Korábbi számok Elküld Nyomtat Mélység

Egyszer egy fiatal nő jött el az Elengedés Házába, egy olyan ember, aki tele volt negatív ítélettel magáról. Hívő édesanyja is szidta állandóan, s harminc éves korára ez a hölgy tökéletesen hitt a magáról alkotott képben: képtelen vagyok, s gyáva. Ez a meggyőződés majd minden mondatából sütött. Egyszer ki is mondta: „én gyáva ember vagyok". Ebben a pillanatban kitört belőlem a nevetés, s vagy egy percen keresztül csak hahotáztam. Elképedten nézett rám, majd megkérdezte: „most kinevetsz?" Hát ..., eszembe jutott sok bátor ember, akik közül rengetegen kerülik annak a lehetőségét, hogy valaki előtt megnyissák magukat, s láthatóvá váljanak valódi gondolataik, félelmeik, képtelenségeik. Ennek a hölgynek az édesanyja is ilyen volt, akit korábbról már ismertem. Éva pedig ott ült velem szemben, óriási bátorsággal felvállalva a hiányát, elégtelenségét, s képtelenségét, míg a „bátor" emberek hihetetlen érzékkel kerülték minden formáját annak, hogy láthatóvá váljon valami, ami őket negatív színben tüntetné fel. Éva lassan felfogta, hogy amikor bátor, arra is ráhúzza a gyávaság, a bátortalanság állóképét. Sokan pedig, akik határozottnak, bátornak tűnnek, a belső félelmeiket, bátortalanságukat kendőzik el a bátorság látszatának megmerevített képével.

A bátorság egyik lehetséges meghatározása számomra: „lelki erőnk összpontosítása az adott pillanatban arra, hogy annak felvállalása, láthatóvá tétele megtörténjen, ami láthatatlanul már létezik" Ez az erő az, ami a „hallgatja" felismerését átülteti a „megcselekszi" gyakorlatába. Ahogyan Jézus mondja: „Isten igéjét hallgatják, és megtartják". A bátorság az, az erő, amivel a felismert megnyilvánulhat, ami nem hisz a jövőnek, s az elme kontrolláló hipnotizáló képességének. A bátorság az odaadást mozgásba lendítő erő, mely által lehetséges a negativítás, a félelem hatalmából való kilépés. Itt az erő összpontosul. Olyan ez, mint egy emeleti égő szobából való kiugráshoz szükséges erő. Ott a lábtöréstől való félelem, ami a jövő lehetőségét jeleníti meg. A bátorság pedig nem más, mint a késztetésünknek való engedés a jövőbe pillantás nélkül. Az elrugaszkodáshoz szükséges erő. Az ember ugyanezt az erőt felhasználhatja arra, hogy menekül. Egyik sarokból a másikba. Harcol félelmei rémképével is, s végén füstmérgezésben meghal, vagy pedig a végső pillanatban csak leugrik. Elgondolkodtál már rajta, hogy milyen hatalmas bátorság kell ahhoz, hogy az ember a kilátástalanság ellenére is ott maradjon abban a helyzetben, mely az égő szoba példájához hasonlít? Ugyanazt ismételni, ami már régen nem segít? A munkahelyen megfelelni, amikor egyre jobban kihasználnak? Bezárkózni a haragba, amikor szenvedsz a magány miatt? Megbetegíteni magadat valamivel, s ahhoz ragaszkodni? Milyen bátorság kell ehhez? Hatalmas, de ez a tudattalanság bátorsága, mely a félelem erejében hisz. Kiugrani az ilyen helyzetekből, felvállalni magadat, odaadni magadat valaminek az inkább a tudatosság bátorsága, melyben egy jó adag bátortalanság van elrejtve. Én ma tudom, hogy már nem lennék bátor tudatosan olyan terheket hordozni, melyeket tudattalanul hordoztam egykor, vagy hordoznak sokan, akik az Elengedés Házába betérnek. Amikor átlátom azt, hogy mi mivel jár, akkor már bátortalan lennék a nehezet, a kilátástalant választani. Felismertem azt, hogy az életben nincs rosszabb üzlet annál, mint, hogy a jövőtől való félelemre hallgassak. Már nem vagyok olyan bátor, hogy azt az utat válasszam, melynek terhei hordozásához erőtlennek érzem magamat. Ma inkább az erőtlenség erejét választom. A bátortalanság bátorságát. A bátortalanság bátorsága csak a pillanat terhét veszi magára. A bátorság bátortalansága pedig minden terhet az adott pillanaton kívül. Már megszületett a bátortalanság bátorsága bennem annak felvállalására, hogy erőtlen vagyok a múlt, s a jövő terheinek a hordozására. Ezért könnyű belelépni a bátortalanság bátorságának erejével a jelen pillanat súlyának hordozásába. Az iga, mely könnyű és gyönyörűséges az nem más, mint a jelen. A többi teherhez olyan irdatlan bátorság kell, hogy ahhoz már túlságosan is bátortalanná lettem. Paradox helyzet. Az Elengedés Házában a „bátortalanság" fogadja a „bátorságot". Hálás vagyok, hogy átélhetem, újra és újra, ahogyan a bátortalanság bátorságának ereje győzedelmeskedik sokakban a bátorság bátortalansága felett. Mindez azért lehetséges, mert átélhettem annak a kegyelmét, mit jelent krisztusi szemmel nézni magamra. A nem ítélés pillantásával. Így születhetett meg a BE-LÁTÁS, a tudatos élet, mely valódi KI-LÁTÁS panorámájával ajándékoz meg a mindennapokban.

Örülök, hogy ezen az Úton társak lehetünk.