Korábbi számok Elküld Nyomtat Üzenet

Mózes vezette ki az egyiptomi fogságból a zsidó népet. De hogyan? Önként vállalkozott a feladatra? Mindene megvolt, a fáraó lányának fogadott fiaként a legnagyobb jólétben nevelkedett. Amikor az élete kifordult a megszokott kerékvágásból, felébredt benne mai szóhasználattal élve az identitástudat, zsidó származása, ennek következtében gyilkosságba keveredve menekülnie kellett. Isten elhívta, hogy ő legyen népe vezetője, de ő többször is megpróbált kibújni a feladat alól, nem tartotta magát alkalmasnak rá. Vitatkozott Istennel: 

Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek, és kihozzam Izráel fiait Egyiptomból?  3 Móz 11.

Ha majd elmegyek Izráel fiaihoz, és azt mondom nekik: a ti atyáitok Istene küldött engem
 hozzátok, és ők megkérdezik tőlem, hogy mi a neve, akkor mit mondjak nekik?
Hátha nem hisznek nekem és nm hallgatnak a szavamra...? 4Móz 1

Kérlek Uram, nem vagyok én a szavak embere...  4Móz 10

Mi szerint választ Isten az emberek között? Kikre bízza az üzenetét? A mi mércénk szerint mindig a legalkalmasabbat kellene kiválasztania, de ez sokszor miért nem sikerül? Van, aki alkalmatlan, de az Úr alkalmassá teszi. Mások alkalmasnak látszanak, de menet közben derül ki, hogy mégsem azok. Ilyen volt az első felkent zsidó király.

Sault elhívta Isten, kiválasztotta népe vezetőjének, de ő már az elején ködösített a nagybátyja előtt, nem árulta el, hogy Sámuel fel akarja kenni királlyá. Később nem várta meg, míg a próféta megérkezik, ő maga mutatta be Istennek az áldozatot, amivel végzetes engedetlenségbe keverte magát. Nem volt elég hite, türelme, hűsége, hogy az Úr parancsát teljesítse. Persze kifogás mindig akadt: félt, hogy rátörnek a filiszteusok, félt, hogy szétszéled a serege; nem hagyta, hogy Isten cselekedjen az életében. Nem tudta a félelmeit és szorongásait letenni az Úr elé. Később az amálekiták elleni harcban sem tartotta meg Istennek tett ígéretét, pedig sok győzelmet aratott az Úr segítségével. Mindig kifogásokat talált, kibújt a feladat alól, míg végül Isten megvonta tőle a bizalmát: „Megbántam, hogy Sault királlyá tettem, mert eltávozott tőlem, és beszédeimet nem tartotta meg.” (1Sám 15:11)

Saul élete kudarcba fulladt, Istentől eltávolodva az őrületig jutott.

A galambnak sok jelentése van a Bibliában, a korai keresztyén síremlékek némelyikén pl. hajón ül, ilyenkor a meghalt hívek lelkét jelenti, akik a mennyországba jutnak.

Zebulon földjén, Gát-Héfer faluban Amittaj fia a Jónás nevet kapta, ami galambot jelent. Hogy akkoriban mit szimbolizált ez a szó, valóban utalhat-e Jónás életében az isteni küldetés elől hajón Tarsisba menekülő próféta sorsára, ezt már nehéz megállapítani, mindenesetre érdekes párhuzam.

Beteljesíthetjük-e a nevünket? Vagy „belenövünk-e”a jelentésébe? A bibliai időkben nagy körültekintéssel választották a nevet a gyereknek, hittek a jelentésében. Amittaj pl. hűséget jelent. A hűség fia pedig hűtlen lett Istenéhez. De az Úr nem hagyta őt a hűtlenségben. Bezárta a cethal gyomrába, míg magába nem szállt és nem kiáltott az Úrhoz. A cethal gyomra azt a pokoli mélységet jelenti, ahova az Istentől való eltávolodásunk miatt zuhanunk.  

…de én hálaéneket zengve áldozok neked,
és amit megfogadtam, teljesítem.
Az Úrtól jön a szabadulás! Jón 2.10 

Jónás megszabadult a hal gyomrából, saját lelkiismereti válságából, önnön poklából, de nem értette meg Isten indítékait, hogy nem a büntetés, hanem a megszabadítás a célja. Ninive megbánta bűneit és megtért, de ő visszament és a belékódolt program szerint hirdette a pusztulásukat, aztán vérig sértődött, amikor látta, hogy Isten megkönyörült Ninivén. Az Úr végtelen humorral nevelgeti a kunyhója mellé nőtt bokorral, vagy a tökkel. 

Te szánod ezt a bokrot, amelyért nem fáradtál, és amelyet nem te neveltél; amely egy éjjel felnőtt, másik éjjelre pedig elpusztult. Én pedig ne szánjam Ninivét, a nagy várost, a melyben több van tizenkétszer tízezer embernél…? Jón 4,11 

Jónás története egyes nézet szerint ókori gúnyirat, pamflet, a farizeusi ítélkezés ellen íródott. Ugyanakkor Jézus több helyen utal rá az Újszövetségben. Pl.:

Mt 12:40  Mert amiképpen Jónás három éjjel és három nap volt a cethal gyomrában,  azonképpen az Ember Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában. 

A három ószövetségi személynél közös, hogy mindhárman vonakodnak attól, hogy elfogadják Isten parancsát. Mózes csak alkalmatlannak tartja magát, úgy érzi, nem tud felnőni a feladathoz, de aztán megteszi, amit tennie kell, kivezeti a fogságból a népét, negyvennapi vándorlás után elvezeti őket Kánaánig. Saul önfejű és kapkodó döntéseket hoz Isten akarata ellenére, végül teljesen elszigetelődik, fiait is elveszti, megőrül.  

Jónás megy a legmesszebbre a tiltakozásban, elfut egészen a spanyol partokig, Isten mégis visszahozza, ha a cethal gyomrát kell is „bevetnie” pedagógiai eszközül. 

Babits Mihály csodálatos, lelkiismeretre ható alkotása az 1938-ban írt Jónás könyve, és benne a Jónás imája sodró erejű, prófétai műve:

…hogy ki mint Jónás, rest szolgája, hajdan
bujkálva, később mint Jónás a Halban
leszálltam a kínoknak eleven
süket és forró sötétjébe, nem
három napra, de három hóra, három
évre vagy évszázadra, megtaláljam,

egy még vakabb és örök
Cethal szájában végkép eltünök,
a régi hangot s szavaim hibátlan
hadsorba állván, mint Ő sugja, bátran
szólhassak s mint rossz gégémből telik
és ne fáradjak bele estelig… 

Ki mikor érik felnőtté? Van, aki már gyerekfejjel hordozza a felelősséget a családja vagy közössége iránt, más őszülő hajjal is felelőtlen gyerek marad. Isten mégis feladatokat készít nekünk, alkalmatlanoknak, észre sem vesszük, hogy addig formál, míg alkalmassá nem válunk.