belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Felszín

Jezsoviczki Noémi

A kis családfő

Koravén élethelyzetben

Anyu ma megint ivott. Tudom, mert elém jött az iskolához. Nem szokott értem jönni, egyedül is haza tudok menni, már megszoktam, van kulcsom.  Biztosan előbb hazaküldte a főnöke, és most itt van az utca túloldalán, engem vár.

Átmegyek a zebrán. Ott áll, a falhoz támaszkodva, piros az arca, fehérek az ujjai, ahogyan a táskáját markolássza. Nem adok neki puszit, utálom az ital szagát. Ő csak rám néz, a szeme olyan furcsa. Mintha most jönne rá, hogy én vagyok az.

– Lacika, hoztam neked csokoládét – mondja, és bizonytalanul kotorászni kezd a szatyrában. Csak ilyenkor kapok, amikor be van rúgva, mert különben sosincs pénzünk rá. Azt gondolja, hogyha hoz valami édességet, akkor nem leszek szomorú. Ezek nem jó ízű csokik, nem esnek jól. Tudom, hogy emiatt holnap nem lesz reggeli, és este veszekedni fog velem, mert már nagyon kevés van a konyakosüvegben.  Nekem nem kell ilyen csoki.

Lassan ballagunk hazafelé, remélem, hogy mások nem látják, amit én: hogy néha megbotlik, és szinte rettegve néz körül, vajon jó irányba megyünk-e. Jó irányba megyünk, mert én vezetem. Megfogom a karját, nehogy elessen. Itt a sarkon befordulunk, és már meg is érkeztünk.

A lépcsőháznak mindig főttkrumpli-szaga van. Vajon van még otthon krumpli? Talán nem zuhan ruhástul az ágyra, ha felértünk, és csinál nekem egy kis rósejbnit. Jó lenne. Én nem tudok sütni. Teát szoktam csinálni, meg kakaót és rántottát, ha találok a hűtőben tojást. Meg fel szoktam vágni a kenyeret is. És ajtót nyitok, ha csengetnek, és Anyu éppen alszik.

A küszöbön majdnem elesik, de sikerül bemenni a lakásba. Ledobja a táskát az előszobában, bebotorkál a szobába, és a fotelba rogyik. Nem lesz vacsora. Majd keresek valami a szekrényben.

Leveszem róla a cipőjét, mert sáros, délelőtt esett az eső. Nagyon sajnálom ilyenkor Anyut, meg kicsit félek is tőle. Nem szokott megverni, ha részeg, csak kiabál velem. Azért félek, mert ez egy másik anyuka. Nem az, akivel nevetni szoktunk, akivel megnézzük a kedvenc mesémet, aki megmutogatja a gyerekkori fényképeit. Az az anyuka nagyon ritkán van. Aki nem iszik.

Van egy fényképünk az apukámról. Eléggé gyűrött, és el van vágva. Az arca mellett van a fénykép széle. Anyu időnként előveszi, csúnya szavakat mond, és tölt még egy pohárral az italból. Nem sokat tudok az apukámról, csak hogy itt hagyott minket, és hogy Anyu szerint gonosz ember.  De ezt nem hiszem el, mert a képen szépen mosolyog, és kék a szeme, pont, mint az enyém. Biztosan csak lett neki másik felesége, aki nem alkoholista.

Néha azt is mondja Anyu, hogy most én vagyok a családfő, ami vicces, csak kicsit nehéz. Mert sokszor tényleg nekem kell gondolnom dolgokra. A múltkor otthagyta a vasalót a deszkán, mert álmos lett, és le kellett feküdnie, én meg csak későn vettem észre, hogy már nagyon forró a tartója. De kihúztam, és nem lett baj. Vagy amikor elaludt reggel, mert leverte az ébresztőórát. Szerencse, hogy én fel szoktam ébredni idejében, és nem késtünk el. Meg ha jön számla, akkor odateszem az ágya mellé. A postaládához is van kulcsom. Mindig csak számlák vannak benne, meg reklámújságok.

Nem tudom, hogy mit csinálok, ha Anyut kirakják a munkahelyéről. Akkor még kevesebb pénzünk lesz. Így is csúfolnak az iskolában, hogy nincsen jó telefonom, csak ez a régi vacak, és a születésnapomra sem kaptam semmit, csak egy kirakóst.  Rossz, ha így bántanak, mégis szeretek iskolába járni, mert ilyenkor nem gondolok arra, hogy mi lesz majd otthon.  Legjobban a hittanórákat szeretem. Magdi néni mindig olyan szép történeteket mesél a Bibliából.  Kedvencem a kisbárány, aki elveszett, és a pásztor elment megkeresni.  Vagy az eltűnt, furcsa nevű pénz, amit nagy nehezen megtalált az asszony, de ehhez ki kellett söpörnie a házat. Szoktam én is takarítani, csak a porszívózást nem szeretem, és közben nem is találok semmi érdekeset.

Néha szeretném megkeresni az apukámat, és vele lakni. De akkor ki vigyázna Anyura? 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Hancsók Barnabás
Hány évesen kell felnőtté válnunk?
Tideland

Felszín

Jezsoviczki Noémi
A kis családfő
Koravén élethelyzetben

Magasság

Tóth Sára
Az emberélet útjának felén
A felnőttkor válságai

Mélység

Fekete Zsuzsanna
A barátság képlete
Tükrödnek lenni

Fekete Zsuzsanna
A szerelem képlete
A kapcsolat felcseperedése

Teljesség

Szakács Gergely
Halál árnyékának völgye
A lovag érett hite

Üzenet

B. Tóth Klára
Alkalmasak-e a kiválasztottak?
Mentegetőzők és megmentettek

Kitekintés

Szikszai Szabolcs
A konzervatív lázadás
Függőségből függetlenségbe

Látogatóink száma a mai napon: 5209
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57377419

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat