belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Teljesség

Tóth-Simon Károly

Mennyország

– itt és most?

Olyan társadalomban élünk, amelyben az egyik legnagyobb ellenségünk a hétfő. Öt napot dolgozunk azért, hogy végre eljöjjön a hétvége. Egész évben küszködünk – vannak, akik az iskolában, mások a munkahelyükön és olyanok is akadnak, akik a családjukban –, és egyetlen reményük az a rövid idő, amit a nyári vakáción töltenek. Az élet így nem más, mint elvágyódás az itt és mostból, vágyakozás valami jobb, valami más, valami új után, ami több élményt és reményt adhat az embernek. 

Richard Rohr ferences szerző a Minden egybetartozik című könyvében erről a hozzáállásról a következőket állapítja meg: „…a társadalmunk olyan élményeket kínál, sőt sorozatban gyárt, melyeket én »átmenetszerűnek«, liminoidnak szoktam nevezni. Átmenetélmény-pótlékokat. Ezek azt az illúziót keltik, mintha kilépnénk a kényelmünkből, de valójában ez nem történik meg. »El kell menekülnöm innen. Elutazom a tengerhez két hétre.« És amikor látjuk ezeket az embereket visszajönni, egyáltalán nincsenek felfrissülve. Megmaradtak ugyanazok a régi teendőik, régi félelmeik, régi bosszankodásaik. Semmitől nem szabadultak meg, semmit nem engedtek el a tengernél. A látásmódjuk mit sem változott, úgyhogy a teendőik sem lettek mások. A valós helyzetre adott válaszaik, azzal kapcsolatos érzéseik ugyanolyanok maradtak. Talán jól kialudták magukat, és ez nagyon jót tesz egy darabig, de három nappal a vakáció után már pont olyanok, mint amilyenek előtte voltak. Egy újabb vakációra lenne szükségük.” 

Az elvágyódás és a máshol töltött idő a legtöbb esetben nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, ha igazi megoldást várunk tőle. Az élet pedig folyik tovább a hétvége és a nyári vakáció várásának örök körforgásában. 

Ugyanez a hozzáállás igaz lehet ránk, keresztényekre is. Az élet problémáit látva akaratlanul is megfogalmazódik bennünk a vágy a mennyei hazánk után. Még arra is hajlandók vagyunk, hogy bibliailag megindokoljuk és alátámasszuk vágyakozásunkat. Idézzük a gazdag ember és Lázár történetét (Lk 16). E történetben találkozunk egy szegény koldussal, akinek életében számos gondja akadt, számos vágyát – szociális, érzelmi, fizikai – nem elégíthette ki. A történet végén azonban örömmel olvassuk, hogy a mennyek országában kompenzációban van része, jobbra fordul a sorsa. A másik főhős egy meg nem nevezett gazdag ember, aki mit sem törődött a környezetében élő nincstelenekkel, élte a maga úri, boldog, hedonista életét. Úgy tűnik, igazságérzetünk kielégül, amikor látjuk, hogy a pokolba kerül, ahol szenvedések várnak rá. 

Milyen bátorítónak tűnik is a gondolat, hogy azok az egyszerű, istenfélő, igaz emberek, akik ebben az életben szenvednek, majd a túlvilágon kárpótlásban részesülnek. Ha felületesen olvassuk és értelmezzük Jézus történetét, valóban eljuthatunk erre az álláspontra. Ez azonban nem lenne összhangban Krisztus tanításaival Isten országáról. Ez az értelmezés földi életünket olyan szintre alacsonyítaná le, mely csupán a túlélésről szól a mindennapok megélése helyett. Nem vennénk észre az élet szépségeit, nem tudnánk élvezni a boldog pillanatokat – mert nem is látjuk őket. Szemünk előtt csak a távoli cél lebeg, a mennyország, ahol majd minden jó lesz. Most viszont el kell tűrnünk a szenvedést, és várnunk kell, hogy történjen valami jobb. 

Az élet azonban túl rövid és túl értékes ahhoz, hogy így gondolkodjunk róla. Ahelyett, hogy Isten országára úgy tekintünk, mint a jövőben megvalósuló újszerű állapotra, fogadjuk el Jézus szavait, aki ezt mondta: „Isten Királysága bennetek és közöttetek van” (Lk 17:21, EFO). Isten nem vár arra, hogy majd egyszer jobb lesz. Ő az itt és mostban gondolkodik, hiszen ő a VAGYOK – örök jelenben. Neki minden éppen most történik, és azt várja, hogy mi is tudjunk úgy gondolkodni róla, az életünkben kifejtett munkájáról és országáról, királyságáról, uralmáról, mint ami jelenleg is teljes mértékben valós, elérhető, érvényes. 

Az „Isten majd a jövőben” gondolkodás helyett érdemes elsajátítani Szent Patrik látásmódját: „Isten alattad, Isten előtted, Isten mögötted, Isten feletted, Isten benned”. Isten itt és most. Isten országa valóságosan jelen van. Ez az ország ugyanis nem egyszerűen valamiféle kormányzat, mely uralkodik az alattvalói fölött, hanem létállapot, szemléletmód, életstílus. A mennyek országa akkor valósul meg a legteljesebben, amikor a valóságot Isten szemével látjuk. Mint amikor a szerelmünkkel csendben ülünk, látszólag nem történik semmi, mégis rohan az idő. Máshogy telik az idő, mert megéljük a pillanatot. A túlélési ösztönt a valóság meglátásának és megélésének vágya kezdi kiszorítani az életünkből. 

Nem várunk többé arra, hogy máshová menjünk, hogy jobb legyen, mert már megérkeztünk. Ott vagyunk, ahol Istennel való kapcsolatunkat a legteljesebben megélhetjük. Ott vagyunk, ahol Istent a mindennapokban megláthatjuk. Krisztus üzenete a meglátásról szól – arról, hogy vegyük észre a rejtett valóságot, az elveszett pénzérmét, az elkóborolt bárányt, a tékozló fiút, a szenvedés szemétdombján a virágszálat. 

„Az ima és a vallásos úton járás azt jelenti, hogy látjuk az igazi valóságot. Ez a vallásos emberek teendője: hogy azt lássuk, ami van. És annak, ami van, a legmélyén mindig ott van a jóság. Az alapoknál mindig ott van a szeretet” (Richard Rohr). 

Amikor így tudunk élni, a mennyország valósággá válik életünkben. Annak jövőbeli eljövetele pedig már nem a reményteljes végcél, hanem a földön megélt életünk beteljesülése. Mi Atyánk a mennyekben…, jöjjön el a te országod!

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. május 25., szombat,
Orbán napja van.
Tartalom
Vezércikk

Bella Violetta
Panasz a panaszkodásról
Ellopott remény

Gondolkorzó

Szakolczai Éva
Református iskolába írassam?
Többet árt, mint használ?

Kihívás

Záborszky Zsófia
Élet a remény rabjaként
Tippek, hogy tudj remÉLni

Felszín

Thoma László
Kitartás
A sport, küzdelem idején való reménységről...

Magasság

Bölcsföldiné Türk Emese
Reménytelenül
- elégtelenül?

Mélység

Szabó Julcsi
Másnak lenni
Istenre mindannyiunknak szüksége van

Miklya Luzsányi Mónika
Fél-nőttség
Előrehozott kamaszkor

Teljesség

Tóth-Simon Károly
Mennyország
– itt és most?

Üzenet

Czapp Enikő
Talán tévedek…
bárhogy igyekeztem, én is választok

Áthallások

Hancsók Barnabás
Mikor más már nem maradt
A remény bajnoka

Riport

B. Tóth Klára
SörKert
Diák-bibliaóra, fedőnévvel

Kitekintés

Fábián Tibor
Várnak valakit
Mélyreménytelenség?

Látogatóink száma a mai napon: 5222
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44430963

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat