belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Felszín

Pete Violetta

Hibakereső profiknak

Idegesítő volt, kifejezetten viszketett tőle a munkatársak tenyere

Olyan kis éppenhogycsak orra volt, mintha a szobrásza nem tudta volna eldönteni, milyet formáljon neki. Ettől meg persze barátságtalan ábrázatja lett. Mert valljuk be: mindannyiunk arcát puhítja a krumpli, a fitos, a karvaly – éppen azzal, hogy ormótlan, aszimmetrikus, hogy hibás. Viselője rögtön rokonszenvesebb. Jobban hat, mint egy nyilvános orra esés.
Egy átlagembernek minden gyarlósága és esendősége kitűnik az orrán. Főleg ha még néha törölgetni is kell, meg vakarni, vagy piros, netán viszket, meg hámlik is…

Köztudott volt, hogy aki túl sok jót tett, annak – hogy meg ne utálják – ildomos volt pattanást növesztenie az orra hegyére, vagy jól megfázni, hogy csak úgy piroslodjon az arcán, és rögtön mindenki megbocsátja neki teljesítményeit.

Őt utálták. Tökéletesen jellegtelen orra volt, amit nem röstellt békén hagyni. Peckesen állt előre, mint egy kis nyíl, minden bőrhiba nélkül, még csak szőrszál sem kandikált belőle, mint minden más jóravaló férfiembernek. Idegesítő volt, kifejezetten viszketett tőle a munkatársak tenyere. Egyetlen hasonszőrű fickót ismertem, de szerencséjére elviselhetetlen orrsövényferdülése miatt fiatalon megműtötték és kapott egy tisztes, becsületes orrot. Azóta van stabil állása, szép családja és baráti köre. Talán ez a pacák is csak addig ilyen idegesítő, míg be nem verik a képét.

Mert eladdig még csak arra sem volt képes, mint az Ili néni rozzant kutyája. Az egy szeretni való dög, olyan szépen tudja lógatni az orrát, hozzá olyan megbánó, szomorú szemekkel néz, hogy úgy senki se tud. Kiváltképp nem tud ez a furcsa ember, akinek az orra néma.

Így telt el az idő ősztől tavaszig. Egy hosszú munkanap után sétált ez éppenhogycsak orrú ember hazafelé a Szentkirályi utcán. Az út túloldalán többen is jöttek, akik szintén a cégnél dolgoztak, de csak nem közösködnek „egy ilyennel”… Mindkét oldalt orvosi épületek álltak, baloldalán a SOTE fogorvosi épülete, jobbján egy másik, amit nem is tudott, hogy pontosan mire jó. Már csak egyetlen sarokra volt otthonától, amikor a szembe szálló nyírfaszöszöktől elkezdte csavarni az orrát a tüsszentés. Mindkét kezében csomag a bevásárlásból, szemből pedig jöttek a járdán. Tehát hogy elkerülje a szembe haladók letüsszentését, ellenkező irányba, balra fordult. Pechjére egy mélygarázs bejáratában sikerül elhangzania az egyébként sem szolid tüsszentésnek. A mélygarázs természetéhez híven felnagyította a hangot, majd visszacsapta a szemben álló épület falaira, ahonnan lendült is tovább túl a sarkon, túl a téren. Megállíthatatlanul hömpölygött tovább, legalább két-három utcányi hatósugárban terjedt a hang.  Akik például a Mária utcán hallották, körbepislogtak és egymásra néztek kérdőn, mert nem tudták, kinek kell jobbulást kívánni, a hang irányában csak falakat láttak. Az orr és tüsszentésének gazdája pedig gyorsan elosont a sötétedésben. Mire a hang elérte a Ferenc körutat, már a harmadik emeletén járt a bérháznak, ahol lakott. Ahogy bezárta maga mögött az ajtót, a menekülés után kifújta magát – azért ő is elmosolyodott a nem mindennapi akusztikán.  Legközelebb talán szól egy kedves utcazenész ismerősének, ha már ilyen jó helyre akadt, amely még a tihanyi ekhó tehetségét is felülmúlja.  De most mindenekelőtt vesz egy orrcseppet az allergiaszezonra.

Másnap a munkahelyén minden olyan más volt. Ilike a portán előre köszönt neki és szép napot is kívánt. Nándi a pénzügyről elengedte az ajtónál. A fénymásoló mellett állván kávéval kínálták a titkárságról. A fiatal gyakornok lányok fülig pirultak, mikor belépett a tárgyalóba. A főnöke pedig éppen úgy hátba verte, mint a többieket, akikkel együtt is sörözget munka után.

Rájött: mindenkinek jobb lesz, ha nem használja az allergia ellen szokott gyógyszereit.

 

 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. május 24., péntek,
Eszter , Eliza napja van.
Tartalom
Vezércikk

Adamek Norbert
Perfekcionizmus
Az istenné válás keserű késztetése?

Gondolkorzó

Bölcsföldi András
Fehér lelkész
Hányan nézünk szembe saját síremlékeinkkel?

Felszín

Pete Violetta
Hibakereső profiknak
Idegesítő volt, kifejezetten viszketett tőle a munkatársak tenyere

Dobóczky László
Kiköpött ugyanaz
A nagyi pitéje, az enyém, és az alázat

Magasság

Tóth Sára
Egy fogyatkozásod van
Taigetosz versus Bárka

Dull Krisztina
Kollokvium a tökéletes világról
Képzelt riport

Miklya Zsolt
Ne légy szeles…
József Attila érett lírájáról

Mélység

Miklya Luzsányi Mónika
„…és mindörökre nő…”
Idomok és évek: merre halad az idol?

Péter-Szarka Katalin
Az elég jó anya
Kísérni, támogatni – szorongás nélkül

Miklya Luzsányi Mónika
A perfekt gyerek
Eminens, de vajon boldog?

Teljesség

Koczor Tamás
Tökéletesek, mint Isten
Felnőttek etikájára tanít a hegyi beszéd?

Üzenet

Péter-Szarka Katalin
Nem kell tökéletesnek lennem
Teljesítménykényszerünk szelídítgetése

Réz-Nagy Zoltán
Szerethető-e a tökéletes?
Mit üzen a japán teáscsésze?

Áthallások

Bradák Soma
A mélypont ünnepélye
Áldozatok és ábrázolások ecsetre alkalmazva

B. Tóth Klára
Pecséthordozók
Ami még Leonardónak is négy évébe telt

Hancsók Barnabás
A tökéletes trükk
Áldozatok az illúzió oltárán

Riport

Kojsza Péter
„Tökéletes sosem lesz!”
Kereste, de nem találta

Kitekintés

Szoták Orsolya
Láthatatlanok
Fogyatékos a családban: válaszút az intézet és a mélyszegénység között?

Szakács Gergely
Tökéletes vallásosság
Skatulyáink és a krisztusi igazság

Látogatóink száma a mai napon: 3875
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44422391

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat