belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Mélység

Szakács Gergely

Igazából szerelem

A magányosok ünnepe

Néhány jó színész, aki elviszi a filmet, szerelem, karácsonyi hangulat, londoni esős-borongós időjárás, egy egész jó forgatókönyv, rázva, nem keverve. Kész is egy romantikus vígjáték, amit minden karácsonykor le lehet adni. A nők megkönnyezik, talán a férfiak is odaülnek, a gyerekek is nézhetik, semmi durva nincs benne. Kész is a karácsony esti program.

Ennyivel el is intézhetjük az Igazából szerelem című filmet. Mégis érdemes hosszabban elidőznünk az érzelmekre ható mozgóképnél, mert több van itt némi romantikánál és karácsonyi hangulatnál.

Ez a film elsősorban a szerelemről szól. A „mindenki szerelmes akar lenni, és főleg karácsonykor” közhely már untat minket, de a színfalak mögött valójában ott áll az ember, akinek mélyebb motivációi vannak némi fenyőillatú romantikánál. A látszólag jó családban élő, mégis magányos, elhidegült házaspár és a titkárnő, aki férj nélkül magányos; a legjobb barátja feleségébe szerelmes srác; apa és fia nehéz küzdelme az elvesztett édesanya, feleség után maradt ürességgel és a megmosolyogtató küzdelem egy kislány és egy felnőtt nő kegyeiért; a tisztségéből adódóan magányos miniszterelnök; a kiöregedett rocksztár, akinek megkopott hírnevén kívül semmije sincs; a csalódott író szakítás után, aki szerelmes lesz házvezetőnőjébe, de egy kukkot sem tud a nyelvén. Mind-mind életünk legintimebb tragédiájára tapintanak rá. A szerelem és annak hiánya mögötti mély, egzisztenciális vágyunkra: nem akarunk magányosak lenni. Azt szeretnénk, ha valaki szeretne minket és mi is szerethetnénk valakit.

Szeretve lenni és ezt viszonozni. Kapcsolatban lenni. Születésünktől fogva gyökeresen meghatároz bennünket ez az Istentől belénk ültetett, őszinte vágy. Legtöbb örömünk, pozitív élményünk ehhez kapcsolódik, és csalódásaink, kudarcaink is ennek a mély vágynak a beteljesületlenségéhez kötődnek.

Karácsonykor mindez felerősödik. Fontosabbak lesznek szeretteink – ha csak néhány órára is. Félretesszük régi sérelmeinket, érzékenyebbek leszünk egymásra. Vagy épp ez az érzékenység hoz fel régi sérelmeket, szakít fel sebeket. Mindez azért lehetséges, mert családi körben, kapcsolatokban élhetjük meg az ünnepet.

Azonban vannak, akiknek csendesebb a karácsonya. Egyedül ünnepelnek. A filmbeli magányos titkárnő, a kiöregedett rocksztár, a legjobb barátja feleségébe szerelmes srác érzékletesen jeleníti meg a magányos ember lehangoló ünnepét. Nem véletlen, hogy karácsonykor több az öngyilkosság. Az ünnep felerősíti élethelyzetünket, kapcsolatainkat vagy végtelen magányunkat, kétségbeesésünket.

A karácsony azonban nem szívszorító, érzelgős, melankolikussá tevő ünnep. Elsősorban az Úr érkezése. Krisztus születése, aki pontosan azért jött, hogy elmondja, végtelenül szeretve vagyunk. Még akkor is, ha ezt emberi kapcsolatainkban nem élhetjük meg. Isten megajándékoz bennünket azzal a spirituális élménnyel, hogy már születésünk előtt szeretett és akart bennünket.

Eszembe jut egy történet. Egy csendes, szerény idős hölgy, aki egy csoportalkalmon mély sebét tárta fel. Ő a legkisebb gyerek a családban és a szülei őt már nem várták. Csak úgy összejött. Nem mondták soha, de egész gyermekkorában érezte a szeretetlenséget, ami a nem kívánt gyermeknek szólt. Ez áthatja egész életét. A csoport, ahol ezt elmondta, abban segítette, hogy átélhesse, Isten előbb szerette őt, mint a szülei megtudták, hogy meg fog születni. Akarta őt kezdettől fogva, még ha családjában ennek az ellenkezőjét élte is meg. Isten a vele való kapcsolatra teremtette őt. Katartikus fordulópont volt az idős hölgy számára.

A keresztyén ember számára ezért több a karácsony bejglinél, fenyőfánál, csillogó díszeknél, családi összejöveteleknél vagy fájdalmas magánynál. Lehetőség, hogy megéljük, van Valaki, aki az Élet forrása, és engem végtelenül szeret, akár családban élek, akár egyedül, akár jól megy sorom, akár kiábrándítóan. Előbb szeretett, mint gondoltam volna. És soha nem szűnik meg kapcsolatban lenni velem.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. május 25., szombat,
Orbán napja van.
Tartalom
Vezércikk

Szerkesztő
Ami nélkül nem advent az advent
Íróink gondolatai az ünnepről és készülődésről

Gondolkorzó

Kádár József
Orgona vs. villanygitár
Dicsőítés – ízlések és pofonok

Felszín

Szoták Orsolya
Ajtódísz
Finom határvonal a külvilág és az otthon melege között

Jakab Rita
A tisztelet formái
Teszteld, mennyire vagy képes az elismerésre!

Nagy Tamara
Ami jár, az jár?
Kikövetelni értelmetlen, kiérdemelni nehéz

Magasság

Szűgyi Zoltán
Pillangóvers a reményről
Átsuhanó a kertben

Pete Violetta
Nem vész el, csak átalakul
„Ezek a mai fiatalok” és a tisztelet

Mélység

Szakács Gergely
Igazából szerelem
A magányosok ünnepe

Dobóczky László
Kié a dicsőség?
Isten nyomai az életemben

Teljesség

Tóth Sára
Őelőtte hulljunk térdre
Mitől szent a szent és miért vágyunk rá?

Szerkesztő
Végül
...hogy szerettem-e őt?

Üzenet

Bölcsföldi András
Adventi nevek
Kifejezéseink a szavakon túli világról

Réz-Nagy Zoltán
A repkény, aki karácsonyfa akart lenni
Az erőszak az ember kezében

Áthallások

Hancsók Barnabás
A tökéletes ajándék
Egy jöttment ács története

B. Tóth Klára
Angyallenyomatok
Angyalok a költők, festők szemével

Miklya Luzsányi Mónika
Minden dicsőség elmúlik egyszer…
…vagy legalábbis átalakul

Bradák Soma
Funkcionalitásról és szuverenitásról
Mitől más a dicsőítő zene?

Riport

Missy Daniel
Tiszteli a lelkészeket
Interjú Marylinne Robinsonnal, a Gilead szerzőjével

Kitekintés

Szakács Gergely
Szerep és identitás, avagy mitől lesz hiteles a lelkész?
Bajszos, öltönyös, vagy nagycsaládos az „igazi” pap?

Látogatóink száma a mai napon: 5097
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44430838

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat