belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Teljesség

Szikszai Szabolcs

Zuhanás a magasba

Isten jön felém vagy én megyek Isten felé?

A kérdés jó és ezerféle válasz adható rá. Mindenkinek van egy története. De vegyünk egy bibliai alaptörténetet, ami jól megvilágítja, hogy ez a kérdés nem is olyan egyszerű.

Ez az alaptörténet legyen a tékozló (vagy elveszett) fiú története.

A létra, és ami utána van

Chesterton Aquinóiról írt könyvében így foglalja össze Aquinói Tamás módszerét:  hite és meggyőződése szerint a felkapaszkodást a létra legalsó fokán kell elkezdeni.  A korszakot ismerve tudhatjuk, hogy a korábbi platonista szemlélettel szemben, ami az ideákból következtetve jutott el a létra legalsó fokára, Tamás Arisztotelész logikájára építve a megismerést a létra legalsó fokán kezdte.  Ez a kettősség végighúzódik a nyugati gondolkodásban: fentről és lentről. Ennek szép képi ábrázolását adja az Athéni Iskola.

Jézus példázatában van egy fiú, aki vallási értelemben is a létra legalsó fokán kezdi, mert úgy gondolja, hogy „a mennybe visz ez a lépcső”. Teljesíti lépésről lépésre a rászabott vélt vagy valós feladatokat, és aztán elvárja, hogy annak megfelelően jutalmazzák. Amikor a jutalmazás elmarad, felháborodik, és pimasz módon beszél az apjával.

Az idősebb testvérek hajlamosak úgy gondolni Istenre, mint akinek meg kell felelni. Ezzel együtt, ha megfeleltem az elvárásainak, akkor jár a jutalom is. Tehát adok-kapok viszony van. Lépésről lépésre, létrafokról létrafokra haladva jutunk el az Istenhez, és amikor elértünk az utolsó fokig, joggal várhatjuk a dicséretet vagy a kitüntetést. Az idősebb testvér önerőből, erkölcsi magatartása által akar eljutni az Istenhez. Nem vár arra, hogy Isten lépjen, nincs is rá szüksége. Ebben a viszonyulásban Isten mozdulatlan, szótlan és elvárásokkal teli, távol van és arra vár, hogy elérd, de elérhetetlen, mert nem más, mint a saját magammal szemben támasztott teljesíthetetlen elvárások kivetítése Istenre.

De fiam, hiszen te mindig velem voltál és mindenem a tiéd – mondja a példázatbeli apa megdöbbenve fia szemrehányásán –, soha nem kértem tőled mindazt, amit te „értem/nekem” tettél.

Nincs kommunikáció. Teszem, ami a dolgom, és a végén várom a jutalmat. Az idősebb testvér Isten felé törekvése zárt rendszer, ami mindig ugyanoda jut: önmagához. Bezárt világ. A létra oda visz, ahonnan indultam. Nem lehet Istenhez eljutni a teljesítményem által.

 

Zuhanás a magasba

De van a történetben egy fiatalabb fiú is. A csúnyán elferdített üzenet épp az ő történetének a félreértelmezéséből fakad. Ha a történelmet a győztesek írják, akkor a történelmet a győztesek szemszögéből ismerjük. Nem ismerjük a vesztesek történetét, mert lehetőséget sem kaptak a szóhoz jutásra. Leginkább azért, mert a győztes mindent visz. A vesztesek meghaltak.

Nagyon meglepő érvet olvastam Klaus Douglass német teológus Új reformáció című könyvében. Amikor azt ecseteli, hogy azért nem szabad semmi újat bevezetni egy gyülekezetben, mert akkor félő, hogy a gyülekezet kettészakad, a következőt mondja: a gyülekezeteink már akkor kettészakadtak, amikor lemondtunk azokról az egyháztagokról, akik nem járnak rendszeresen templomba, és kimondva-kimondatlanul azonosítottuk az egyházat azokkal, akik viszont igen. A maradék Németországban is törpe kisebbség , és nálunk is, azokhoz képest, akik még annak vallják magukat, vagy valaha annak vallották. A bibliai maradék megtér. Nem tudom, mi megtérünk-e.

Az idősebb testvérek által értelmezett Biblia az idősebb testvéreknek kedvező üzenettel lesz megtöltve. A fiatalabb testvérek meg távol maradnak. Ott, ahol vannak, a disznók vályújánál vagy a templom elvont értelemben vett kapuiban abban reménykedve, hogy egyszer megnyílik az ajtó. Az fiatalabb testvér magasról tesz az elvárásokra, és úgy dönt, elmegy távoli vidékre. Távol az apától és az idősebb testvértől, távol az otthontól. Az ifjabb elítélésre méltóan dönt és él, kirekesztésre érdemes. De nem az idősebb testvérek döntenek arról, hogy mi a helyes, hanem az apa. Az apa pedig elébe rohan a hazatérő fiának.

Az ifjabb testvér erkölcsileg addig zuhant a mélybe, hogy végül az Atya karjaiban landolt. Azt hiszem, épp ez az evangélium, hogy csak a mélységből, saját bűnösségünk tudatában és ismeretében juthatunk el Isten és önmagunk megismeréséig. Elmegy egy távoli vidékre, hogy megtalálja az élete értelmét. Nem találja meg. Amikor hazaérkezik, otthon döbben rá arra, hogy amit keresett, végig ott volt, ahonnan elindult. Így van ez az Istentől egyre távolodó élettel is, hiszen az ember felfelé zuhan, és így jut el ugyanoda, ahonnan elindult, de ő maga már soha nem lesz ugyanaz.

Isten közeledik hozzánk vagy mi Istenhez? Is-is. Isten részéről a történet egyértelmű, Ő mindig közel van. De a megtört szívűekhez van közel, a kevélyeknek pedig ellene áll. Így zuhanunk lentről fel, ahol Ő vár.

 

 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Bölcsföldiné Türk Emese
Csak egy hajótörés az úton
Hova sodor a víz?

Gondolkorzó

Bella Violetta
Digitális misszionárius kerestetik
Web2-es örömhír

Felszín

Záborszky Zsófia
Egymás terhét hordozva
Legion run

B. Tóth Klára
Isten tenyerén
„Sem magasság, sem mélység nem választhat el”

Magasság

Sebesi Viktória
Elhullás
Őszi töredék

Szikszai Szabolcs
Jegyzetfüzet
A szenvedésről

Szabó Dóra
Tükörfordítás
Valójában közelebb...

Mélység

Szikszai-Dajka Emőke
Tudás és tagadás
Önmagam szétosztása

Szabóné László Lilla
Vet.Él.És…
Kimegy a magvető vetni.

Záborszky Zsófia
Függ-ő
Vezet út a gyógyuláshoz?

Teljesség

Szikszai Szabolcs
Zuhanás a magasba
Isten jön felém vagy én megyek Isten felé?

Üzenet

Horváth Zsuzsanna
Tégy egy lépést előre
Sárbaragadt életek

Jezsoviczki Noémi
A pusztában negyven éven át
Visszanézni Kánaánból

Áthallások

Miklya Luzsányi Mónika
A Gyűrűhordozó útja
Ki juthat el a Végzet hegyéhez?

Bella Violetta
Bőrbe vésett élet
A beavatott

Kitekintés

Szoták Orsolya
Úton hazafelé
Mit adhat egy átmeneti otthon?

Látogatóink száma a mai napon: 6587
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57378797

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat