belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Felszín

Hajdúné Tóth Lívia

Hahó, Isten!

Csak te intézheted el... hogy talán én is...

Valamit most már tényleg muszáj lenne mondanom. Nem ülhetek itt tovább ilyen kukán. Meg egyébként is, már régen megkezdődött a fizika, le kellene mászni. Pedig jó kis hely ez itt, elég titkosnak tűnik, nehezen megközelíthetőnek. Fogadjunk, a tanárok sem ismerik. De hát ők miért is járnának a padlásra! Pedig vicces lenne, ahogy a nagydarab Herczog bujkál a gerendák alatt. Nem gondoltam, hogy Dávid ennyire ismeri ezeket a rejtekhelyeket. Hú, ha ezt a többiek tudnák róla! Rögtön előrébb lépne a listán. Mondjuk, az utolsó helyről csak előrébb lehet. De tényleg, miért nem villogott ezzel eddig?

Még nekem sem szólt, hogy jöjjek vele. Ha nem veszem észre, hogy óra végén fölfelé veszi az irányt, akkor én sem tudom meg soha, hogy itt szokott bujkálni. Mert nem először van itt, az látszik. Vannak itt könyvek, egy bögre, egy pulcsi, zsebkendő... Persze én is csak azért követtem, mert beijedtem, hogy valami hülyeséget csinál. Mondjuk leugrik a tetőről vagy valami ilyesmi. Állítólag a Móriczban volt már, aki így lett öngyilkos. Szerelmi bánatból. A hülyéje. Mert az ilyen aztán nem normális...

De Dávid azért más. Ő most tényleg mélyen van. Szóltam is a Szekeresnek, hogy egy időre álljon le a cikizéssel. Pedig vicces, amikor szívatja, azt azért el kell ismerni, mindenki röhögni szokott. Dávid meg hagyja, sose szól be. Pedig egyszer tényleg visszaszólhatna. Ha bunyóra kerülne a sor, akkor se lehetne félnivalója, mert talán még izmosabb is a Szekeresnél. Tényleg, miért hagyja magát? Lehet, hogy azért, mert vasárnaponként templomba járnak. Ki tudja? Talán. Nem nagyon szoktunk ilyen dolgokról beszélni. Meg egyáltalán beszélni sem nagyon. Pedig az az osztálykirándulásos, közös eltévedés az erdőben igazán vagány volt. Így utólag. Életemben eddig akkor féltem a legjobban. Hogy lezuhanunk valami szakadékba, reggelre megfagyunk, vagy hogy tényleg igaz, hogy van az erdőben egy medve... Még jó, hogy Dáviddal keveredtem valahogy párba. Mert ő olyan jókat tudott mondani. Az Istenről, meg arról, hogy csak kérnünk és hinnünk kell. Hát, végül is, tényleg megtaláltuk az utat. Tőlem még az Isten is lehetett...

Mondani kellene valamit. Kezd kínos lenni ez a csönd. Meg hát a fizika is megy már egy jó ideje. Most aztán tényleg idejöhetne az Istene, hogy megvigasztalja. Mert irtózatosan ki van borulva, az látszik. De ez az Isten sugdoshatna éppen az én fejembe is valami használhatót, hogy mégis, mit kell ilyenkor mondani.

Hahó, Isten! Ha hallasz, akkor figyelj, mert itt van egy srác, akinek szerintem szüksége lenne rád. Azt hiszem, hogy ő kedvel téged. Azt nem tudom, hogy még most is így van-e, hiszen azért mégiscsak az anyja halt meg. Talán pont te vetted el tőle ezzel a betegséggel, vagy nem tudom, hogy ez hogyan is működik veled kapcsolatosan, de azt hiszem, én gyűlölnélek, ha velem történne hasonló, és téged okolnálak mindenért. Persze most nem rólam van szó, hanem Dávidról, akinek a kedvéért most veled beszélek, már persze ha létezel, mert ha nem, akkor szimplán magamban beszélek, és nem vagyok teljesen normális. Tudod, neki igazán szép anyukája volt. Meg rendes. Olyan, aki nagyon szereti a családját, és nem csak mások előtt, hanem otthon is. Nem hiszem, hogy ő sokat kiabált volna a gyerekeivel, nem az a fajta volt. Hanem inkább az az ölelős, sütisütős. Amilyet mindenki szeretne. Félre ne érts, nem cserélném le az anyámat semmi pénzért, de néha azért több kedvességet is elbírnék tőle. Meg több ölelést. A süti, az nem fontos. Persze jó lenne, de nem fontos. Szóval Dávidnak most nagyon nehéz lehet az anyja nélkül. Ezt igazán láthatod te is. És még én is itt szerencsétlenkedem, és nincs semmi ihletem, nem tudom, hogy mit is mondjak neki. Talán nem is kell, igaz? Nem kell mindig beszélni, ugye? Szerinted elég, hogy itt vagyok? Mert most kezd így jó lenni. Már nem zavar a csönd.

Isten! Azt hiszem, most nagyon szeretném, hogy legyél, és hogy igaz legyen mindaz, amit Dávid mondott rólad. Mert akkor te tényleg tudsz segíteni mindenben!  Dávid apjának, a kistesójának, még az én anyámnak is. Mert csak te intézheted el, hogy Dávid újra hihessen benned. És azt is, hogy talán én is.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. május 23., csütörtök,
Dezső napja van.
Tartalom
Vezércikk

Bella Péter
Életművészet
Foglalkozása: egy Istenarc hordozása

Gondolkorzó

Pete Violetta
Hangos-e a Szentlélek?
Betöltekezés, de hogyan...?

Hozzászólás:
Hangos vagy csendes?
Az újonnan jövő áramlatok tükröt tartanak a történelmi egyházaknak

Hozzászólás:
Ahol én tartok hitbeli utamon
Csend és mély belső nyugalom a félelem helyett

Hozzászólás:
Karizompacsirta vagy csak pacsirta, esetleg szellemi bicepszbajnok? De lehet, hogy nekik van igazuk?
„ha elítéled az egészet, lehet, hogy azt is elítéled, amit valóban Isten cselekszik"

Hozzászólás:
A keskeny út: senkinek sincs igaza
Nem nyilvános a Szentlélek

Hozzászólás:
Gyümölcsökből lehet megismerni a fát
Isten bármikor újra megteheti

Hozzászólás:
Egy lelkész édesanya útkeresése
Vissza a lelkészgyermekek témájához...

Felszín

Süll Mária
"All those things"
Dominancia harc a dolgaimmal

Hajdúné Tóth Lívia
Hahó, Isten!
Csak te intézheted el... hogy talán én is...

Jéger-Pete Renáta
Inspirált business világ
Lehet-e az Úrnak terve Bill Gates-sel, és a Facebookkal?

Magasság

Nagy Dávid
Arany ajtókitámasztó
Kísérlet filozófiára

Réz-Nagy Zoltán
Az ihletettség csapdájában
Fordítási variációk egy témára: A teljes írás Istentől ihletett, vagy minden írás Istentől ihletett?

Turcsik Ferenc
Homo analiticus
A boldogság útját kereső

Tóth Sára
Múzsa és Szentlélek
- a világi és szent „ihletről"

Gueth Péter
Művészet és teljesség
A történelem véget ért, az események láncolatának ismerete már nem jelent kapaszkodót a valóságba való visszataláláshoz.

Mélység

Nagy László
Dr. Happyvel pünkösd felé
Akkor és most - elrendelt önmagunk keresésének útján

Teljesség

Szabó István
A Szentlélek ádventje
Túlcsorduló isteni szeretet haszon élvezői - mi

Pete Violetta
A Szentlélek ígérete a fogságban
Megelevenítő erő a pusztában

Szabó István
Erő a tanúskodás szolgálatához
Pünkösd ünnepére

Üzenet

Faragó Dávid
Az Öt Érzék Lelke
Igenis megfogható

Géczy Katalin
Vagy – vagy
Élet, vagy halál van a szemében?

Áthallások

Rácz Róbert
A tizedik
Homo renatus - az újjá született ember

Bölcsföldi András
Hetvenhétből hét
Novellákkal bejárt lelki úton zötyög a megértés szekere

Riport

Szerkesztő
Fogadd el a szeretetet
– Virtuális ölelés Simon Andrástól

Szerkesztő
Mátrix-beszélgetések
Egy új út a közösség teremtésre és a keresztény üzenet meghallásához

Miklya Luzsányi Mónika
Illatfelhők
Egy parfümőr vallomása a komponálás rejtelmeiről

Szerkesztő
Felfelé néző élet
- a parlamentben

Kitekintés

Békési Sándor
A méltóság misztériuma
„Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre"

Jéger-Pete Renáta
Indíttatás a segítségre
Szeretethíd - légy két napra önkéntes!

Rusznák Emese
Ötletmustra
Csapatban minden sokkal jobb, főleg, ha egy jó ötlet is adódik

Jeney Edit
Csíksomlyó
Ahol az erőtér hat az életre

Miklya Luzsányi Mónika
Hamuban sült pogácsa és extrudált kenyér
(Instant) megoldások gyermeink tarisznyájába

Látogatóink száma a mai napon: 5465
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44416862

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat