

Pete Violetta
Hazamenni jó...
Egyszer mind hazaérünk...

Pete Violetta
Hazamenni jó...
...még akkor is, ha otthonról indultunk...

Pete Violetta
Otthonaim
- egy kicsit másként -

Magasság

Réz-Nagy Zoltán
A tékozló fiúk végső hazatalálása
"El kell távolodnom, hogy érezni tudjak."

Gueth Péter
Variációk a változatlanságra
Miért lenne kereshető az otthon, mintha hely volna?

Mélység

Tóth Sára
Hazatalálás
Van-e tökéletes boldogság, teljes megnyugvás, valódi hazaérkezés ezen a földön?

Nagy László
Otthon
- ahol kifejeződésre juthat az, ami bennem van

Teljesség

Rácz Róbert
Elindulni, hazaérkezni
E földi vándorúton ama bizonyos hamuban sült pogácsa: a család.

Turcsik Ferenc
Oázis -üres szék, amely Rád vár
Engedjük, hogy a szeretet nyitottsága megnyissa a mi szívünket is.

Fodorné Ablonczy Margit
Otthonaink szakralitása, templomaink otthonossága
Jézust nem lehet az előszobában hagyni...

Üzenet

Fekete Ágnes
Család
A partok kijelölése és a parttalan szeretet megélése egyaránt a családban történik.

Németh Péter
Jó nekünk itt
Péter ekkor megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: "Uram, jó nekünk itt lennünk.

Fekete Ágnes
Oltalom
A középső lányunk rajzain mindig megjelenik a ház, az oltalmat adó hajlék.

Áthallások

Turcsikné Révész Judit
Úton lenni jó
(csak néha fárasztó...)

Kovács Szilvia
Valahol otthon lenni
Miközben ezeket a sorokat írom, egyre inkább meglódul a fantáziám arról, hogy milyen is lenne a gyülekezet, ahol otthon érzem magam.

Riport

Szerkesztő
Kartoték helyett
Küldhet-e minket az Úr egy hajléktalanszállóra?

Szerkesztő
Vágy, valóság, igény
A templom a találkozás helye.

Kitekintés

Turcsik Ferenc
Azt mondják, ott mindig béke van
Templomi gondolatok...

Bölcsföldi András
Határon túliatlanság
Valaminek el kellene tűnni belőlünk.

Bölcsföldi András
Soli Dari Tás
Újabb-kori reformátori jelmondataink

Látogatóink száma a mai napon: 4961
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57377172

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat