belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Teljesség

Záborszky Zsófia

A szolgáló vezető

Az első lépések a vezetővé formálódás útján

Szolgálat. Újabb olyan szó, amellyel érdekesen el lehet játszani. Szeretem a magyar nyelvet. Szolga. Szolgál. Szolgáló. Szolgálat. Szolgáltatás. Rabszolga.

Gondolkoztatok már rajta? Ki szolgál kinek? Mit jelent ez valójában? Szerintem jóval mélyebb a jelentése, mint amire általában gondolni szoktunk...

Van egy vállalkozó vagy egy alkalmazott vagy közalkalmazott. Bárki, aki szolgáltat. És van egy vevő, aki fizet a szolgáltatásért. A hétköznapokban ennyi.
Kezdő vállalkozóként elkezdtem gondolkozni azon, hogy mitől lehet igazán jó egy vállalkozás vezetője, egy szolgáltató, akihez kliensek vagy vevők jönnek a szolgáltatásért. Egy kérdés fogalmazódott meg bennem, ami szerintem a kulcsa lehet sok mindennek: vajon a szolgáltatók, akik szolgáltatnak, valóban szolgálják-e a klienseiket, vevőiket?

Azt vettem észre, hogy akiket én vevőként vagy kliensként nagyon szeretek, akikkel nagyon jó tapasztalataim vannak, ők mind valóban szolgálják a klienseiket. Védőnő, orvos, tanár, edző, kozmetikus, fodrász, pszichológus stb. Nem csak szolgáltatnak, valóban szolgálják is a klienseik érdekét. Valóban szívügyük, hogy a kliensük életéhez hozzáadjanak. Az ilyen szolgáltatóhoz szeret az ember visszajárni, akinél megtapasztalja, hogy valóban az érdekeit, őt magát szolgálja.

De menjünk gondolatban tovább, ki a szolgáltatók köréből. Az igazi szolgálat ott kezdődik, amikor nem kapsz érte ellenszolgáltatást. Sem pénzt, sem szeretetet, sem elismerést. Amikor úgy szolgálsz valakit, hogy az talán észre sem veszi, vagy nem tudja értékelni... Amikor úgy szolgálsz, hogy az nem a te érdeked, hanem a másik érdeke. Az igazi szolgálat néha fáj, szinte mindig erőfeszítésbe kerül, nem kényelmes dolog. Viszont nincs annál szebb ajándék, mint amikor látod, hogy valakinek az életéhez hozzáadtál, hogy valakinek mosolyt csaltál az arcára, hogy valakinek elkezdett megváltozni az élete – bármilyen szempontból is.

A jó vezető szolgálja az embereket. Szolgálja azokat, akikért felelősséget érez, szolgálja azokat, akik követik vagy követni fogják. Gondold végig, hogy az eddigi életed során milyen vezetők után mentél a legszívesebben? Kiket követtél őszintén, önszántadból?

A jó vezető – legyen szó itt cégvezetőről, gyülekezetvezetőről, egy sportklub vezetőjéről, magántanárról, pszichológusról, férjről/feleségről, szülőről, baráti társaság vezetőjéről, túravezetőről vagy politikai vezetőről – felemeli azokat, akik hozzá tartoznak. Előttük jár néhány lépéssel és szolgálja azokat, akik követik.

Ha jó vezetővé szeretnél válni, kezdd el figyelni a melletted élő embereket és kezdd el szolgálni őket. Egy idő után már el is felejted, hogy ezt tudatosan csinálod, egy idő után mindenki megérzi annak az ízét, hogy milyen, amikor valakit felemel.
A legszebb ebben, hogy ez körforgás. Akit szolgálnak, azt ezzel fel is szabadítják arra, hogy ő is szolgáljon másokat önzetlenül. Akit felemelnek, az másokat is könnyebben felemel. És az is majd, akit ő szolgál és így tovább... Minél magasabbról hajolnak le valakihez, annál váratlanabb, annál megdöbbentőbb élmény lehet, és annál inkább ösztönözhet arra, hogy add tovább...

Hozzánk a lehető legmagasabbról lehajolt már Valaki. Milyen érzés belegondolni, hogy az élő Isten az, aki minket szolgál és felemel? Innentől kezdve mire várunk? Hajoljunk le mi is és szolgáljuk a környezetünkben lévőket! Mindenki lehet vezető: a családban, a barátai között, a munkahelyen. Az igazi vezető, aki után mennek az emberek. És az után mennek, akitől megtapasztalták, hogy értük szolgál. Megdöbbentő volt rájönni: szinte nincs is más választásunk, mint hálával nézni a szolgáló kézre és csak adni tovább, menni előre... 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. április 26., péntek,
Ervin napja van.
Tartalom
Vezércikk

Czapp Enikő
Folyamatos reformáció
Bátorság vagy ráhagyatkozás?

Gondolkorzó

Fikó Norbert
Jézus követése
A megtérés egy pont vagy folyamat?

B. Tóth Klára
Indulj el egy úton
Kirepül a gyermekem. De hová?

Bölcsföldiné Türk Emese
Ház – As – Ság
Kíváncsi volt, hát lenyomta a kilincset.

Felszín

Bíró Anna
Egy utazás margójára
Fél év Brazíliában

Szabó Julcsi
Évadkezdésre
Díszletek a HÉV-en

Bölcsföldi András
Hinta, hinta...
Felnőttkorból gyermekkorba és vissza

Magasság

Ottucsák Melinda A.
Indulni kell
– képek valahonnan a Közel-Keletről –

Pólya Dániel
G. K. Chesterton: Az elfeledett óriás
(tündérmese négy felvonásban)

Farkas Zsuzsanna
Őszi nap fénye
Kávéházi történet

Mélység

Szakács Gergely
A szorongástól az önbecsülésig
Pál Feri könyvének margójára

Tóth Sára
„Gyermekeim, akiket ... fájdalmak közt szülök meg"
Szülés a Bibliában és az életben: szüléseim története

Záborszky Zsófia
Függőségből függőségbe
Hol kezdődik az ördögi kör?

Teljesség

Miklya Luzsányi Mónika
Menjetek el szerte a világba...
Egy magyar lelkész Mandzsúriában

Záborszky Zsófia
A szolgáló vezető
Az első lépések a vezetővé formálódás útján

Szakács Gergely
A test imádsága
Mit jelent Jézussal zarándokolni?

Üzenet

Szabó Julcsi
Egyre közelebb
Indulj el tapasztalni!

Czapp Enikő
A hőssé válás útja II.
„Aki dudás akar lenni"...

Áthallások

Miklya Luzsányi Mónika
Road movie másképpen
Új alapot építeni autózás közben

Hancsók Barnabás
Lágy eső
„Anya meghalt, apámat nem ismerem”

Kitekintés

Ottucsák Melinda A.
De én nem vagyok szendvicsgyerek!
Születési sor(s)rend - könyvajánló

Látogatóink száma a mai napon: 4726
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44218007

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat