belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Teljesség

Kovács Endre

A holnapnak élni, a mának, vagy a mában?

Ami ma nem megy, holnap sem megy ...

Régóta foglalkoztat a kérdés: miért szentelünk keveset arra, ami oly sokat számít nekünk? Azt mondjuk, barátaink sokat jelentenek számunkra, és való igaz! Mégis hónapokon vagy éveken át nem látogatjuk meg őket.

Szeretteink a legfontosabbak, mégsem időzünk velük eleget. Napjainkból gyakran éppen ők maradnak ki. Aligha fordul elő, hogy valaki a halálos ágyán azon bánkódik, "miért is nem voltam többet az irodában!?" Bizonyára sokkal többen vannak, akik ezt mondják: "Bárcsak több időt töltöttem volna gyermekeimmel és családommal!"

Vizsgálódásom és töprengésem során kettős okra leltem, mindez a jövőről alkotott tévhitünkre és a sürgős dolgok látszólagos fontosságára vezethető vissza.



Az álombeli jövő
A "Pató Pál úr jelenség" nem egyedi, és még csak nem is modern. Petőfi másfél évszázaddal ezelőtt nemzeti vonásként így ír róla:

Roskadófélben van a ház,
Hámlik le a vakolat,
S a szél egy darab födéllel
Már tudj' Isten, hol szalad;
Javítsuk ki, mert maholnap
Pallásról néz be az ég...
Közbevágott Pató Pál úr:
"Ej, ráérünk arra még!"

Életét így tengi által;
Bár apái nékie
Mindent oly bőven hagyának,
Soha sincsen semmije.
De ez nem az ő hibája;
Ő magyarnak születék,
S hazájában ősi jelszó:
"Ej, ráérünk arra még!"

Azt remélnénk, hogy legalább a lelkünk dolgában jobb a helyzet. Pedig túl gyakran hallom, hogy "majd holnap foglalkozom belső életemmel, most nagyon zsúfolt a programom, de amikor ezen túl leszek, rögtön belefogok, és a lelkemre is odafigyelek"! Lelkipásztoroktól is hallom ezt. Aztán eljön a holnap, és vele az újabb teendők sora - és holnap sem lesz könnyebb. Ami ma nem megy, holnap sem megy ...
A jövővel kapcsolatos álmodozásunk egész életünkön át elkísér. Az óvodás ránéz idősebb társára, aki már iskolatáskát visz a hátán. Szeme csillogása elárulja, mire gondol: "Jövőre már én is ISKOLÁS leszek!"
Néhány évvel később, az általános iskola vége felé az élteti: "Már csak két év, és jön a középiskola! Az lesz ám az élet! Bárcsak felvennének! Majd, ha GIMNAZISTA leszek...!"
Aztán eljön az érettségi napja: "Most már kevés választ el attól, hogy EGYETEMISTA legyek. Szabad és felnőtt!"
Az egyetemi évek során arról fantáziál, milyen lesz, mikor saját keresete lesz, saját otthona és saját autója. Célegyenesbe ér, és végre elkezdődhet számára a nagybetűs ÉLET!
Idővel aztán családja lesz, háza és autója. Munkába menet már azon spekulál, hogy egy nap majd nem kell többet dolgoznia. Reggelente fürdőköpenyében marad, ünnepélyesen kortyolgatja kávéját, és hosszasan olvassa az újságot vagy kötöget, nem is néz a munkahelye felé. NYUGDÍJAS lesz.
Hogy nyugdíjas korban min töri a fejét, azt egyelőre csak másoktól tudom. De azt hiszem, bármelyikünk tudná folytatni ... Egy nap emberünk arra ébred, hogy a jövő, amire annyit épített, már a múlté. Körülnéz: az élet, amire mindig készült, mögötte van.
Miért toljuk át mindig a holnapba a jelenben való élést?
A válaszadásban segíthet egy francia antropológus története, aki az idő fogalmával foglalkozott. Azt akarta megérteni, hogy a különböző kultúrákban miként állnak hozzá az emberek az időhöz. Egy Afrikában őshonos törzs tagjait arra kérte, beszéljenek neki az időről. Nem értették kérdését. Erre magyarázni kezdte:
"Beszéljetek arról, mit jelent számotokra az idő. Tudjátok, amikor beosztjátok a holnapi teendőiteket és terveztek - beszéljetek az időről!" A helyiek erre még inkább értetlenkedtek. Azt felelték: "Hát, te azt hiszed, Isten vagy? Mit tudod te, mit tehetsz holnap?"

Úgy beszélünk arról, hogy mit teszünk holnap, hova utazunk a jövő héten, és mire mennyit fordítunk a jövő évben, mintha a holnap a hatalmunkban állna. Nem a felelősségteljességről van itt szó, hanem arról a téveszméről, hogy a jövő a mi tulajdonunk. Az olyan kultúrák szemében, melyek a valósághoz közelebb élnek - és amelyeket mi, "fejlettebb" emberek, "primitívnek" hívunk - ez az arrogancia nevetséges.
Ha azt hisszük, miénk a jövő, akkor mindig van egy rejtekhelyünk, ahova a jelen terhei elől bármikor elbújhatunk. Ez a "mi lett volna, ha" vagy "mi lenne, ha" virtuális valósága, pontosabban valótlansága. Az álmodozások, illúziók, fikciók és fantáziák világa, az ideológiák és utópiák felségterülete. Elodázó életmódunkhoz e jövővel kapcsolatos téveszménk szolgáltat alapot. Ha hisszük, hogy jövőre van még egy esélyünk, akkor megengedjük magunknak a fantáziálást.
Aki nem gondolja, hogy övé a jövő, az a jelenben él. A gyerekek jó példák ebben. Jézus egyszer azt mondta, ha olyanok nem lesztek, mint a gyermekek, nem mehettek be az Isten országába. Úgy hiszem, a gyermek nem annyira a bizalom tekintetében példaértékű számunkra, mert ha a gyermeket megijesztik, akkor a félelem hamar elsodorja. A gyermek leginkább a jelenlétben állít példát elénk: amikor játszik, sír, eszik, figyel vagy nevet, egészen a jelenben él.

A látszatok világa
A fontos dolgok halogatásának másik oka a jelentéktelen dolgok látszólagos fontosságában rejlik. Ez az illúziók másik dimenziója.
Arról van szó, hogy a hazug és pusztító jelenségek mindig több figyelmet követelnek maguknak, mint az igazak és a rendesek. Vegyük egészségünket! Egészségesen nem vagyunk tudatában annak, milyen óriási erők dolgoznak, és hány ezernyi folyamat zajlik bennünk állandóan és összerendezetten. Az egészség jelenléte nem feltűnő. Egészségünkkel többnyire akkor kezdünk foglalkozni, amikor annak a hiánya jelentkezik: valami fáj. Ekkor inkább a betegséggel foglalkozunk; már az köti le figyelmünket, ami kínoz. A rendellenes dolgok hivalkodnak, és figyelmet követelnek, még akkor is, ha jelentőségük kisebb.
Ami egészséges, az nem hivalkodik. Az egészség, még ha erős és eleven, akkor is csendes. Amíg van bennünk élet, bizonyosan erősebb bennünk, mint a betegség, akármilyen betegek legyünk is. A halottnak már nem fáj a foga, nekünk azért fáj, mert élünk. De ilyenkor nemigen gondolunk az egészségre. Ha fogunk, gyomrunk, szívünk rendetlenkedik, akkor előretolakodik a fájdalom, és háttérbe szorul az egészség. Elfelejtjük, hogy az egészség nagyobb bennünk, mint a betegség.
A Valósággal törődésünk hiányának másik forrása éppen a jelenségek e becsapós volta. A mutatós és látványos felszín nem mindig tükrözi a teljes valóságot. Tanuljunk a jéghegyektől! Amit a szem a víz felett lát, valóság, de ha ez a valóság-rész elfeledteti azt a valóság-részt, amit a szem nem lát, hazugsággá lesz. A múlt század elején sok emberéletbe került, hogy a sarkköri hajósok, amikor a jéghegyekhez közeledtek, gyakran csak a szemüknek hittek. Ha valami annyira elvakít, hogy attól nem látjuk a teljesebb valóságot, akkor az hazudik és félrevezet minket.
Ahhoz, hogy az egészséget ápoljuk (és ne csak a betegséget kezeljük), szemléletváltásra van szükségünk. Hogy azt igenelhessük, ami emberré tesz és éltet, meg kell becsülnünk azt is, ami nem látható. A Valóság gyakran rejtőzködő. Észrevételéhez "képeznünk" kell érzékeinket. Ahhoz, hogy igazán éljünk - ne csak túléljük, hanem megéljük az ÉLET-et - ki kell alakulnia és meg kell erősödnie bennünk annak a szemléletnek, amely a Valóságot, annak rejtőzködő dimenziójában is, látja, és ahhoz ragaszkodik.
Hitre van szükségünk. Nemcsak arra a hitre, amivel egyszer megpillantottuk a Valóságot, és keresztények lettünk, hanem arra a hitre is, amely látja a Valóságot. A bibliai hit benső lényünknek az a tevékenysége, amely által szem előtt tartjuk a Láthatatlant.
Aki a máért él, a felszínen mutatkozó értékek alapján dönt. (Valójában nem is a mának él ő, hanem a holnapnak, mert mindig a következő pillanatban remélt megelégedés hajtja. Mint az a kutya, melynek szánja elé egy virslit kötöttek.) Az ízek, a kellemes érzések és az élvezetek csak féligazságok, a valóság peremei, a jéghegy csúcsa.
Aki a mában él, a ma Valósága szerint él: a lényegesre reagál, és a lényegtelen dolgokban nagyvonalú. A hétköznapi életben, a munkában és a kapcsolatokban azt is figyeli, ami rejtőzködő. Azt a valóságot, mely nem kiált, és az utcán nem hallatja szavát. Ami tiszta és igaz, nem tolakodó és nem harsány. És nem engedi, hogy az érzéki vágyak oltárán feláldozzák mindazt, ami világos, feddhetetlen és szabad, mert belülről él.

Meghívás
A Szentírás azt mondja, hogy Egy Valaki tartja kezében a jövőt: Az, Aki tegnap, ma és mindörökre ugyanaz. Egyedül Neki van hatalma a holnap felett. (Zsid 13: 8). Ha elismerjük időbeli korlátainkat, nekünk csak a jelen marad. Csakis a jelen idővel gazdálkodhatunk. Arra reagálunk, ami most történik. A "Vagyok" a jelenben szólít meg minket, és mi a jelenben válaszolhatunk: "most, amikor halljátok szavát, ne keményítsétek meg szíveiteket!" (Zsolt 95:7; Zsid 3:7-8.)
A mában élő ember a jelennek nemcsak a felszínét látja, hanem a Valóságnak azt a rétegét is, ami nem olyan kiabáló. Az ilyen ember nem engedi, hogy döntéseit és energiáját csupán a felszíni dolgok határozzák meg: az érzések, a lehetőségek és az elvárások. Kitart amellett, amit igaznak tart, és keresi azt a Valóságot, amit csak becserkészni lehet, jobban mondva, ami becserkész minket.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. november 18., hétfő,
Jenő napja van.
Tartalom
Felszín

Pete Violetta
16 tonna feketeszén

Már központi ideológia sincs, csak egyéni közhelyek.

Czapp Enikő
Krumplihámozás

Rendes anya módjára rendes vacsorát rittyentek.

Turcsik Ferenc
Maximin-minimax
Ami bizonyos, hogy a lécet akkor nem verjük le, ha embernek érezzük magunkat.

Pete Violetta
Mi leszek, ha nagy leszek?

...minden munkatársam fogja tudni, hogy az Úr az én kősziklám, és első számú főnököm.

Magasság

Réz-Nagy Zoltán
"A munka szabaddá tesz"
Jézust nem a biztonsá-gunk, hanem a nyugtalan-ságunk érdekli...

Mélység

Hézser Gábor
A munkahelyi kiégés
Én élem-e az életemet - vagy az "élet él engem?

Tóth Sára
Munkamegosztás a családban
Mit üzenünk gyermekeinknek?

Teljesség

Kovács Endre
A holnapnak élni, a mának, vagy a mában?

Ami ma nem megy, holnap sem megy ...

Üzenet

Szerkesztő
Madarak

Nézzétek az ég madarait, nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket.
Máté 6.26.

Németh Péter
Rendben van-e az életed?

....elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem.
Máté evangéliuma 18. 23 - 35.

Áthallások

Pete Violetta
Apáról fiúra
Hányunkat határoz meg titkon az, hogy a szüleinktől mit láttunk?

Turcsik Ferenc
Eladó az egész világ...
Emberek! Így nem megy!

Gueth Péter
Kenyerem

"Kenyér után bolyong, hogy hol találna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja."

Jób, 15,23.

Riport

Szerkesztő
A szeretettől motiváltan
Ha melletted van valaki, aki feltételek nélkül szeret...

Szerkesztő
Mi lesz eztán?

Gazdasági válság

Kitekintés

Rácz Róbert
Az igaz ember miből él?
Szegénnyé nem az tesz, hogy nem kapunk, hanem az, hogy adni nem tudunk.

Fekete Zsuzsa
Munka Isten áldásával

Nem a kívánság teljesülésben kell hinni, hanem a beteljesítőben.

Ablonczy Ágnes
Őrizni és Művelni
Nem a kívánság teljesülésben kell hinni, hanem a beteljesítőben.

Látogatóink száma a mai napon: 965
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45769039

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat