Korábbi számok Elküld Nyomtat Mélység

A romantikus vígjátékok bizonyos szempontból az unalmas filmek kategóriájába tartoznak. Ugyanazok a fordulatok, hasonló bonyodalmak, elcsépelt poénok, az elmaradhatatlan happy end-del. Azok közé a férfiak közé tartozom, akik néha megnéznek a feleségükkel egy-egy, a férfiak számára a fenti okokból unalmasnak tartott romantikus vígjátékot. Amikor a Napos oldal előzetesét megnéztem, mégis felkeltette az érdeklődésemet. Olyan fickót láttam, aki közelebb áll hozzám, mint a megszokott szerencsétlen, csetlő-botló, pipogya, de szerethető főhős vagy a kalácsformájúra gyúrt hasú, szolibarna macsó csábító. És a női főszereplő sem az idétlenül vihogó, affektáló amerikai nő vagy a minden helyzetben bombázóként tetszelgő szőke ciklon.

Pat és Tiffany nem a szokásos sablonfigurák. Pat az őt elhagyó feleségét próbálja újra megközelíteni, ami igencsak nehéz, mivel távol-tartási végzés köti Pat kezét, aki mellesleg heves dühkitörésektől szenved és bipoláris zavarral kezelik – bár a filmben csak a mániás részeket látjuk. Tiffany férjét vesztette el. Érzelmi összeomlását aktív szexuális élettel próbálja ellensúlyozni, ami az állásába kerül. Két sebzett, sérült, segítségre szoruló ember, akik ki nem állhatják a körülöttük lévő, negédes, mindig mosolygós, az őszinteségtől zavartan félrepillantó családtagokat, barátokat. A család és a barátok lenézik és sajnálják őket, mint valami kellemetlen rokont, akitől jobb lenne megszabadulni. Pat és Tiffany mindig kegyetlenül őszinte, amit a környezetük nem tolerál, de ez adja meg köztük azt a szikrát, ami elindítja őket egymás felé.

Az út hosszú egyik embertől a másikig. Pat csak azért tölt időt Tiffanyvel, hogy általa visszaszerezze feleségét. Tiffany pedig egy táncversenyen akar részt venni, amihez szüksége van egy partnerre, és Pat kapóra jön. A többit könnyű kitalálni, összejönnek, happy end. Mégsem merül ki ennyiben a film, hanem pont ebben rejlik a mélysége.

David O. Russel nem szokványos romantikus vígjátékot rendezett, ami szépen bemutatja, hogyan lehet egy kapcsolatban gyógyulni. Hogyan lehet a hiányból erősséget kovácsolni. Azért is magával ragadó a film, mert nem a romantikus filmek vágyálmait mutatja be, hanem a realitás talaján maradva beszél a kisember lehetőségeiről, amiket érdemes megragadnia.

A legtöbben hiányvezérelt életet élünk. A jól körülhatárolható, megnevezhető hiányaink vagy a felszín alatt lappangó, tudattalanul meghatározó hiányaink irányítanak. Sokan egy egész életet így élnek le, nem is tudva, mi az, ami meghatározza őket és csak kevesen vannak, akik elég időt szentelnek magukra, hogy feltárják mindazt, ami bennük zajlik.

A hiányvezérelt életet a hiányok a párválasztásnál is erősen befolyásolják. Ez a legtöbb kapcsolat tragédiája és nehézsége. Ha valaki soha nem tanult meg megbocsátani, akkor hiába várja ezt tőle a párja, örökké haragtartó lesz. Ha hiányzik a szülői gondoskodás gyermekkorunkból, hiába várjuk ezt a férjünktől/feleségünktől, mindig csalódni fogunk. Ha a hiányainkat nem ismerjük fel, nem foglalkozunk velük, akkor túlságosan meghatároznak egész életünkben.

Pat és Tiffany is hiányvezérelt életet élnek, annyi különbséggel, hogy tudják, mi a hiányuk, sebzettségük, személyes tragédiájuk, és tesznek is ellene. A napos oldal nem csupán pozitív életfelfogásról, önbecsülésről, kitartásról szól, hanem a teljes életről, amire olyan mélyen vágyunk. Teljes életről, ami nem nagy ház, autó, szép család, megtakarított milliók, külföldi nyaralás. Teljes életről, mely megküzd a nehézségekkel és kilép az árnyékból a napos oldalra. Teljes életről, melyet József Attila is megragadott: „Hiába fürösztöd önmagadban,/Csak másban moshatod meg arcodat.”