belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Felszín

Jéger-Pete Renáta

Szégyellt ráncok

Úgy élünk, mintha mi nem ugyanerre tartanánk

Ja, persze, manapság nem divat erről a témáról beszélni.
Mai társadalmunkban a fiatalság az érték. Mindenki arra törekszik, hogy a fiatalságát - vagy legalábbis annak látszatát - minél tovább megőrizze.
De nem is csoda, hiszen a tömegmédia folyamatosan ezt sulykolja belénk.


Minden reklám azt mondja, vedd meg ezt a krémet, ezt a tablettát vagy ezt a ruhát és fiatal maradsz - vagy épp fiatalabbnak látszol. Ha véletlenül valamelyik reklámban feltűnik is egy-egy idősebb személy, az természetesen egy szuper boldog nagyszülő, aki miután bevette a fájdalomcsillapítót, bekente a derekát és odaragasztotta a műfogsorát, ismét fiatalos lendülettel viszi unokáját a játszótérre, az uszodába, vagy süti neki a finom süteményt.

A televízió idealizált világában nem találkozhatunk hús-vér öregekkel, mert milyen is lenne ország-világ előtt megmutatni egy idős, gyenge, esetleg beteg vagy épp ápolásra szoruló embert. De a való életünkben bizony ott vannak. Ott van a betegeskedő nagymama, vagy a rosszul látó, nagyot halló nagypapa, aki nap mint nap egyedül ül otthon betegségével, fájdalmaival, és jólesik neki egy-egy látogatás, vagy csupán egy telefonhívás. Ott van az öreg néni az alattunk lévő lakásban, aki örül, ha időnként szóba elegyedünk vele, vagy felajánljuk, hogy hazahozzuk a bevásárlókosarát. Ott van az a bácsi a parkból, aki mindennap sétáltatja egyetlen társát, a kutyáját, és jólesik neki, ha néha-néha meghallgatjuk történeteit a régi időkről. Az, hogy észrevesszük-e ezeket az embereket, foglalkozunk-e velük, van-e hozzájuk egy jó szavunk, csakis rajtunk múlik. De persze manapság ez nem divat. És egyébként sincs rá időnk!

Persze nem volt ez mindig így. Az ószövetség idejében szinte csakis az öreg embereket tekintették tejes értékű embernek. Ők voltak a bölcsek, a tanácsadók, hiszen ők rendelkeztek a megfelelő élettapasztalattal, tudással. Az idős embereket nem hogy nem volt szabad bántani, vagy megbántani, de hallgatni kellett rájuk, engedelmeskedni kellett nekik, és a bajban támogatni kellett őket. Adtak az öregek szavára, és különös, csakis az idősebbnek és bölcsebbnek kijáró tisztelet övezte őket.

Apropó, tisztelet! Hogyan is állunk ezzel? Élénken él bennem a kép, amikor férjemmel néhány éve először látogattam el szüleihez, Nagyváradra.  A villamoson utazva azt láttuk, hogy valahányszor egy idős ember felszállt, legalább 3-4 fiatal ugrott fel azonnal, hogy átadja a helyet. Senkinek nem kellett rájuk szólni vagy noszogatni őket, csak úgy maguktól felálltak, pusztán tiszteletből és jóindulatból. Próbáltam magam elé képzelni ugyanezt a szituációt Budapesten. Amint az idős néni vagy bácsi felszáll a villamosra, a körülötte ülőknek mind azonnal rettentő fontos elfoglaltságuk adódik. Még jobban bele kell bújniuk a tankönyvbe, a regénybe, vagy még inkább el kell merülni a fontos telefonbeszélgetésben, a lényeg az, hogy ne kelljen észrevenni a mellettünk fáradtan, ingatagon ácsorgó idős embert. Előfordul persze, hogy egy-egy gyermek átadja a helyet, de az sem pusztán jóindulatból, hanem azért, mert a mellette utazó szülője erre megkéri - bár talán már ez is ritkaságszámba megy.

A napokban fél füllel hallottam egy híradást, amely arról szólt, hogy valahol Magyarországon egy 92 éves nénit otthonában vert halálra egy fiatal gyerekekből álló csoport. A legfiatalabb elkövető mindössze 11 éves volt. A hír végén kriminálpszichológus nyilatkozott arról, hogy mostanában egyre több a hasonló bűncselekmény, ahol a cél nem is maga a rablás, hanem inkább esztelen brutalitásról van szó, és ami a legelkeserítőbb, hogy az elkövetők egyre fiatalabbak. Bevallom, napokig nem mentek ki a fejemből a hallottak. 11 éves! Fel tudja egyáltalán fogni az a 11 éves gyerek, hogy mit követett el? Mit tudhat az életről, és milyen élettapasztalattal rendelkezhet egy 11 éves? És még egy fontos kérdés: hol vannak ilyenkor a szülők? Hogyan beszélhetünk idősek iránti tiszteletről, amikor az alapvető emberi normák is hiányoznak?

Aztán oda kellett kilyukadnom, hogy talán mindez a mi hibánk. Azé a társadalomé, amely a hús-vér öregeket igyekszik rejtegetni. Vagy épp úgy tenni, mintha nem is lennének. Nem veszünk róluk tudomást. A bajaikkal, fájdalmaikkal, gyengeségeikkel, betegségeikkel - és persze az élettapasztalatukkal együtt betesszük őket egy idősek otthonába, vagy épp bezárjuk őket lakásuk magányába. Mindegy, csak nekünk a lehető legkevesebbet kelljen őket látnunk, és a lehető legkevesebbet kelljen velük foglalkoznunk. És a bölcsességük? És az élettapasztalatuk? Ugyan már! Miféle bölcsességről beszélhetünk egy szenilis vénember esetében? És egyébként is, mit tudhat ő a mai világról? Örüljön annak, hogy gondoskodunk róla! Meghallgatni aztán már végképp nincs időnk!

Úgy élünk, mintha mi nem ugyanerre tartanánk, mintha velünk ez soha nem is történhetne meg. Mintha elhinnénk a televízió által közvetített képet, és azt képzelnénk, hogy mi mindig fiatalok és életerősek maradunk.

Van azonban egy rossz hírem: velünk is meg fog történni! Mindenkivel! Mi is meg fogunk öregedni, szépen lassan - vagy épp egy kicsit gyorsabban, úgy, ahogy a mai öregek és elődeik is megöregedtek.  És csakis rajtunk múlik, hogy a mai gyerekek - a jövőbeni felnőttek - hogyan fognak bennünket kezelni. Lesz-e ránk idejük? Meghallgatnak-e bennünket? Lesz-e egy-egy jó szavuk? Tisztelettel fognak bánni velünk, vagy épp csak megtűrnek bennünket? Esetleg ők is elrejtenek bennünket a világ elől?

Na, de hogyan is tudnák maguktól?  Nekünk kell példát mutatni. Nekünk kell őket megtanítani, hogyan kell bánni - jó esetben tisztelettel bánni az idősekkel. De valljuk be őszintén, ezen a területen még nekünk is rengeteg tanulnivalónk van!

Eldugnak bennünket, szégyenkeznek majd a gyenge, beteg őseik miatt, vagy épp tisztelettel adóznak

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. november 15., péntek,
Albert , Lipót napja van.
Tartalom
Vezércikk

Frederick Buechner
Öregkor
Romos ház kispadjáról sugárzó aranyfény az idős ember

Gondolkorzó

Pete Violetta
Idős otthon - Idősotthon
„Inkább haljak meg 40 évesen, minthogy megöregedjek, leépüljek és bedugjanak egy öregotthonba."

Pete Violetta
Lehet igazi otthon egy idősotthon

egy bennfentes szemével

Felszín

Jéger-Pete Renáta
Szégyellt ráncok
Úgy élünk, mintha mi nem ugyanerre tartanánk

Süll Mária
In memoriam...
A Trónszék elé vitt minket is, a rohanó, törekvő, álmodó ifjúságot

Nagy László
„Nem csak a húszéveseké a világ..."
Időtlen Mártának és Gizikének ott a helye az úton, a vendéglőben, a cukrászdában...

Magasság

Réz-Nagy Zoltán
A 110. év felé...
Már nem lehetünk balett-táncosok, vagy atomtudósok, de talán az élet teljességét még megfesthetjük

Turcsik Ferenc
Pólusok vonzásában - Inkonzisztencia?
Hogy töltsünk újbort régi tömlőbe: indul a 6:20-as lőcsös szekér

Mélység

Nagy László
Isten ajándéka az öregkor?
Figyeljetek életük végére, s kövessétek hitüket!

Fodorné Ablonczy Margit
Szülői minták a következő generációban
A gyermekszem mindent elles

Teljesség

Dr. Egeresi László Sándor
Felfelé nézz!
A mulandó tükrében könnyebben észrevesszük azt, ami el nem múlik

Pete Violetta
Befektetett élet
Értékeinket befektetjük, kamatoztatjuk, forgatjuk, dédelgetjük. Az életünkkel mit kezdünk?

Üzenet

Miklya Luzsányi Mónika
Géza bácsi és a leépítés
Becsülendő-e, vagy hátrány a szakértelem, a tapasztalat, 30 év lojalitása?

Szűcs Balázs
Bölcs öregjeim
Értékes kapcsolatok: jó az öreg a háznál!

Szerkesztő
Hazafelé
Mert az élet végén csak kettőspont van

Áthallások

Tóth Sára
Lesz-e kutyából szalonna?
Grand Torino - Az öreg Clint Eastwood szép filmet csinált búcsúzóul

Rácz Róbert
„Mesélj a voltról!"
Átadni az élet művészetét

Szabados Tamás
Az örömöt is veszni hagyni
Fütyörészve zsebre tett kézzel áldozni fel az életet

Riport

Szerkesztő
Isten jelenléte az idősek között
Idősek között szolgálva - öreg korra készülve - benne járva a korban

Hegedűs Márk
Örökség
Templom-matuzsálem Sólyon

Kitekintés

Szász Júlia Szende
10 hónap legfiatalabbként a legidősebbek között
Egy áldott diakóniai év története

Dobóczky László
Az Öreg(iroda)
Nem kell feltétlenül idősnek lenni ahhoz, hogy valahonnan kiöregedjen az ember

Látogatóink száma a mai napon: 4058
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45754419

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat