belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Teljesség

Tóth Sára

Tűz és víz - pusztulás vagy tisztulás?

Jézus a legtöbb esetben nem válaszol a kérdésekre...

„Feketén-fehéren látja a dolgokat", szoktuk mondani, általában kritikusan, ezzel jelezve, hogy a „dolgok" bizony komplikáltabbak, mint ahogy mi azt gyakran szeretnénk. A kategorizálás, a dolgok felosztása feketére-fehérre, jóra-rosszra, sötétre-világosra, életre-halálra leginkább önmagunk megnyugtatására szolgál, annál inkább, mivel magunkat előszeretettel a „jó" kategóriába szoktuk besorolni.

Nem egy teológus a bűnbeesés misztériumán töprengve arra jutott, hogy a „jónak és rossznak tudása", vagyis a bűnbeesett állapot az az állapot, amikor az ember elkezdi ezt a kettéválasztást, kategorizálást. Dietrich Bonhoeffer írja Etika című könyvében, hogy az evangéliumokban a farizeusok képviselik ezt a tendenciát. Amikor Jézushoz mennek, mindig a kategorizálásnak, a világ jobb és bal térfélre osztásának ez a vágya hajtja őket. Jézus azonban a legtöbb esetben nem válaszol a kérdéseikre, hanem egy újabb kérdéssel egy magasabb szintre igyekszik emelni beszélgetőtársait. Jézus, Bonhoeffer szerint, a meghasonlott embertől eltérően Isten akaratában, azaz egységben látja a valóságot, míg a farizeusok ennél alacsonyabb szinten, a jó és a rossz egymás kizáró kettősségében.

Ebben a mi meghasadt, széthullott világunkban fájdalmas és kínzó paradoxonként éljük meg, hogy az úgynevezett „jó" és az úgynevezett „rossz" együtt, egyszerre van. Nem tudjuk, nem is tudhatjuk, miként lehetett ez egy ártatlan világban, mindenesetre nehéz nekünk felfogni, hogy például Krisztus keresztje, az élő Isten halála a legnagyobb borzalom és egyszersmind a legnagyobb áldás és jótétemény. Az Írás sohasem magyarázza meg ezeket a paradoxonokat, ésszel nem érhetjük fel őket. A Biblia képekben beszél, és ezek a képek a képzeletünket érintik meg. A borzalomnak és az áldásnak, az életnek és a halálnak ez az összetartozása, a kereszt titka mutatkozik meg két domináns bibliai motívumban: a tűz és a víz képében.

Mindkettő - a tűz is, a víz is - lehet pusztító, de lehet megváltó erő is: a megváltás folyamata vagy eseménye talán éppen ez: a pusztító, destruktív erőt gyógyító, építő erővé változtatja. Ez a dialektika minden bibliai szimbolikától függetlenül megfigyelhető már a természetben is: az elharapózó tűzvészek épp olyan tragikusan rombolóak, mint az áradások, az özönvizek, a tomboló tengeri vihar: a tűzben éppúgy odaveszhet az ember, mint ahogy belefulladhat a háborgó vizekbe. De gondoljunk a hideg és koromsötét éjszakában barátságosan derengő tábortűzre, amely meleget ad, világosságot teremt, vagy a tiszta vizű tóra, amelyben megmosakodhat és szomját olthatja a megfáradt vándor. A 18. századi Jonathan Edwards, a nagy amerikai teológus a természeti jelenségeket is tipologikusan értelmezte, és a bibliai igazságok előképeit szerette látni bennük, nem egészen alaptalanul.

A Szentírásban a tűz az Isten haragját, a pusztító ítéletet, végső soron a pokol kínjait jeleníti meg. De valójában a tűz élő tűz, energia, erő, dünamosz, Isten lényének megmutatkozása. A csipkebokor ég, de el nem emésztetik, a Szentlélek erejét lángnyelvek jelenítik meg.
A megváltás útján járó embert nem emészti el a tűz, hanem megtisztítja, mint tűzben próbált aranyat. Az Istennel találkozás az egyiknek ítélet és pokol, a másiknak tisztító kohó.

Hasonlóan kétarcú a víz. Sötét arca a Bibliában a tenger, amely kaotikus, fenyegető formátlanságával, sötét áradatával mindig a káosz, az artikulálatlanság, a teremtés előtti ős-zűr megmutatkozása. A tenger, a sötét mélység (tehóm) metaforikusan azonos a tengeri szörnnyel, a Leviátánnal, és a bibliai univerzumban a bukott világ, az elidegenedett természet és mindenekelőtt a halál szimbóluma. Ezek a sötét, teremtésellenes erők olykor mintegy Isten ítéleteképpen újra elszabadulhatnak, pontosabban rászabadulhatnak a világra, mint Noé korában, vagy Isten ellenségeire, mint az Egyiptomból való kivonuláskor. Különös ugyanakkor, hogy éppen a Vörös-tengeri átkelést mondja az Újszövetség a keresztség előképének.

Ezt a titkot, az újjászületés titkát a mítoszok és a vallások is sejtik: halál és élet, pusztító és életadó víz szorosan összefügg. Krisztus egészen a Leviátán torkába, a halálba szállt alá, hogy minket onnan felhozzon az életre. Fenékig ki kellett innia a keserű poharat, hogy minket az élet vizével itathasson meg. A keresztség ebben az értelemben részvétel az ő halálában, alámerülés Krisztussal, vagyis meghalás a régi, bűnös, egoista életünknek, hogy az új elkezdődhessen. A háborgó tengerbe belefulladok, és valóban, megváltó, átfordító erő nélkül az emberi élet nem sokkal több, mint kilátástalan evickélés a halál, a sötétség és a pusztulás viharzó tengerén. A víz azonban életet is adhat: megmosakodhatok, megtisztulhatok benne és csillapíthatom szomjamat. Ehhez azonban alá kell merülnöm: szembe kell néznem zavarosságaimmal, sötét ösztöneimmel, pusztító vágyaimmal, meg kell ismernem önmagam, hogy a megváltó munka elkezdődhessen bennem. Így válhat a halált okozó víz az élet vizévé, a keserű pohár az eukarisztia poharává. A víz a vérrel is összefügg: kétféleképpen lehet Krisztus vére rajtam és fiaimon: vagy bűneimért vádol az idők végezetéig, vagy tisztára mos ez a vér.

Víz és tűz, tűz és víz: két szélsőséges elem. Mindkettő kibillent a megszokott közegből, felforral vagy lehűt. Meglep, felforgat, a határokra kényszerít. Isten nyugtalanítóan megnyugtató közelségét jelzi. Alámerülni, elveszni őbenne, hogy megtaláltassak, égni, megsemmisülni őbenne, hogy megmaradhassak.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. november 13., szerda,
Szilvia napja van.
Tartalom
Felszín

Pete Violetta
„Elmossa bánatod az Esőkirály”
Kánikula van. Az a fajta rekkenő hőség, amiben az ember csak feküdne a vízparton

Turcsik Ferenc
A víz…
Olyan… olyan… tudod: olyan!

Magasság

Turcsik Ferenc
Step by step
"Kétszer nem lépsz ugyanabba a folyóba."

Mélység

Réz-Nagy Zoltán
Az élő vizek folyamai és a lélek
A víz valami egészen furcsára képes...

Nagy László
Vízben az igazság?
Nincs semmi, ami kívülről jutva az emberbe tisztátalanná tehetné őt...

Teljesség

Tóth Sára
Tűz és víz - pusztulás vagy tisztulás?
Jézus a legtöbb esetben nem válaszol a kérdésekre...

Üzenet

Fekete Ágnes
Szarvas
Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!"

Áthallások

Hajdúné Tóth Lívia
Jólesik ez az eső
Az a lány is nekiindult ernyő nélkül. Csak úgy zúdul nyakába az eső...

Czapp Enikő
Közelítés
Nincs gondolat, érzés, mely ne lenne megszelídíthető.

Gueth Péter
Víz és ár
Így hát két választásunk maradt: megpróbálunk egyre magasabbra mászni, lerángatva, félrelökve az utunkba állókat, vagy...

Turcsikné Révész Judit
Víz, víz, víz...
Van az a mélység, ahonnan már csak felfelé van út

Riport

Szerkesztő
A titok
Mintha most oltották volna szomjukat egy pohár tiszta vízzel...

Szerkesztő
Közel menni
Mint aki közel van: emberhez, élményhez...

Kitekintés

Kovács Szilvia
A félig pakolt bőrönd
Jó lenne, ha maradna hely...

Pete Violetta
Csodavíz, vagy víz ízű csoda?
...élő víz helyett vízi vidámpark...

Pete Violetta
Születésnapi Közös(s)Ég
Sokszor nem is sejtjük, hogy egy honlap mögött hús-vér emberek, kézzel fogható helyszín és történetek állnak.

Látogatóink száma a mai napon: 1086
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45732780

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat