belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Felszín

Jezsoviczki Noémi

Jézushoz evezek

Félre hallás – félre vallás?

Amikor én még kislány voltam, minden vasárnap elvittek a szüleim templomba. Leginkább a gyermek-istentiszteletre, ahol Ilike nénit hallgattam nagy figyelemmel, és kicsit irigykedve néztem a flanellel bevont táblára felrakható érdes hátú papír Mózest, Jézust, apostolokat és a többi bibliai figurát. A legjobban az tetszett, amikor már kezdtek elhasználódni, és folyton leestek.

Énekelni is szerettem, a gyermekdaloknál talán még jobban kedveltem a zsoltárokat és dicséreteteket, mert az „igazi" istentiszteleten azokat énekeltük, amikor néha a nagy templomba is bementünk. És az egészen más volt, olyan felnőttes.

Ha éppen a nagymamánál töltöttük testvéremmel a vasárnapot vagy a nyári szünet egy részét, természetes volt, hogy vele megyünk vasárnap délelőtt.

Abban a gyülekezetben vagy nem volt gyermekfoglalkozás, vagy talán csak Mami nem akart minket otthagyni, nem tudom, de mindig a templomba mentünk tíz órakor. Szépen leültünk a női oldalon, amit nem igazán értettem, miért hívják úgy, hiszen voltak bácsik is azokban a padsorokban. Aztán később megtudtam, hogy ez régi hagyomány, vannak olyan gyülekezetek még ma is, főleg vidéken, ahol az egyik oldal a nőké, a másik a férfiaké. Nagymamám ezt, úgy látszik, Budapesten is komolyan vette.

 A prédikációkból nem sokat értettem, de volt elég látnivaló: a szépséges festett mennyezet, a bibliai idézet az orgona felett, majd később az énekeskönyv. Amíg nem tudtam olvasni, ez nem volt túl érdekes, inkább nagymamám táskájában kotorásztam csendben, a pad alatt. Mert azt az eszembe véstem, hogy a templomban nem szabad hangoskodni, ezért néha suttogva csipkedtük egymást a húgommal.

Az énekeknél mindig figyeltem, mert tetszettek a szövegek, főleg, ha még értettem is, hogy miről szólnak. Az Itt van Isten köztünk lett a kedvenc, mert a sor, hogy „mint a kis virág is magától kibomlik, rá ha csöndes fényed omlik”, annyira kedves és szívderítő volt. Elképzeltem a kis virágokat, ahogyan Isten szépen sorra kinyitogatja őket.

A legkedvesebb nekem mégis a Dicsőség mennyben az Istennek kezdetű dicséret lett, talán azért, mert nagyon szerettem a karácsonyi istentiszteleteket, és ezt akkor énekeltük a legtöbbször. Együtt zengtem nagymamámmal és a gyülekezettel, hogy „Békesség földön az embernek, kit az igaz szeretet a Jézushoz evezek, békesség, békesség embernek!”

Nem elírás, én azt énekeltem, hogy evezek. Nem igazán értettem, miért evezünk Jézushoz, mert sehogy sem illett a mondatba, nekem mégis nagyon tetszett. Hogy miért lapátolok, és milyen tavon, azon nem gondolkodtam sosem. Ez a sor mégis sokat jelentett, mert alig vártam ezt a versszakot, hogy odaképzelhessem magam az evezőkkel a kezemben, amint próbálok átkerülni a másik partra, ahol Jézus vár. És ha ő vár, az csak jó lehet.

Bevallom, kicsit csalódtam, amikor végre megtanultam olvasni, és hamar kiderült, hogy szó sincs evezésről, az igaz szeretet elvezet Jézushoz. Most már, felnőtt fejjel, örülök ennek a félrehallásnak, mert időközben rájöttem, hogy valamire megtanított. Hogy valóban jó dolog Jézushoz evezni. Néha háborog a víz, a csónak már kicsit korhadozik, a vállam megfájdul, a túlpart pedig messzinek tűnik, de odaát békesség vár, amit az Igaz Szeretet készített az embernek.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Lovas Anett Csilla
Híd vagy határ?
Fordítás egyháziról magyarra

Gondolkorzó

Szikszai Szabolcs
Nyelvjáték
Valóságteremtő erő

Felszín

Jezsoviczki Noémi
Jézushoz evezek
Félre hallás – félre vallás?

Fekete Zsuzsanna
Örökös pénzkérdés
Hinni nem pénzkérdés – vagy mégis?

Magasság

Bölcsföldi András
A Mózes-szék titkai
Egy belsős perspektíva

Pete Violetta
Lelkipásztor és egyéb (mi)csodák
A birka nép meg a juhásza?

Székely Tamás
Önkorlátozás, böjt, aszkézis
Vár-e Isten önsanyargatást?

Mélység

Fekete Zsuzsanna
„Ki tudja, merre, merre visz a végzet?”
… és sors fogja tán a volánt

Némethné Sz. Tóth Ildikó
Jelenlét a veszteségben
Isten a temetésen

Teljesség

Czapp Enikő
„Hiszek, Uram, légy segítségül az én hitetlenségemben”
Bennszülöttjei és bevándorlói Isten országának

Réz-Nagy Zoltán
Dicsőségmondás
Kicsiség és nagyság dialektikájában

Üzenet

Szerkesztő
Kétkedők szótára II.
Karácsony, húsvét

Frederick Buechner
Kétkedők szótára
Igazságosság, hitetlenség, áhítat, menny

Bella Péter
Megtanulni reformátusul
Idegennyelv és kurzusai

Bagdán Zsuzsanna
Spirituális piramisjáték
A lelki emberek meg a kegyelem

Kitekintés

Gueth Péter
A Virágok Szigete
Idegen – amíg be nem csöngetünk hozzá

B. Tóth Klára
Mindennapi kenyerünk
Az étkezés előtti és utáni ima szerepe, eredete

Szabó Viktor
Vízre, magyar!
Tengerjáró missziós könyvesbolt

Látogatóink száma a mai napon: 1543
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57373758

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat