belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Felszín

Pete Violetta

„Elmossa bánatod az Esőkirály”

Kánikula van.
Az a fajta rekkenő hőség, amiben az ember csak feküdne a vízparton.

Rendszerint ha Budapesten esik az eső, olyan félórás késéssel az én kis falumban is elkezd csöpögni. Már ha a „repülők szét nem kergetik a felhőket", szokták mondani a helyiek.

De már nagyon régen porzik ez a betondzsungel is, nem még otthon édesapám földje. Kánikula van. Az a fajta rekkenő hőség, amiben az ember csak feküdne a vízparton, hogy amikor már túlhevül, belerohanhasson a vízbe. Pont fordítva, mint a hüllők, akik melegedni jönnek ki.

De nincs vízpart, a kollégiumi szobám van, és hőség, fülledt meleg még a redőnyök árnyéka mögött is. Tegnap is vizsgáztam, ma is vizsgáztam, és holnap is fogok, mondja a szegény diák siralma. Nos, mondom én is kiegészítve: én holnap kettőt. Holnapután pedig prédikálni vagyok hivatalos egy gyülekezetbe. Micsoda kitolás ez is: mindenki más pünkösdkor ment legációba, én egy héttel később, Szentháromság vasárnapra vagyok hivatalos. Ennél nehezebb és dogmatikusabb témát csak a kettős predestinációt kaphattam volna. Ja, és csak hogy még kerekebb legyen a prédikáció, a lelkész megkért, hogy a tanévzáró alkalmon valahogy szőjem bele a gyermekeket is.
Dilemma, dilemma, dilemma.
Végtelen anyagmennyiség, információáradat, véges időkeretek.
Márpedig finitum non capax infiniti - a véges nem képes befogadni a végtelent, ahogy éppen tanulom... Mit tegyek? A vizsgáktól függenek a jegyeim, az ösztöndíjam, a jövő éveim és összességében az előmenetelem. A gyülekezet elé viszont nem állhatok készületlenül, nem csak a magam fejére való szégyenhozás eshetősége miatt, de azért sem, mert mégis Isten szavát viszem, és egy egyházat képviselek. Dilemma, dilemma, dilemma.

A szobámban elviselhetetlen a délutáni hőség, éppen csak túlélésnyi levegő mozdul, ha nyitva ajtó és ablak is. Az udvaron viszont gyerekek játszanak, most legalább hatan a rendszerinti 4 helyett. A hatos számban az a szép, hogy ekkor már mindig akad olyan, aki éppen sír, és aki éppen kiabál, általában nincs olyan perc, hogy e két jelenség akár párhuzamosan is ne folyjék perceken keresztül. Kezdek dühösen dohogni magamban.

De nem szabad ilyet, meg nincs is értelme, szóval megpróbálok inkább imádkozni. No de hogyan imádkozzak? Ilyenkor vizsga előtt mindig gondban vagyok, hogy vajon honnantól számít az én kérésem az Úr felé istenkísértésnek? A megtanult anyagmennyiségen múlik vajon? Vagy azon, hogy telhetetlenül ötöst követelek-e az imámban, vagy csak a túlélésért könyörgök? A kérések tartalmán, mennyiségén, hevességén vagy formáján? Flekkben mérik ezt is, mint a cikkeket, vagy decibelben? Min múlik, hogy az Úr dicsőségére, vagy éppen bosszankodására szolgálok? Hol a határ aközött, hogy közösséget keresek az Úrral, vagy hogy befolyásolni akarom őt? (Eszembe jut a sok megtanult rossz példa: törzsi népek, akik isteneikre főznek, szobraikat öltöztetik, nekik táncolnak, hogy kierőszakolják azt, amit kitaláltak.) Talán az a titok, hogy okosabban és szelídebben adjam elő, és minden második mondatom az legyen, hogy Uram, azért mindezek ellenére legyen meg a Te akaratod? Dilemma, dilemma, dilemma.

Azért imáztam, és próbáltam ezeket a gondolatokat félretenni, és ezektől mentesen lépni be abba a belső szobába, ahol az Atyával beszélni lehet. Nem mondom, hogy teljes mértékben sikerült, inkább csak csitultak. Azután felnéztem és támadtak újra ezek a kérdések, a visszhangos udvar gyerekzsivajával egyetemben.

Hát jó, a világból elmenekülni nem lehet, kinyitom legalább a könyvet, legyen előttem, ha nem érzem is magam gondolkodásképesnek. Tankönyv aktuális fejezete: a Szentlélek munkája: 3.pont: a Szentlélek esedezik érettünk. (Róm 8, 26). Kikeresem a Bibliámból, ne legyek kuka, ha rákérdeznek a vizsgán:

„Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal."

Puff. Ennyit a tépelődésemről. Köszönöm, Uram, vettem az adást.

Kintről hallom, hogy az egyik játszóvendég kislány kiabál: Gyerünk be, esik az eső. És nocsak, tényleg szemerkél. Egy szép sötét felhő kúszott fölénk nagy ígéretekkel tele.

Bepötyögtem a telefonomba édesanyámnak az üzenetet: „rögtön küldöm az esőt!"

 

A címben szereplő hivatkozás feloldása:

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. május 25., szombat,
Orbán napja van.
Tartalom
Felszín

Pete Violetta
„Elmossa bánatod az Esőkirály”
Kánikula van. Az a fajta rekkenő hőség, amiben az ember csak feküdne a vízparton

Turcsik Ferenc
A víz…
Olyan… olyan… tudod: olyan!

Magasság

Turcsik Ferenc
Step by step
"Kétszer nem lépsz ugyanabba a folyóba."

Mélység

Réz-Nagy Zoltán
Az élő vizek folyamai és a lélek
A víz valami egészen furcsára képes...

Nagy László
Vízben az igazság?
Nincs semmi, ami kívülről jutva az emberbe tisztátalanná tehetné őt...

Teljesség

Tóth Sára
Tűz és víz - pusztulás vagy tisztulás?
Jézus a legtöbb esetben nem válaszol a kérdésekre...

Üzenet

Fekete Ágnes
Szarvas
Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!"

Áthallások

Hajdúné Tóth Lívia
Jólesik ez az eső
Az a lány is nekiindult ernyő nélkül. Csak úgy zúdul nyakába az eső...

Czapp Enikő
Közelítés
Nincs gondolat, érzés, mely ne lenne megszelídíthető.

Gueth Péter
Víz és ár
Így hát két választásunk maradt: megpróbálunk egyre magasabbra mászni, lerángatva, félrelökve az utunkba állókat, vagy...

Turcsikné Révész Judit
Víz, víz, víz...
Van az a mélység, ahonnan már csak felfelé van út

Riport

Szerkesztő
A titok
Mintha most oltották volna szomjukat egy pohár tiszta vízzel...

Szerkesztő
Közel menni
Mint aki közel van: emberhez, élményhez...

Kitekintés

Kovács Szilvia
A félig pakolt bőrönd
Jó lenne, ha maradna hely...

Pete Violetta
Csodavíz, vagy víz ízű csoda?
...élő víz helyett vízi vidámpark...

Pete Violetta
Születésnapi Közös(s)Ég
Sokszor nem is sejtjük, hogy egy honlap mögött hús-vér emberek, kézzel fogható helyszín és történetek állnak.

Látogatóink száma a mai napon: 5045
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44430786

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat