belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Felszín

Dobóczky László

Kiköpött ugyanaz

A nagyi pitéje, az enyém, és az alázat

Nem is olyan régen látogatóban voltunk a nagymamámnál, akinek messze földön híres az almás pitéje. A szomszédok szinte igénylik havonta az ízletes sütit és mi, családtagok is sokszor emlegetjük ezt a csodát. Vendégségünk napjára is készült egy tepsi, amiből nem sok maradt másnapra. Öröm ült nagyim arcára, ahogy látta a fogyatkozó finomságot és a mi mosolyra húzódó, kerekedő arcunkat.

Otthon, aztán amikor már híre-hamva sem volt a csomagolt édességnek, szöget ütött a fejembe, hogy én is készíthetnék almás pitét. Lelkesen hívtam fel nagyit, aki szívélyesen lediktálta a receptet. Pontról pontra haladt, minden részletre kitért, így negyedóra múlva diadalittasan fogtam kezembe a nagyi-féle almás pite receptjét.

Hozzáfogtam a nagy műnek, ami ha kalandosan is, de elkészült, viszont nem lett ugyanolyan, mint a nagyié. Nem lett olyan magas, nem lett olyan omlós a tésztája és nem is lett olyan ízletes. Az első kedvetlenség után elkezdtem a miérteken gondolkozni. A folyamatot végiggondolva rájöttem, hogy néhol megváltoztattam a nagyim által diktáltakat, de csak azért, hogy finomabb legyen a nagy mű. Ide egy kicsit több lisztet, oda egy kicsit több cukrot és persze több alma, mindezt abban a reményben, hogy fokozhatom a hatást. Tudom én azt, hogy mit kell még belerakni vagy esetleg elvenni az alapanyagok közül. A végén pedig csodálkoztam, hogy nem ugyanazt a sütit kaptam. De hát hogyan is kaphatnám ugyanazt a sütit, ha nem követem pontról-pontra az utasításokat? Úgy gondoltam, hogy én jobban tudom, és még finomabbat csinálok, mint nagyim.

Az első lépés a tökéletes süti elkészítéséhez az, hogy beismerjem, én egyedül nem tudok almás pitét készíteni. Honnan is tudnék, hisz senki sem úgy születik, hogy tud almás pitét sütni. Aztán a következő, ami az előzőnél sokkal nehezebb, hogy elfogadjam azt a tényt, hogy valaki nálam sokkal jobban tud almás pitét készíteni. Számomra hatalmas alázat kellett ehhez. Kialakult „sütikészítő” egyéniségem nehezen engedte megformálni magát. És végül, de nem utolsósorban a sikeres végeredmény érdekében lépésről-lépésre követni kell az utasításokat és feltétel nélkül betartani azokat. Csak így várhatom, hogy ugyanolyan ízű, ugyanolyan állagú, azaz ugyanolyan finom sütit készítsek, mint a nagyié.

Nem volt nehéz ezt a gondolatmenetet átültetni az élet más területeire vagy magára az életre. Persze ezer kérdés merülhet még fel. Például, hogy akarok-e ugyanolyan „sütit”, mint a nagyié, vagy hogy találok-e olyan „sütit”, amit szeretnék ugyanúgy elkészíteni, lemásolni ahogy azt valahol láttam, éreztem, tapasztaltam vagy hogy egyáltalán akarok-e sütit sütni. Viszont ha már megtaláltam a sütim, és szeretném is lemásolni, akkor vajon megteszek-e minden tőlem telhetőt a tökéletes másolat eléréséhez. Ha konkrétan a keresztyén életemre gondolok, akkor jogos a következő kérdés: a legjobb tudásom szerint követem-e a zsinórmértékben leírtakat, vagy úgy gondolom, hogy én jobban tudok bizonyos dolgokat, és kedvem szerint változtatom a „receptet”. Beismerem-e, hogy egyedül nem megy, elfogadom-e az utasításokat és mennyire próbálom meg betartani azokat.

Csak rajtam múlik, milyen lesz az életem sütije. 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. november 18., hétfő,
Jenő napja van.
Tartalom
Vezércikk

Adamek Norbert
Perfekcionizmus
Az istenné válás keserű késztetése?

Gondolkorzó

Bölcsföldi András
Fehér lelkész
Hányan nézünk szembe saját síremlékeinkkel?

Felszín

Pete Violetta
Hibakereső profiknak
Idegesítő volt, kifejezetten viszketett tőle a munkatársak tenyere

Dobóczky László
Kiköpött ugyanaz
A nagyi pitéje, az enyém, és az alázat

Magasság

Tóth Sára
Egy fogyatkozásod van
Taigetosz versus Bárka

Dull Krisztina
Kollokvium a tökéletes világról
Képzelt riport

Miklya Zsolt
Ne légy szeles…
József Attila érett lírájáról

Mélység

Miklya Luzsányi Mónika
„…és mindörökre nő…”
Idomok és évek: merre halad az idol?

Péter-Szarka Katalin
Az elég jó anya
Kísérni, támogatni – szorongás nélkül

Miklya Luzsányi Mónika
A perfekt gyerek
Eminens, de vajon boldog?

Teljesség

Koczor Tamás
Tökéletesek, mint Isten
Felnőttek etikájára tanít a hegyi beszéd?

Üzenet

Péter-Szarka Katalin
Nem kell tökéletesnek lennem
Teljesítménykényszerünk szelídítgetése

Réz-Nagy Zoltán
Szerethető-e a tökéletes?
Mit üzen a japán teáscsésze?

Áthallások

Bradák Soma
A mélypont ünnepélye
Áldozatok és ábrázolások ecsetre alkalmazva

B. Tóth Klára
Pecséthordozók
Ami még Leonardónak is négy évébe telt

Hancsók Barnabás
A tökéletes trükk
Áldozatok az illúzió oltárán

Riport

Kojsza Péter
„Tökéletes sosem lesz!”
Kereste, de nem találta

Kitekintés

Szoták Orsolya
Láthatatlanok
Fogyatékos a családban: válaszút az intézet és a mélyszegénység között?

Szakács Gergely
Tökéletes vallásosság
Skatulyáink és a krisztusi igazság

Látogatóink száma a mai napon: 2223
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45770297

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat