belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Felszín

Bölcsföldi András

Anyukám beteg

Adventi együttélések egy betegség-tünettel

Anyukám beteg. Nem, nem vagyok beteg.
Nem úgy beteg, mint szoktak, kis tea, keksz, diétás menü, gyógyszerek. Nem, nem, félreérted, mondom, hogy nem beteg, illetve nem úgy, hogy beteg, hanem máshogyan. Nem látszik rajta, de mégis olyan furcsa. Még mindig bírom, hogy így legyünk. Nincs külön betegségtudata, mondhatnám, ez egy nem tudatos betegség, szóval ő nem nagyon tudja, hogy beteg, tiltakozna is ellene. Nem is nagyon volt ő beteg sohasem. Sokféle van, így is, úgy is.
Egyszer, még gyermekkoromban, szenteste napján dél körül rosszul lett, s elvitte a mentő. Nagyon meg voltunk ijedve, illetve nem voltunk megijedve, csak furcsa volt, hogy minden ott volt már előkészítve, az ételek félig megfőzve, a fa feldíszítve, apukám próbálta a szentestei műsort a templomban a gyerekekkel. Már majdnem minden kész volt, csak hát anyu hiányzott. Nem is nagyon tudtunk mit csinálni, nélküle sem, meg egyáltalán: milyen karácsony az, hogy nincs ott az anyu? Érted? Milyen karácsony az? És néhány perccel istentisztelet előtt visszahozták. Meg voltunk szeppenve. Ez most mi? Plusz ajándék Jézuskától? Valami olyasmi. Talán észre sem vettük volna, ha keményebb a krumpli, és ha egyáltalán nincsenek ajándékok. Volt ott ajándék, nem is kicsi. Eszünk, berakodunk, tudjátok, hogy van.

Szóval anyukám beteg, de ne úgy gondold, hogy fekszik, meg minden, körbe kell ugrálni. Ilyen nem is nagyon volt. Megvagyunk, valahogy csak. Időnként nem akkor fekszik, amikor kell, érted, a betegség, vagy hát hogy mondjam, mert nem is beteg, úgy igazán. Bele kell jönni vele dolgozni. Nem is illik hozzá a betegség, ő olyan betegtelenségben van. Nem sokat hiányzott tanárként sem az iskolából. Apukám van mellette, meg időnként jönnek segíteni hölgyek, hogy apukámnak is könnyebb legyen. Meg hát mindenkinek.

Nem, nem is beteg, csak felejt. Méghozzá sokat és gyorsan. Szinte mindent elfelejt. Ez azért is furcsa, mert magyar-történelem szakos tanár. Oda azért kell agy, meg memória. Villognak a kilobájtok. Azt is szeretem, hogy jó legyen. Most nem nagyon emlékszik a tárgyak neveire, időnként még az enyémre sem. Persze megismer, és azt mondja, hogy szép vagyok, én tiltakozom, és azt mondom, hogy ő szép (de ő tényleg), és mosolyog. Mosolygunk egymásra. Hercegemnek hívott régen, Andrej hercegnek, valószínűleg a Háború és béke ihlette meg. Állítólag azért is lettem András. Egy hős, nem rossz, mi? Nekem is ő tanította a magyart felsőben. Gárdonyinak a Hét krajcárja (mellesleg Móricz). Vannak itt gyagyikák. Még mindig az ő hangján szólal meg: „Jól rendelték az istenek, hogy a szegény ember is tudjon kacagni...". Csodálatosan olvasta fel egy órán. Csináljuk egy szépre. Talán akkor döntöttem el, hogy csak magyartanárnak kellene lennem. Jól rendelték az istenek. Az Isten.

Anyukám nem beteg. Miért lenne? Sose vót. Ezt meg már menni kell. Ha beteg lenne, vinnék neki teát, kekszet, borogatnám, bekötözném a sebeit, törölném a homlokát. De nem beteg. Van valami vele, mert nem ilyen szokott lenni. Mi is megyünk lefelébe. Nézi az ablakból az utcán járkálókat (óránként két-három ember, max tíz) és kommentálja az eseményeket. Apunak is mondja időnként: nem ilyen szoktál te lenni.

Múltkor fél órán át fogtuk egymás kezét. Elég eres a kézfeje, ki lehet tapogatni a puha vérfolyosókat a csontos bőrön, egészen meleg volt a keze. Utoljára talán gyerekkoromban fogtam ennyit. Karácsony jön. Remélem, most nem viszi el a mentő. Pedig most is nagy ajándék lenne, ha visszakaphatnánk. Mondjuk csak pár órára. Ez van a helyzetben. Mint régen volt.

Persze így is jó, mert nem beteg, csak olyasmi. Nehezen megfogalmazható dolog. Lehet betegség is, és lehet nem is. És nehéz feltenni a kérdést, hogy miért is van így. Nem is teszem fel. Miért van ilyen betegség? Vagy mi is. Én meg itt vagyok. Miért veszíti el valaki az olyan tulajdonságát, ami a lényege volt? Mondhatni a személyiségét? Ha nem jó a terület közt, akik nem szoktak bemenni.

Néha vitatkoznak apuval, de kis dolgokon. Apukám egy darabig győzködte, észérvekkel próbálkozott, erősen irányította, megfogta. Aztán egyre rosszabb lett. Anyukám mindig azt mondta: nem voltál te ilyen. Erre apukám taktikát változtatott. Ha valamit el akar érni, nem vitatkozik, nem erőszakoskodik, odamegy anyukámhoz, átöleli, s közli, hogy szereti. Közli, HOGY szereti. Hogy hogy! Érted! Hogy mennyire! Hogy mennyire nagyon! És akkor pár percig úgy állnak, itt van a terület, ahol minden meg kell csinálni. És anyukám megtesz bármit. Ezt így kell csinálni. Nemcsak nekik. Mi azt meg tudjuk rakni. Persze tudom, hogy vicces lenne, ha mondjuk a főnök percekig ölelné a beosztottait, s utána bírná munkára őket. (A parlamenti képviselőkre is gondoltam, de az már nagyon túlzás lenne, ezt már tényleg csak zárójelben.) Én nem akarom lehúzni, hogy mi legyen.

Mit is mondjak még. Lassan befejezem ezt az imádságot, Uram. Köszönöm, hogy meghallgattál, tudom is, hogy mindig meghallgatsz. Köszönöm az édesanyámat. Hogy van. Hogy nem beteg. Vagy hogy is mondjam, hogy emlékezhetek rá. Még ha ő nem emlékszik is mindenre, vagyis már csak kevésre. Hol vagy te az életében? Hol van ő a te életedben? Megérkezik a karácsony.

 

 

 

u.i.

Köszönettel az Alzheimer nyavalya c. könyv szerzőinek: Horváth Szilveszternek és Petrovics Zsuzsának

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Szakács Gergely - Bella Péter - Pete Violetta
Úton a jászol felé
Az emberhez közelítő Isten

Felszín

Pete Violetta
Még közelebb...
Istentől emberig és embertől Istenig ugyanaz az irány adventben: közelebb!

Bálint Katalin
A karácsonyhoz megérkezni, nem beesni kell
Két lábbal a karácsonyhoz vezető úton - gyermekeinkre örökítjük az ünnepelni(nem)tudást?

Bölcsföldi András
Anyukám beteg
Adventi együttélések egy betegség-tünettel

Pete Violetta
A helyed
Van, hogy valakinek vagy valaminek ki kell térítenie az eddigi irányból

Magasság

Tóth Sára
A vallásosság kísértése - a beérkezettség
Úton lét vagy megérkezés?

Réz-Nagy Zoltán
A peronon
– várakozás és megérkezés

Mélység

Szakács Gergely
Egy babanapló margójára
Csssss, most születik egy „elég jó" kispapa

Nagy László
Tévutazások társaságában: utazás a jelenbe
Hová rohan János?

Miklya Luzsányi Mónika
A kicsi, a nagy, a középső meg a sokadik
Testvérstátuszok születési sorrendben

Dobóczky László
Megérkezés Istenhez
"A szerelvény esetenként hirtelen fékezésre kényszerül, kérjük, mindig szíveskedjenek fogódzkodni!"

Teljesség

Kodácsy Tamás
A bennragadt gondolat extázisa
Feszült csend a kiáltó szó előtt

Szalay László Pál
Botorkálunk a világ világosságában, vagy mi vagyunk az?
„A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be."

Szabó István
Imádkozom, tehát vagyok
El ne maradjon a lényeg az adventból, az olaj a lámpásból

Szűgyi Zoltán
Isten és gyermeke
Hátha megszán és betér hozzám mégis...

Üzenet

Bagdán Zsuzsanna
Terhes megtérés - akkor most ki szül újjá kit?
Megfogan belül és fenekestül felforgatja az életed

Bella Péter
Itt vagyok
„És olvastam, hogy az út a fontos, hogy soha ne legyen vége, de szerintem a cél is az útnak a része"

Áthallások

Dull Krisztina
Az autóstoppos
Adventi gondolatok Ambrogio Lorenzetti: Angyali üdvözlet című képével

Kedvek Vera
God(ot) eljött?
Nálad is kopogtat?

Szabados Tamás
Megérkezés a lírán - és harmincon - túlra
- Gondolatok Kundera: A függöny c. könyve alapján

Miklya Zsolt
„Fiam, fiam, Absolon!"
Kép- és gondolatpárhuzamok Marc Chagall: Dávid és Absolon c. litográfiájához

Riport

Hegedűs Márk
Ünnepe forró, asztala dús...
Adventi készülődés Peterdi Dániellel

Pete Violetta
Kapcsolati jogosítványszerzés
- Bagdy Emőkével

Kitekintés

Miklya Luzsányi Mónika
Gyermekbántalmazás a szomszédban?
Erőszak a családon belül – Szarka Miklós válaszol

Katona Viktor
Cél, út és megérkezés
It's your camino - a te utad

Turcsik Ferenc
Life-coaching, azaz életvezetés
Végtelen történet?

Látogatóink száma a mai napon: 5226
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57377436

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat