belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Üzenet

Farkas Zsuzsanna

Az álmok ereje

„A lehetetlen nem létezik”

 Vannak olyan napok, amikor az embernek felkelni sincs kedve. A tennivaló sok, az idő kevés. Ilyenkor nagyon nehéz nekikezdeni feladatainknak, céljaink pedig egyre messzebbre sodródnak. Aztán ezek a napok feltorlódhatnak hetekké, talán hónapokká. Néha csak halogatjuk a következő lépést, néha pedig teljesen le is mondunk róla. Egyszerűen csak hiányzik a motiváció. Az ott motoszkál a szív mélyén, hogy valami nem jó, ez így nincs rendben, mégsem mozdulunk előre. De miért nem?

A közösségi oldalak már tele vannak motivációs képekkel és szövegekkel, melyek mögött egykor komoly mondanivaló állt, de ma már csak unottan kattintunk róluk tovább. És hiába a rengeteg buzdító idézet, a legtöbbször úgy érzem, mégis inkább a lemondásra ösztönöz a világ. Még mindig könnyebb elfogadni, hogy valami lehetetlen vagy egyszerűen kevés vagyok hozzá, mint, azt, hogy szembenézzek lehetőségeimmel. A lesilányított plakátgondolatok már nem elegendők, hogy tartsák bennem a lelket, a valódi motivációt pedig nehezen találom.

Nagyon különös fogalom a lehetetlen. Bátortalanná tesz. Kikezdi a lelkesedésünket. Ettől eluralkodik rajtunk a félelem és a kishitűség. A problémák pedig itt szoktak kezdődni: Amikor elkezdjük lehetetlennek érezni céljaink megvalósulását, akkor hirtelen szégyellni kezdjük álmainkat. Már nem érezzük magunkat elegendőnek, csak jelentéktelen pontnak egy végtelen rendszerben. Akkor már semmi sem hat ösztönzőn. A lehetetlen valójában romboló gondolat, ami ellen – titkon – mindannyian harcolunk. A kérdés csak az, hogyan?

Volt egyszer egy házaspár, akik nagyon szerettek volna gyermeket. Hosszú évek várakozása után végre kisfiút várt az asszony. Azonban fia a vártnál korábban, a hetedik hónap elején látta meg a napvilágot. Az 1950-es években ez nem jelentett semmi jót. Egy nővér fel is készítette a házaspárt: búcsúzzanak el gyermeküktől, mert lehetetlen, hogy az alig egykilós fiúcska megélje a reggelt. Az újdonsült édesanya azonban nem hitt a lehetetlenben. Egy könnyáztatta éjszakán keresztül imádkozott fia életéért. Aztán ismét bebizonyosodott, hogy ami az orvostudomány számára lehetetlennek tűnt, az Isten előtt nem az: a kisbaba mégis megélte a reggelt, majd a következőt és sok-sok másikat. Megélte, hogy évekkel később az én csodálatos apukám lehessen, aki megtanított arra (és nem csak saját életével), hogy a csodák bennünk vannak, és hittel képesek vagyunk életre hívni őket. Ennyit talán elég is lenne elmondanom a titokzatos lehetetlenről, mely közénk és álmaink megvalósítása közé áll, de tudom, mégsem az.

A régi, bevált gondolatokat érdemes lenne újra valódi tartalommal megtölteni. Néha elegendő erőt merítenünk régi mesékből, ahol a rút kiskacsából gyönyörű hattyú lesz, vagy ahol a legkisebb ifjú győzi le végül a sárkányt. Ha ez kevésnek bizonyul, jó látni azt is, ahogy a természet működik: első pillantásra lehetetlennek látszik az is, hogy a kis, zöld hernyó egy napon pillangóként szárnyal. Persze, kedveszegett napjainkon ez is csak közhely. Viszont ilyenkor érdemes belegondolni, hogy a múltunk is üzen nekünk, hiszen bizonyosan mindenkinek van olyan története, ami segít legyőzni a nehézségeket. Attól, hogy valami elképzelhetetlennek tűnik, nem biztos, hogy valóban az. Sőt.

Soha nem szégyen, ha vannak álmaink. Görcsösen tervezni, pontról pontra elgondolni életünket nem jó, de álmokat szőni szinte kötelező. Aztán el kell kezdeni megvalósítani ezeket, legyen szó tudományról, sportról, művészetről vagy bármiről. Lehet, hogy túl egyszerűnek vagy gyermekinek tűnnek a célok, de vágyaink kis hernyóiból könnyen lehetnek színes pillangók, ha elegendő hittel tekintünk rájuk. Nem tudhatjuk, milyen folyamatokat indítunk el, amikor elkezdünk tenni álmainkért.

Néha épp azok, akikről senki sem hinné, hogy képesek bármire, tesznek meg elképzelhetetlennek tűnő dolgokat.” – hangzik el többször is a Kódjátszma című filmben, és ezt a gondolatot érdemes megszívlelni. Csak akkor határoz meg mások véleménye vagy az a bizonyos lehetetlen, ha hagyjuk elhatalmasodni magunkon. Felejtsük el a kishitűséget és merjünk álmodni! Érdemes figyelni elődeink példájára, hiszen ha bátor, büszke nagyapáink feladták volna, nem lenne most ilyen a világunk. Ha ők elhitték volna, hogy lehetetlen megvalósítani álmaikat, akkor lehet, hogy nem is lennénk itt. Ezt pedig érdemes szem előtt tartanunk. Mindannyian olyan álmokkal a szívünkben születünk, amelyektől jobb hely lehet a világ. Az ezekkel kapcsolatos lehetőségek pedig nap, mint nap kopogtatnak; a kérdés mindig az, hogy ajtót nyitunk-e. Soha nem láthatjuk előre, mikor érik be, amit elkezdtünk, de abban biztosak lehetünk: egyszer mindenképp. Nem álmainkban kell élni, hogy szebbnek lássuk az életünk. Álmainkért kell élni, hogy szebbé tehessük azt.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Záborszky Zsófia
A szabadság rabságában
- a sikeres pályaválasztás lehetőségei és buktatói

Gondolkorzó

Szabó Julcsi
Földi perspektíva szerint élek és fűszerezem Isten áldásával?!
Mennyei és evilági nézőpontok

Péter-Szarka László
És akkor mindkettő megmarad
A tér hiánya

Kihívás

Géczy Ráhel
Ha csupa fül lennénk…
Gyülekezeti önismeret

Felszín

Bella Violetta
Rossz kutya!
Mi lehetne belőlem, ha hagynám?

Magasság

Jezsoviczki Noémi
Kosarak
Nem csak kenyérrel él az ember

Bölcsföldi András
Opció
Isteni sakkjátszma

Mélység

Miklya Luzsányi Mónika
Amikor bezárulnak a kapuk… Vagy mégsem?
Az életközépi válság mint új lehetőség.

B. Tóth Klára
Felülről szervezve
„Íme, én újat cselekszem"

Teljesség

Tóth-Simon Károly
Asszociáljunk közhelyekben?!
Róma 8,28

Thoma László
Nincsenek véletlenek (?)
Az idilltől a valóságig

Üzenet

Farkas Zsuzsanna
Az álmok ereje
„A lehetetlen nem létezik”

Herbert Dóra
Szabadulás a fogságból
Magyarországon magyarnak lenni

Áthallások

Hancsók Barnabás
Nyugodtan szemlélődve vagy egyfolytában kattintgatva?
Az interaktív filmezésről

Czapp Enikő
Egyszerű és bonyolult
Mint az élet

Találkozzunk!

Pólya Dániel
Fehér sivatag
– stílusgyakorlat, illetve helyenként beszámoló a Közös(s)Ég Magazin írószemináriumáról –

Látogatóink száma a mai napon: 2673
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57374887

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat