belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Felszín

Szoták Orsolya

Ajtódísz

Finom határvonal a külvilág és az otthon melege között

A november vége már nagy izgalomban telik, minden az advent és a karácsony körül forog. Az utcák, a boltok ünnepi fényárban úsznak, kedvünkre válogathatunk a legkülönfélébb mikulások, karácsonyfadíszek és adventi koszorúk között. Az ajtódísszel azonban gondban vagyok. Hiába kerestem mindenhol, egyelőre még nem találom.

Pedig az adventi ünnepkör e mellékszereplője is igen fontos funkciót tölt be, tartalmat közvetít a külvilág számára. Elválaszt. A bejárati ajtón lógva finom vonalat húz a profán külvilág csípős hidege és az otthon melege közé, a gondok, bajok zűrzavara és egy belső béke szigete közé.
Mindenekelőtt arra hívja fel a figyelmet, hogy az ajtó túlsó oldalán él egy közösség, amely szeretettel vár. Várja a nagy családi találkozásokat, hatalmas vacsorákat, meghitt téli sétákat, Isten házában töltött órákat, december betetőzését, egy Kisded megérkezését.
Azt üzeni, hogy van odabenn egy közösség, mely a világ minden nehézsége ellenére kitart, megerősít, támaszt nyújt tagjainak.
Kifejezi, hogy van odafenn egy Gondos Kéz, és odabenn egy hálás szív, mely a legapróbb részletekről sem felejtkezik el. Egy örömmel teli szív, melynek minden kívánsága már előre megkapott karácsonyi ajándék. Ott hever a mindennapok kedves óráiban, a tankönyvek hasábjain, a munkába járás boldog perceiben.
Hirdeti, hogy még a legsötétebb óráinkban sem vagyunk egyedül, hogy minden imánk meghallgattatik, hogy soha se adjuk fel, mert köztünk van Valaki, aki jászolba született, hogy aztán keresztfán végezze értünk.
Hogy csillogó szemmel, tisztán, békés szívvel ünnepeljünk: Dicső Karácsonyt!
Teli tüdővel, igaz hittel énekeljük:
Dicsőség Mennyben az Istennek! Békesség Földön az Embernek! 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. május 25., szombat,
Orbán napja van.
Tartalom
Vezércikk

Szerkesztő
Ami nélkül nem advent az advent
Íróink gondolatai az ünnepről és készülődésről

Gondolkorzó

Kádár József
Orgona vs. villanygitár
Dicsőítés – ízlések és pofonok

Felszín

Szoták Orsolya
Ajtódísz
Finom határvonal a külvilág és az otthon melege között

Jakab Rita
A tisztelet formái
Teszteld, mennyire vagy képes az elismerésre!

Nagy Tamara
Ami jár, az jár?
Kikövetelni értelmetlen, kiérdemelni nehéz

Magasság

Szűgyi Zoltán
Pillangóvers a reményről
Átsuhanó a kertben

Pete Violetta
Nem vész el, csak átalakul
„Ezek a mai fiatalok” és a tisztelet

Mélység

Szakács Gergely
Igazából szerelem
A magányosok ünnepe

Dobóczky László
Kié a dicsőség?
Isten nyomai az életemben

Teljesség

Tóth Sára
Őelőtte hulljunk térdre
Mitől szent a szent és miért vágyunk rá?

Szerkesztő
Végül
...hogy szerettem-e őt?

Üzenet

Bölcsföldi András
Adventi nevek
Kifejezéseink a szavakon túli világról

Réz-Nagy Zoltán
A repkény, aki karácsonyfa akart lenni
Az erőszak az ember kezében

Áthallások

Hancsók Barnabás
A tökéletes ajándék
Egy jöttment ács története

B. Tóth Klára
Angyallenyomatok
Angyalok a költők, festők szemével

Miklya Luzsányi Mónika
Minden dicsőség elmúlik egyszer…
…vagy legalábbis átalakul

Bradák Soma
Funkcionalitásról és szuverenitásról
Mitől más a dicsőítő zene?

Riport

Missy Daniel
Tiszteli a lelkészeket
Interjú Marylinne Robinsonnal, a Gilead szerzőjével

Kitekintés

Szakács Gergely
Szerep és identitás, avagy mitől lesz hiteles a lelkész?
Bajszos, öltönyös, vagy nagycsaládos az „igazi” pap?

Látogatóink száma a mai napon: 5064
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44430805

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat