belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Üzenet

Bagdán Zsuzsanna

Spirituális piramisjáték

A lelki emberek meg a kegyelem

Két kifejezést nem bírtam sokáig megemészteni: az egyik „a lelki emberek”, a másik a „kegyelem”. Sokáig olyan értetlenséggel néztem azokat, akik ezekről beszéltek, mint ahogy a nagyanyám szokott rám nézni, amikor a mikroblogokról, posztokról, júzerekről beszélek neki. Persze, a nagyanyám nem a webkettes világból való, nem is csoda, ha nem érti annak a szavait. De vajon a lélek is olyan realitás, amit lehet nem használni, lehet kikerülni, vígan élni nélküle? Azaz: normális, ha nem értem pontosan ezeket a kifejezéseket? Aligha. Akkor pedig valamit kezdeni kell ezekkel a fogalmakkal.

Első pont: vannak úgynevezett lelki emberek. Ki is a lelki ember? Számomra mindenki, akit foglalkoztatnak a lélek kérdései, aki tudja, hogy az ember önmagában életképtelen, és segítségre szorul: másik emberére vagy transzcendens erőére, és hajlandó is megadni másnak ezt a segítséget. Meggyőződésem, hogy egyszer minden emberből lelki ember lesz, mert találkozik olyan kérdésekkel, amiket nem lehet más síkon megválaszolni, csak a lélekkel foglalkozva.

Lelki emberekhez fordulnak, akik valamilyen spirituális kapaszkodót keresnek, mert el- vagy újraindítani akarnak valamit az életükben, a lelkükben, és felismerték, hogy nincs ehhez saját belső erőforrásuk, vagy nem férnek ahhoz hozzá. Ebben az értelemben lelki emberek az asztrológusok, a családállítással, autogén tréninggel és egyebekkel foglalkozók, meg a sámánok, városi serpák és a tévé képernyőjén keresztül energiát küldő gyógyítók is. Ők a lélek pótszereinek ismerői, sőt, a lelki piramisjáték leglelkesebb építői.

Ugyanis nemcsak anyagi, hanem spirituális szinten is létezik piramisjáték a világban – olyan hálózatok épülnek, terjeszkednek, amelyek egy valójában nem létező szellemi hatalmasságon állnak, és amelyek a halálból, krízisből megmenekedést, „életmentő terápiát”, gyógyulást és fejlődést ígérnek, ami soha nem következik be. Még akkor sem, ha esetleg az, akinek „megmentették abban a szörnyű helyzetben az életét”, maga is terapeutának áll.  

A márkák marketingstratégiája a lelki terápiák világába is beszivárgott: nem elég fogyasztani a márkatermékeket, hanem a nagykövetükké kell válni. A világmárkák elkötelezett mozgalmárokat akarnak, nem fogyasztókat, win-win helyzetet kínálva nekik. Ezért találják meg az ilyen stratégiával működő lelki embereket hamarabb a krízisben lévők: mert ahogy a közgazdászok, mindenki a win-win helyzetekben hisz. Én megmentelek, te fizetsz, és elmondod a barátaidnak, hogy én mentettelek meg, akik utána ugyancsak hozzám jönnek a te hiteles tanúságtételed miatt.

Figyeljük meg a folyamatot, és beszéljünk akár csak egy ártatlan válásgondozó csoport működéséről: segítséget kérsz, segítünk, meggyógyulsz, és gyógyulásod után kiképzünk segítőnek, és te is képes leszel másokat megmenteni, ez így mindenkinek jó. Kísértetiesen olyan, mint a keresztyénség, nem? Csakhogy a win-win – spirituális szinten – baromság. A lelkiségben nincs kölcsönös nyert helyzet, ott valaki mindig veszít, ott valaki mindig áldozatot hoz. Aki mást mond, hazudik, és nem stabilizálódott életű klienseket akar, hanem biztos vevőkört. Itt jutunk el a kegyelem fogalmához, ami határt húz a lelki emberek és a Lélek emberei között. A kegyelem az a valós érték, ami hiányzik minden más spirituálpumpolás mögül, s ami nélkül előbb-utóbb minden rendszer összeomlik. Mert igaz, hogy minden ember egyedülálló és értékes, csodálatos lény, de ez önmagában vajmi kevés.

A Lélek embere pontosan tisztában van saját gyógyíthatatlanságával, ahogy a cukorbetegek is tisztában vannak azzal, hogy a betegségük csak szinten tartható folyamatos gyógyszeradagolással, életmódváltással, odafigyeléssel. A Lélek emberének gyógyszere pedig nem más, mint amit kegyelemnek hívunk, és amivel napról napra él. De mi is a kegyelem? A Google őrületesen hosszú és bonyolult fejtegetéseket talált arról, hogy az üdv- és egyháztörténet folyamán hogyan változott ez a fogalom, mi van benne és mi nincs. Ehhez az én agyam kevés. Ami biztos: a kegyelem a win-win helyzet megcsúfolása. Isten olyasmit ad benne, ami nem jár nekünk, de ami nélkül elpusztulunk. Ami neki ráfizetés. Ami nélkül nem jön rendbe az életünk, de amit sosem tudnánk kifizetni. Isten ebben nap mint nap megadja a feltételeket ahhoz, hogy jót tegyünk, egészséges döntéseket hozzunk, az életet és a növekedést keressük, ne a krízisintervenciót. A kegyelem az ő jelenléte az életünkben mindenféle sámán, spirituális idegenvezető és varázsolás nélkül.

A kegyelem nem jár alanyi jogon, de van. Kérhető és kapható, mint az inzulin, ami segít élni a krónikus betegeknek teljesen és jól, napról napra. Kérhető, hogy Isten, aki sokaknak olyan, mint a tumblr meg a twitter, hogy van, hallottak róla, de nincs róla saját tapasztalatuk, hajoljon le nap mint nap, és legyen az ember napi valóságává. Hogy az ember életének mindennapjai ne arról szóljanak, hogyan menekedjen meg az összeomlástól, hanem arról, hogyan élhet teljesen, örömmel, és hogy lehet olyan gazdag, hogy a szükségben lévőnek megmutassa, honnan kapható meg a legnagyobb érték – ingyen.

Hozzászólások

1. Gáspár Tibor - 2014-02-15 21:33:12

Számomra egy ideje nagyon fontos - sokáig nem így értettem -, hogy a kegyelemnek van neve: úgy hívják Jézus Krisztus. Mert meg lehet térni a kegyelem evangéliumához is - szerintem rajtam kívül mások is jártak vagy járnak is ebben a cipőben -, de ez még mindig nem Jézus Krisztushoz, az Isten Fiához való megtérés. A kegyelemről nagyon sok mindent elmondhatunk, akár saját tapasztalatként is, de ha Jézus Krisztus neve nincs ott benne, akkor nagyon keveset mondtunk a kegyelemről. S ebben az írásban - bár kerestem - nem találtam leírva Jézus Krisztus nevét. Azért éreztem szükségesnek, hogy ezzel kiegészítsem, mert nemrégiben egy igehirdetésben hallottam kifejteni azt a hívő lelkiállapotot, amikor, mint egy biankó csekket, akarom lehívni a kegyelmet az életemhez naponként Istentől. S ráismertem, bizony ebben a helyzetben éltem én is igen sokáig. De erőtelen és bizonytalan volt a keresztény életem tőle. Mert nem értettem még igazán akkor, hogy a kegyelem egyenlő Jézussal. Számomra csak így igaz most már a cikkben szereplő egyik mondat is: "Isten nap mint nap megadja a feltételeket, hogy jót - amit Jézus tenne - tegyünk, egészséges döntéseket - amit Jézus döntene - hozzunk, az életet - Jézust magát, aki kijelentette, hogy Ő az élet - és a növekedést - aki bővölködő életet ígért nekünk keressük, ne a krízisintervenciót." Azaz Jézus Krisztus olyan életpéldává legyen számunkra, amivel semmi más nem "versenyezhet". Mert így lehetünk csak "krisztusi" azaz keresztény emberek.


2. Pete Violetta - 2014-02-16 14:11:51

Kedves Tibor! Mégis mi mást jelentene a kegyelem, meg az áldozat, meg Isten ráfizetése, meg még számtalan egyéb, ahogyan Zsuzsi kifejezte, ha nem Krisztust. Nem szeretem (és sok irányzat elköveti ezt a hibát), amikor magából a névből, az emlegetésből, a hangalakból, a betűsorból csinálunk magunknak bálványt. Az ószövetségben sincs leírva Jézus neve, mégis hiszem, hogy Isten már abban is a velünk való üdvtervét mutatja fel. Nem a Krisztus név leírásának, vagy kiejtésének mennyiségén múlik sem az üdvösségünk, sem e cikk legitimitása, aktualitása, értéke. (Sokan lesznek ugye akik azt mondják Uram,Uram!)És nem értek egyet Önnel abban hogy Krisztustól különválasztható volna a kegyelem fogalma. Az utca embere nem is nagyon tud ezzel a fogalommal mit kezdeni. A legjobb esetben is az amnesztia jut eszébe, vagy egy Tom és Jerry rész. A kegyelemnek a profán világban üres a jelentéstartalma. Csak ott és csak annak jelent valamit, aki már hallot Krisztus áldozatáról. De itt ebben a rövid posztban mégis sikerült 5-ször leírnom Krisztus nevét, remélem ezzel jóvátettem írónk, kedves barátnőm vélt hibáját.



Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Lovas Anett Csilla
Híd vagy határ?
Fordítás egyháziról magyarra

Gondolkorzó

Szikszai Szabolcs
Nyelvjáték
Valóságteremtő erő

Felszín

Jezsoviczki Noémi
Jézushoz evezek
Félre hallás – félre vallás?

Fekete Zsuzsanna
Örökös pénzkérdés
Hinni nem pénzkérdés – vagy mégis?

Magasság

Bölcsföldi András
A Mózes-szék titkai
Egy belsős perspektíva

Pete Violetta
Lelkipásztor és egyéb (mi)csodák
A birka nép meg a juhásza?

Székely Tamás
Önkorlátozás, böjt, aszkézis
Vár-e Isten önsanyargatást?

Mélység

Fekete Zsuzsanna
„Ki tudja, merre, merre visz a végzet?”
… és sors fogja tán a volánt

Némethné Sz. Tóth Ildikó
Jelenlét a veszteségben
Isten a temetésen

Teljesség

Czapp Enikő
„Hiszek, Uram, légy segítségül az én hitetlenségemben”
Bennszülöttjei és bevándorlói Isten országának

Réz-Nagy Zoltán
Dicsőségmondás
Kicsiség és nagyság dialektikájában

Üzenet

Szerkesztő
Kétkedők szótára II.
Karácsony, húsvét

Frederick Buechner
Kétkedők szótára
Igazságosság, hitetlenség, áhítat, menny

Bella Péter
Megtanulni reformátusul
Idegennyelv és kurzusai

Bagdán Zsuzsanna
Spirituális piramisjáték
A lelki emberek meg a kegyelem

Kitekintés

Gueth Péter
A Virágok Szigete
Idegen – amíg be nem csöngetünk hozzá

B. Tóth Klára
Mindennapi kenyerünk
Az étkezés előtti és utáni ima szerepe, eredete

Szabó Viktor
Vízre, magyar!
Tengerjáró missziós könyvesbolt

Látogatóink száma a mai napon: 1544
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57373759

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat