belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Felszín

Pete Violetta

Bizalom stop

Az észrevétlen címkékkel szinte determináljuk a másikat.

 

Gyakorló autóvezetőként tudom, hogy amilyen sokfélék az emberek egyéb területeket tekintve, annyira más a vezetési stílusuk is. Meglepően sok egyébként temperamentumos ismerősöm vezet lassan, vagy egyenesen bizonytalanul, meglepően sok szerény és halkszavú ismerősöm pedig könnyen feltalálja magát az úton. Nos, akármilyen sokfélék vagyunk is odakint a szintén sokféle járművünkkel, együtt kell meglennünk az utakon, mint ahogy együtt is élünk. Van azonban a közúti hajtásban valami, amit sehogyan sem tud befogadni a gyomrom. Ez az a bizonyos bizalmi elv. Amivel remélem, elvárom, hogy a többi utastársam a sztrádákon betartsa a szabályokat - legalább úgy, mint én.
Hogy mi is a baj ezzel a bizalmi elvvel? Öt éve van jogosítványom, tehát nem tartozom a legnagyobb múltú gépkocsivezetők körébe, még ha cserében én sokféle járművet, és hosszabb távokat vezettem is. Azonban ez a kis idő elég volt ahhoz, hogy a totális bizalmatlansági elvhez vezessen. Elértem arra a pontra, hogy már nem is várom, hogy megadják jogos elsőbbségemet, az index használatáról nem is beszélve - úgy látom ez a rég volt jó szokás teljességgel ködbevész. Szinte már én állok meg, amikor a másik járgánynak stop táblája van. Tapasztalatom helyesnek bizonyul mindannyiszor, amikor egy másik autó kifordul pont elém, hadd csikoroghassak a fékemmel.
Azonban valami rossz érzés kerülget mindannyiszor, amikor már várom a helyzetet, a rosszindulatom már jelez, hogy íme, egy újabb balfék... és... és... és elmarad a katarzis.
Valaki olyanról feltételeztem, hogy béna, vagy figyelmetlen, vagy agresszív, vagy sok más egyéb vezetést befolyásoló tényező befolyása alatt áll, aki nem érdemelte meg. Leírtam valakit. Kitaszítottam már csak gondolatban is azoknak a köréből, akikben megbízom, akiknek szavazok némi hitelt - mindezt ismeretlenül.

Elgondolkodtam, vajon nem így működnek-e a kapcsolataink is? Pár rossz tapasztalatból kiindulva leépítünk minden nem indexelőt, minden elsőbbséget nem adót, és végül talán már csak hajtunk magunkért magunknak saját szabályaink és saját biztonsági övünk oltalmában. Ha egyszer nem sikerül valakivel megbeszélni egy találkozót, már a másodikat is rossz szájízzel beszéljük meg vele, pedig talán ártatlan ügy az egész, nem pedig lerázó akció. Felejtse valaki egyszer visszaadni a könyvünket, cédénket, egyéb holminkat, rögtön ráragasztjuk viccesen a baráti körben, hogy igen... "rajta minden rajta ragad, ha viszont akarod látni, akkor inkább ne add oda". Azt hiszem, ezekkel az észrevétlen címkékkel szinte determináljuk a másikat arra, hogy olyan is legyen, mint amilyen dobozunkba mi besuvasztottuk. (A pszichológia imádja ezt a problémakört, ők önbeteljesítő jóslat, illetve a fellengzősebbek self fulfilling prophecy-nek hívják) Anyukám leegyszerűsítve ezt úgy szokta mondani: ha sokáig mondod egy gyereknek, hogy "hülye vagy!", egy idő után valóban hülyeségeket kezd csinálni.
Szóval akár munkakapcsolat, akár magánéleti, vagy bárminemű közösségen belüli életről legyen is szó, szeretjük leépíteni a kommunikációs csatornát és a bizalmi vonalat azzal, aki csak egyszer is szabálytalankodott a volánnál. Ez a kifinomult, diplomatikus megoldás.
Ezzel azonban ahelyett, hogy emelnénk az illető állapotán, vagy mentenénk valamit az adott helyzeten hosszútávon, sokkal inkább csak rögzítjük abban, amiben van. Hogy ne csak elméletben beszéljek: ha egy kollega hajlamos az idő rossz kezelésére és sokszor nem készül el időre a feladatával, nem segít rajta az, ha magamban kicsit leírom és ezentúl kevesebbet várok el tőle. Mivel nem a feladat volt túl nagy, vagy az idő túl kicsi, hanem magában rejlik a probléma, valószínűleg a kevesebb munkával is késni fog. Az sem segít hosszútávon, hogyha egy héttel korábbi határidőt hazudunk.
Hagyni kell esélyt arra, hogy valaki felnőjön a feladathoz. Persze itt megint segítségünkre kell, hogy jöjjön a sok okos pszichológus, hogy hogyan lehet az ehhez hasonló embert motiválni.

Mindenesetre amit most magamnak is programként - ha tetszik lelki gyakorlatként - meghirdetek, az az, hogy egy-egy szabálytalan koccanó, vagy egyenesen rajtunk átgázoló dacára nem megoldás a gerilla vezetés, amiben mindegy, ki mit csinál, majd én megvédem magam. Bizalmunk megvonása - kollektív bizalmatlansági perünk az egész világ ellen - értelmetlen.
Az utcán szaladgáló sok magányos ember is kezdte egy-egy közösségben: oviban, iskolában, ifiben, gyülekezetben, családban. Csak aztán elszigetelődtek. És itt nyugodtan lehet elkezdeni a dolog vizualizálását: sok ember egyenként dobozban, hungarocell golyók között kívülről üveggyapotba göngyölve, hangszigetelő plexi lapok között. Mint a matrjoska baba - biztos, ami biztos. Leépítették a bizalmat, elsorvasztottak kapcsolatokat maguk körül. Még azokat is, amelyeket tér és idő könyörtelen tényezői meghagytak.
Fáradságos dolog valakinek esélyt adni arra, hogy személyisége fejlődjön? Vagy túl nagy elvárás? Hagy idézzem a mostani média kampányszöveget: elég a kifogásokból!
Kezünkben a kormány, uralmunk alatt a gépjármű, és bár más-más úticél felé, mégis sokan járnak még velünk egy úton. Mit teszünk?

a) Felvesszük a mentalitást, és mi sem indexelünk, és mi is szabálytalankodunk? b) Mártírként mindent betartva elszenvedjük a többieket? c) A közösségen belül maradva próbáljuk formálni azt?

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. november 22., péntek,
Cecília napja van.
Tartalom
Felszín

Pete Violetta
Bizalom stop
Az észrevétlen címkékkel szinte determináljuk a másikat.

Pete Violetta
Hétköznapi hit
Minden, ami velem történik, megerősítése vagy épp gyengítése egy globális hitnek.

Magasság

Réz-Nagy Zoltán
Az idegen szemével - hit és dekonstrukció
"Állandóan történnek nem várt, dekonstruktív dolgok.

Turcsik Ferenc
Meta-etika és matematika
A valóság minden szegmense arra felé is mutat, hogy kell lennie egy Istennek, aki ennek a világnak a teremtője.

Mélység

Tóth Sára
Az égi és a földi hűségről
A hűség pont azt az egyet követeli, amit nem tűr el a világ, s az emberi szív.

Teljesség

Fodorné Ablonczy Margit
Húsvéti titok...
Vajon a katica honnan tudja meg, hogy van szárnya is?

Üzenet

Fekete Ágnes
Áttetsző ház
"Amit szem nem látott, fül nem hallot, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az Őt szertőknek."

Fekete Ágnes
Életfa
"Mert úgy van az Isten országa, mint amikor az ember elvetette a magot a földbe."

Áthallások

Rácz Róbert
Curriculum fidei
Évezredek óta a világban vagyok és mindig megtalálom a helyem...

Ablonczy Anna
Élet-Hit-Lélek
Beer Miklós-Polcz Alaine-Sajgó Szabolcs beszélgetőkönyvéről

Hajdúné Tóth Lívia
Ezért
Az orvos sem tudott napirendre térni a történtek fölött...

Turcsik Ferenc
Fából vaskarika, vagy aranyalma ezüst tálcán?
Ebben a világban leginkább mégis a szürke hitelessége létezik és látszik megvalósulni.

Riport

Szerkesztő
Ars Poetika helyett
Sajátos keresés, sajátos vallás, sajátos költői hang.

Kitekintés

Bölcsföldi András
A 22-es kód
Jön-e nagypéntekre húsvét?

Segítünk!

Szerkesztő
Lelkigondozás e-mailben
Tisztelj meg bennünket a bizalmaddal...

Látogatóink száma a mai napon: 4725
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45799091

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat