belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Nyomtat Felszín

Pete Violetta

Hazamenni jó...

Ide tartozom...

Végiggondoltam a napot. Azt, amikor még rosszul éreztem magam a puha, meleg, bő, ölelő pulóveremben. Majd végig néztem rajtuk. Ezeknek az embereknek ott a buszon valószínűleg fogalmuk sincs a városi irodai divatról, az elvárt kollégai viszonyról, határidőkről, vagy arról, hogy ők maguk milyen kampányok és média célcsoportjai. Mégis mosolyognak. Élnek, csodálkoznak, beszélgetnek. Akkor ott a buszon már elkezdtem otthon érezni magam. Ez az érzés pedig betetőzött, amikor az autóbusz elhagyta a sekélyes felszínt, lemerült mélyen a völgybe, amelyben az én kis falum központja fekszik azzal a fehér templommal, melyet olyan jól ismerek, amit a saját szobám ablakából is látok. Éppen a tövében tesz le a busz.

Van, hogy a megállóból jövet már látom édesanyám metszőollóját, vagy kesztyűjét integetni. Csak egy kesztyűt, vagy szerszámot, a többit eltakarja a macifű, a jóságos otthoni dzsungel. De azért integet, mint aki régen várt, ködben elveszett repülőgépet igyekszik a jó hangárba integetni. Befordulok a sarkon, aztán még egyet a feljáratra. 
Mindig egy utolsó küzdés, egy utolsó próba - a szerencsepróbáló ifjaknak, megküzdeni a sárkánnyal -, nekem felkapaszkodni a csúszós macskakövön, a meredek dombra, melyen a házunk áll. A lépcsőn letopogva magamról az út sarát, - az aluljárók utolsó rajtam hagyott foszlányait is - a súly alatt fújtatva ránehézkedek a kilincsre, és megnyílik az ajtó.

Ide tartozom. Ebbe a sokszor butus, poros, de őszinte világba. Vidék, így emlegetik. Falu. Pedig csak az érdemli ezt ki, aki megmássza a maga dombját, aki kiállja a próbát, végigcipeli a maga csomagját, és befogadja a föld. Sokan teszik ezt nap, mint nap ott, ahonnan én jövök. Csupa legkisebb királyfi, és kalandvágyó királylány. Győztes lovagok, akiket senki nem ismer igazi valójukban. Álruhás hercegek és hősök. 
Jó érzés megérkezni. Jó érzés a családommal lenni, ott ahol felnőttem, emlékezni, hogy honnan származom. Visszatekinteni az útra, amit megtettem akár képletesen, akár a heti kilométerekre gondolok. Ugyanakkor ez a ház mégsem az már nekem, ami gyerekkoromban volt. Már nem igazi saját zugom. Szinte csak egy színtere az életemnek a sok közül, egy raktára a dolgaimnak, a múltamnak. Talán azért is indulok el hetente, hogy megtaláljam egyszer majd a sajátomat. Hogy egyszer megszabaduljak az elnyűtt szürke táskától, és magam alakítsak egy házat, egy lakást, vagy akárcsak egy szobát, a saját otthonomat, olyat, mint ez volt valaha. 
Sokszor elbizonytalanodom, vajon képes vagyok-e erre.
No de... szerencsét kell próbálni... egy sínek melletti viskó csak jut nekem is ebben a nagyvilágban valahol. Édesanyám pedig csomagolja a hamubasült pogácsát minden héten kitartóan, míg majd egyszer szerencsével járok.


2. oldal ( összesen 2 ) Előző oldal
További cikkek:
2024. július 03., szerda,
Kornél , Soma napja van.
Tartalom
Felszín

Pete Violetta
Hazamenni jó...
Egyszer mind hazaérünk...

Pete Violetta
Hazamenni jó...
...még akkor is, ha otthonról indultunk...

Pete Violetta
Otthonaim
- egy kicsit másként -

Magasság

Réz-Nagy Zoltán
A tékozló fiúk végső hazatalálása
"El kell távolodnom, hogy érezni tudjak."

Gueth Péter
Variációk a változatlanságra
Miért lenne kereshető az otthon, mintha hely volna?

Mélység

Tóth Sára
Hazatalálás
Van-e tökéletes boldogság, teljes megnyugvás, valódi hazaérkezés ezen a földön?

Nagy László
Otthon
- ahol kifejeződésre juthat az, ami bennem van

Teljesség

Rácz Róbert
Elindulni, hazaérkezni
E földi vándorúton ama bizonyos hamuban sült pogácsa: a család.

Turcsik Ferenc
Oázis -üres szék, amely Rád vár
Engedjük, hogy a szeretet nyitottsága megnyissa a mi szívünket is.

Fodorné Ablonczy Margit
Otthonaink szakralitása, templomaink otthonossága
Jézust nem lehet az előszobában hagyni...

Üzenet

Fekete Ágnes
Család
A partok kijelölése és a parttalan szeretet megélése egyaránt a családban történik.

Németh Péter
Jó nekünk itt
Péter ekkor megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: "Uram, jó nekünk itt lennünk.

Fekete Ágnes
Oltalom
A középső lányunk rajzain mindig megjelenik a ház, az oltalmat adó hajlék.

Áthallások

Turcsikné Révész Judit
Úton lenni jó
(csak néha fárasztó...)

Kovács Szilvia
Valahol otthon lenni
Miközben ezeket a sorokat írom, egyre inkább meglódul a fantáziám arról, hogy milyen is lenne a gyülekezet, ahol otthon érzem magam.

Riport

Szerkesztő
Kartoték helyett
Küldhet-e minket az Úr egy hajléktalanszállóra?

Szerkesztő
Vágy, valóság, igény
A templom a találkozás helye.

Kitekintés

Turcsik Ferenc
Azt mondják, ott mindig béke van
Templomi gondolatok...

Bölcsföldi András
Határon túliatlanság
Valaminek el kellene tűnni belőlünk.

Bölcsföldi András
Soli Dari Tás
Újabb-kori reformátori jelmondataink

Látogatóink száma a mai napon: 12850
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 58836257

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat