2009. október
16. szám
Kinézek az ablakon...
Október átmeneti időszak. Nappal még átsüt a napsugár egy-egy szoknya ráncán, hajnalban viszont már a föld is dérbundát ölt, hogy ne vacogjék oly nagyon. Ilyenkor szoktam rájönni, hogy bár még el sem kezdtem az iskolát, lassan itt is a félév vége.
A levelek is lassan megszínesednek, majd miután megunták a vándorlást a színskálán, unalmukban lehullanak. Napos, hátmelengető délutánokon szoktam hallani, ahogy a házmester a fémfokú lombsöprűjével próbálja halomba gyűjteni ezeket az életunt jószágokat. Azt is szoktam hallani, amikor a legfelső emeletről lejönnek a gyerekek játszani. Amint meglátják a hívogató halmokat ellenállhatatlan vágyat éreznek arra, hogy nagy visítások közepette ugráljanak bele a puha dombocskákba.
Reggelre pedig - lám - a házmester kitekintve az ablakon azt látja, hogy az udvar tele van levéllel. Mintha mindez csak azért történne, hogy újra húzhassa a vasfogakat a betonon, és én ne tudjak tanulni.
De nem morog ő sem, és különösebben én sem haragszom. Ő rágyújt egy dalra, és mind hangosabban füttyöl, hogy ne hallja az éles karcoló hangot. Én pedig átmegyek egy másik szobába, vagy feltekerem a rádiót.
Talán azért nem berzenkedik egyikünk sem, mert mi is emlékszünk, milyen jó volt is ugrálni a levelek között. Hogy kísánkodott az emberrel egy-egy magasabb, formásabb, színesebb rakás. Szórtuk egymásra, mígnem már csak az orrunk hegye látszott ki, s mi magunk lettünk nevető-szuszogó halmok. Anyukánk sokat morgolódott, hogy fogja ő kiszedni ezt a sok koszt a kötött pulóverből és sálból, de a szidás után mindig mosolya kísérte a meleg kakaómat. Mert ő is - mint a házmester bácsi is - emlékszik még, hogy ő hogyan játszott a levelekkel. Anyukám túl van a negyvenen. A házmester bácsi talán a hatvanon is, mégis mindannyiunk közös emléke ez a játék, mint ahogyan megvoltak az ő koruk fülsértő házmesterei és aggódó anyukái is.
Októberben, úgy tűnik, mind belekapcsolódunk ebbe a sorba, a történelem újra és újra előkerülő darabjának szereposztásába.
A levelek pedig csak hullanak. Surrogásuk talán nevetés. Talán mind azért sarjadnak már tavasszal, hogy egyszer velünk játszhassanak. Októberben a levelek örülnek, a gyerekek is örülnek, és talán mindannyiunk elhomályosodott gyermekkora is örül egy picit. Még akkor is, ha már komoly felnőttek vagyunk.
Kinézek az ablakon, látom, hogy Dorka és Győző ismét lenn játszanak. Rátapasztom az orrom az üvegre, a konyhában anyukám kakaót melegít...
Bölcsföldi András
Az ajtó
Egyszer csak előtte állt egy ajtó. Azt is írhattam volna, egyszer csak egy ajtó előtt állt.
Pete Violetta
Levelek, forró kakaó, ősz
Kinézek az ablakon...
Pete Violetta
Van itt egy szabad hely?
Ilyen lehet, amikor Jézus helyet készít...
Turcsik Ferenc
Áldás áldásovics
Isten országának jelenvalósága olyan alternatívát kíván, amit nehéz lesöpörni az asztalról.
Turcsik Ferenc
Kapitalista áldás... és tovább
Az áldás helyet kér magának az ember életében.
Dr. Michna Ottóné Ablonczy Ágnes
Van? Tudom? Érzem?
Nem mondani kellene, hanem élni...
Nagy László
Az áldottság jelentőségének felismerése az életben
Mi van akkor, ha egyszerűen elfogadom azt, hogy Jézusnak valójában testvére vagyok, s mint ilyen, isteni gyermek?
Michna Ottóné, Ablonczy Ágnes
Oltáron
hát hallgattál míg felértetek a csúcsra…
Turcsikné Révész Judit
Az áldás-kereső
És ahogyan végig-pillantott ezen a sok-sok képen, azt vette észre, hogy a sötétségből egyszeriben világosság lett.
Géczy Katalin
„Mióta a világ varázstalanítva lett..."
Miről szólnak az álmaim? Miben is áll a varázslat?
Pete Violetta
Holtan is áldalak???
Aki nem áld, sosem szeretett.
Gaszner Veronika
Gyermekáldás
„Szabadon akarok élni, úgy, ahogy Isten is akarja!"
Gueth Péter
Falnak fordulva
Talán kinyílik egy ajtó vagy ablak.
Szerkesztő
Hálainfláció
...át lehet törni a hálainfláció világát.
Szerkesztő
Kálvin konferencia
Hogyan érthetjük meg Kálvin által a saját életünk és keresztyénségünk lényegét?
Czapp Enikő
Ki tudja, miért?
Megfigyelőből megélővé lettem...
Látogatóink száma a mai napon: 3348
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 59724839
Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.
Jelenleg nincsenek hozzászólások.