belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Teljesség

Nagy László

Az áldottság jelentőségének felismerése az életben

Mi van akkor, ha egyszerűen elfogadom azt, hogy Jézusnak valójában testvére vagyok, s mint ilyen, isteni gyermek?

Emlékszel még arra a filmre, amikor a megöregedett szereplő egy hideg, fűtetlen szobában a kifizetetlen számlák között haldoklik? Emlékszel arra, amikor bejön a postás, s átnyújtja neki azt a levelet, melyben felszólítják, hogy 25 évnyi várakozás után végre legyen szíves felvenni 120 milliós örökségét? Gazdag volt, kőgazdag. Erről azonban nem tudott. Úgy élt, mintha szegény lett volna. A vagyon azonban az emberen kívül van, mégis mennyire számít az, hogy tudatában van-e az ember a gazdagságának, vagy sem.

Ami kívül van, az változhat. Talán a postás más szegény embernek egy újabb fizetési felszólítást hoz. Van azonban valami, ami az ember lényege, ami kívülről nem változtatható meg, s nem vehető el. Nem véletlenül kérdezte Jézus a tanítványoktól, hogy kinek tartják őt. Hiszen a lényeg meglátása adhatja csak a lényegnek megfelelő működést. A keresztyénség történetének 2000 évében nagyon sokat foglalkoztak azzal, hogy kicsoda Jézus. A másik oldal, a személyes emberi viszont nagyon elhanyagolt volt, vagy pedig jórészt olyan válaszok születtek, amelyekből igen defektes emberi működés következett. Hiszen ha az ember lényege a bűnös, méltatlan, gyenge, szenvedésre méltó, s ehhez hasonlók, akkor ez a hit olyan lelkiállapotokhoz vezet, mint a harag, irigység, fásultság, erőszakosság, vagy a negativitás egyéb formái. Erről az emberi történelem megmaradt emlékei bőségesen tájékoztatnak bennünket.
Csak elvétve lehetett vallásos közegben embert méltató (nem egy bizonyos embert) válaszokat hallani. Még nemrégen is furcsának tűnhetett, hogy egy lelki ember azt mondja magáról, hogy csodálatos, szuper, remek vagyok. Sőt visszatetszést, viszolygást váltott volna ki a legtöbbekből. Ma már talán változott a helyzet. Így vagyok magam is bátor arra, hogy leírjam, ha felteszem magamnak a kérdést, hogy kinek tartom magam: csodálatosnak, elképesztőnek, zseniálisnak, áldottnak.
S ugyanezzel a lendülettel válaszolok arra is, hogy kinek tartalak téged: csodálatosnak, elképesztőnek, zseniálisnak, áldottnak.

Hát nem arcátlanság ez? Nem az emberi én égig pöffeszkedése? Egyáltalán nem. Hiszen az ego a hasonlításból él. Amiről itt írok, az nem más, mint tiszta alázat. Elfogadása annak, aki vagyok.

Milyen élet, milyen istenkép származott a korábbi válaszokból? A középkor istene egy sötét démon (egy elképzelés) volt, aki embermilliókat nyomorított meg. Deformált, félelemben, nyomorultságban élő emberek dicsőítenék Istent? Íme, az alkotásod! Hát nem csoda, hogy ez az isten- s emberkép leáldozóban van. Ha Ady híres verseinek egyike így kezdődne: „tekerem az eszemet, beverem a fejemet, kiabálok esztelen, miért vagyok meztelen..." - hát nem valószínű, hogy érettségi anyag lenne. Az Alkotót az alkotásai láttatják meg. Az IGÉT pedig a láthatatlan gondolatok, amelyek testté válva megláttatják a láthatatlant. Az ember láthatatlan gondolatai is lecsapódnak, s láthatóvá válnak a testben, a mindennapokban, abban, ami az emberből kisugárzik. Ezért különösen is fontos, hogy milyen láthatatlan gondolatok cikáznak a fejünkben magunkról, Istenről, s a világról. Talán ideje megfogadni Pál tanácsát, s megváltoztatni saját gondolkodásunkat.

Mi van akkor, ha egyszerűen elfogadom azt, hogy Jézusnak valójában testvére vagyok, s mint ilyen, isteni gyermek? Ez áldottságom lényege. Mi van akkor, ha sokkal több vagyok annál, mint amit idáig bármikor is el tudtam volna magamról képzelni? Mi van akkor, hogyha forradalmian kimondom magamról azt, amit eddig csak Jézusról lehetett kimondani? Milyen élet származik ebből? Milyen ember formálódhat ebből? A válaszunkból származó élet meg fogja láttatni ezt.

Lényegem az ÁLDOTTSÁG. Ez pedig nem vehető el. Csak akkor lehetek szenvedő, nyomorult, ha magamat másnak tartom. Ha magamról mást képzelek el. Ha egy olyan istent teremtek, akinek nyomorult, bűnös, erőszakos teremtményei vannak. Ez lehetővé teszi azt, hogy úgy éljem végig földi életemet, mint a filmbéli ember: szegényen, szenvedve, élve haldokolva.

Az Elengedés Házában úgy köszönünk el egymástól, hogy emlékeztetjük egymást arra, aki valójában: „áldott vagy, Laci, Kata, János, Ildikó stb. Emlékszem, többször előfordult, hogy magukat mélyen hívő embereknek tartók nem voltak készek elfogadni azt, hogy ők, vagy a másik ember áldott. Életük csupa fájdalom volt, s ragaszkodtak ahhoz az ember- s istenképhez, amely eddig is megnyomorította őket. De ilyen hatalommal bír az ember. Hihet a bűnösségében, nyomorultságában is. Mégis hatalmas lépés volt sokaknál, amikor akár csak „elviekben" is készek voltak kimondani magukra s a másikra azt, hogy áldott vagy(ok). Micsoda ember- és istenkép váltás! Ez pedig csak a kezdet. Az Atya, a Vagyok, immár egy félénk mosolyban nyilvánult meg az addigi komorság, fásultság után. Jó mosolygó Fiúnak lenni, olyannak, akiben az Atya mosolyog a Lélek által. Ez maga az Áldottság. Aki felismeri ezt, annak az életének minden területére, minden pillanatára kihat ez. Akkor már könnyű elkapni azokat a gondolatokat, démoni ember- s istenképeket, amelyek másnak láttatnak engem s az Atyát, s könnyű újra meggyökerezni az Áldottságban. Akkor az ebből származó negatív lelkiállapotok azonnal feloldódnak, s a mennyek országa, mely a szeretet, öröm, s békesség, feltárulkozik itt s most mibennünk. Tehát fontos az, hogy felismerd áldottságodat? Csak annyiban, mint a szeretet, az öröm, vagy a békesség megélése.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Bölcsföldi András
Az ajtó
Egyszer csak előtte állt egy ajtó. Azt is írhattam volna, egyszer csak egy ajtó előtt állt.

Felszín

Pete Violetta
Levelek, forró kakaó, ősz
Kinézek az ablakon...

Pete Violetta
Van itt egy szabad hely?
Ilyen lehet, amikor Jézus helyet készít...

Magasság

Turcsik Ferenc
Áldás áldásovics
Isten országának jelenvalósága olyan alternatívát kíván, amit nehéz lesöpörni az asztalról.

Turcsik Ferenc
Kapitalista áldás... és tovább
Az áldás helyet kér magának az ember életében.

Teljesség

Dr. Michna Ottóné Ablonczy Ágnes
Van? Tudom? Érzem?
Nem mondani kellene, hanem élni...

Nagy László
Az áldottság jelentőségének felismerése az életben
Mi van akkor, ha egyszerűen elfogadom azt, hogy Jézusnak valójában testvére vagyok, s mint ilyen, isteni gyermek?

Üzenet

Michna Ottóné, Ablonczy Ágnes
Oltáron
hát hallgattál míg felértetek a csúcsra…

Áthallások

Turcsikné Révész Judit
Az áldás-kereső
És ahogyan végig-pillantott ezen a sok-sok képen, azt vette észre, hogy a sötétségből egyszeriben világosság lett.

Géczy Katalin
„Mióta a világ varázstalanítva lett..."
Miről szólnak az álmaim? Miben is áll a varázslat?

Pete Violetta
Holtan is áldalak???
Aki nem áld, sosem szeretett.

Gaszner Veronika
Gyermekáldás
„Szabadon akarok élni, úgy, ahogy Isten is akarja!"

Gueth Péter
Falnak fordulva
Talán kinyílik egy ajtó vagy ablak.

Riport

Szerkesztő
Hálainfláció
...át lehet törni a hálainfláció világát.

Szerkesztő
Kálvin konferencia
Hogyan érthetjük meg Kálvin által a saját életünk és keresztyénségünk lényegét?

Kitekintés

Czapp Enikő
Ki tudja, miért?
Megfigyelőből megélővé lettem...

Látogatóink száma a mai napon: 6479
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57378689

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat