belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Mélység

Szakács Gergely

Elengedés

Kísértő ex-ek és a „mi lett volna, ha…”

Amikor jól érezzük magunkat a bőrünkben, sikereket élünk át, akkor szinte csak pozitív gondolataink vannak. Nagyratörő célokat tűzünk ki magunk elé, reménykedünk, bízunk, nyeregben érezzük magunkat. Amikor pedig kudarcok érnek, semmi sem sikerül, padlóra kerülünk, akkor jönnek a negatív, az értéktelenségünket bizonygató gondolatok.
Ekkor történik valami izgalmas: elkezdünk nosztalgiázni.
Az emlékeinkbe menekülünk.
Keressük azokat a pontokat az életünkben, amikor boldogok, sikeresek voltunk, értékesnek éreztük magunkat.  Ezek a helyzetek többnyire más emberekhez kapcsolódnak. Sőt, leginkább azokhoz, akik közel állnak/álltak hozzánk. 

Ha a párkapcsolatunkban élünk meg kudarcot, elutasítottságot, legrosszabb esetben szakítunk, elválunk, vagy alapvetően magányosak vagyunk, mindig eszünkbe jut az első. Az első szerelem, az első szeretkezés, az első ölelés, az első csók. Ez amolyan lelki elsősegély magány és fájdalom esetén. Ellensúlyozzuk a régi pozitív élményekkel a friss fájdalmat, a nehéz élethelyzetet.
Az igazi probléma akkor jön, amikor beleragadunk ebbe a nosztalgiázásba. Idealizáljuk ex-párunkat (párjainkat). Eljutunk arra, hogy az első (vagy a második, vagy a sokadik) volt az igazi, a többi azóta csak csalódás. Ilyenkor szokott besegíteni a közösségi portál. Csak ránézek az adatlapjára. Csak bejelölöm ismerősnek. Csak ráírok, mi van vele – és szép lassan felvesszük azt a bizonyos fonalat. Ennek szinte mindig csalódás a vége. Jobb esetben az elején elutasít, mert ő épp nem nyitott rám, azóta van valakije, megházasodott, családot alapított. Ha mégis elindul köztünk valami, csak még nagyobb zűrzavar keletkezik. Mert a folytatás nem folytatás, hanem valami egészen más. Ő már nem az, aki az emlékeimben él, és én is megváltoztam. 

Nagy a veszélye annak, ha régmúlt kapcsolatok kísérteteivel népesítjük be az életünket. Múltba merengő, nosztalgiázó, elszalasztott lehetőségeiket sirató élőhalottak leszünk. Sokban különbözik ez az időskori visszaemlékezésektől. Itt nem helyükre kerülnek a dolgok, hanem pont fordítva. Az apró darabkákból, emléktöredékekből próbálunk meg irreális valóságot építeni magunknak. 

Jézus határozottan mondja: „Aki az eke szarvára teszi a kezét és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” Kemény szavak. Mégis szükségesek ebben a helyzetben. Nem lehet a múltban élni, régi dolgokat siratni és közben előre haladni. Nem lehet, mert képtelenség egyszerre a kettő. Kettészakítja az életünket. Jézus ezt tudja, ezért ilyen határozott ebben a kérdésben.
Arra kér, engedjük el a múltat. Ne magunkba temessük, ne lepecsételjük, mint egy kriptát, ahova vissza-vissza lehet térni sírni egy kicsit. Azt kéri, engedjük el teljesen mindazt, ami elmúlt, hogy amikor előre tekintünk, amikor Isten országa felé haladunk, semmi ne húzzon vissza bennünket. Még az exeink se.
Ez nem az emlékezés tiltása, nem az attól való félelem, nehogy még egyszer eszembe jusson mindaz, ami történt velem. Inkább egyfajta védelem attól, hogy a múlt beszippantson.
Ezzel Jézus bennünket akar megvédeni. A kapcsolatainkat. Mert emlékekkel bíró emberrel lehet kapcsolatban lenni, házasságot kötni, de kísértetek bűvkörében vergődővel nem. Lehet olyannal szeretkezni, akinek nem én vagyok az első, de olyannal nem, aki minden elmúlt kapcsolatát is az ágyba hozza. Élhetek azzal, aki sokat megélt, de azzal nem, aki mindig az elmúlt kapcsolataihoz hasonlít engem. 

Nehéz elengedni mindazt, ami elmúlt és szép volt. Mégis szükséges a továbblépéshez, az élethez. A múlt nemcsak tapasztalatot jelenthet, hanem meg is tud kötözni. Jézus ez alól felszabadított minket. Az élőkkel élj, ne a holtakkal. A jelenben, ne a múltban. 

Hozzászólások

1. Pete Violetta - 2012-03-01 09:47:28

Film ajánlat a témában: Scott Pilgrim a világ ellen. A film a romantikus vígjátékok klliséi nélkül dolgozik, sokkal inkább tudnám hasonlítani a népmesékhez, mert Scottnak egyenként meg kell vívni az összeesküdött gonosz exekkel, akik továbbra is uralni akarják szíve hölgyének szerelmi életét. Életre keltett képregény, és videojáték elemek tartkítják a filmet, ezért különleges, ugyanakkor talán ezért nem lesz rá vevő mindenki. Én nagyon szeretem, ezért ajánlom is.

 


2. nna90 + - 2012-03-06 22:53:14

Kedves Gergely!

Nagyon örültem, hogy erről a témáról olvashatok itt... elengedés... és a kísértő ex-ek, akik belénk költöznek akarva-akaratlan...

Egyetértek mindennel, csak az a kérdésem: HOGYAN? Hogyan lehet engedni, kiengedni? Mit kell tenni? Hogyan van ez a gyakorlatban? Ha azt érzem, már elengdtem, de történik valami, ami megborít, az nem elengedés, csak annyi, h eltemettem magamban... de akkor hogyan engedjem el? Hogyan érkezhet el ebben is a békességes rend?


3. Szakács Gergely - 2012-03-07 15:13:22

Kedves nna90+!

 

A gyakorlat sokféle lehet, mondhatni mindenkinek máshogy megy. Erre nem létezik recept - sajnos. Ami segíthet: valakivel megosztani a problémát. Esetleg érdemes szakembert felkeresni, mert az elmúlt kapcsolatokban való bennragadás más, mélyben húzódó problémákra utalhat.

Ami segíthet: Istenre bízni a dolgot, imádságban elé tárni a helyzetet. Számunkra, reformátusok számára kevésbé ismert az elengedés keresztyén oldala, ami a katolikus lelkiségben megtalálható. Számos bibliai történet, tanítás van, ami az elengedésről szól. Érdemes ennek utána néznie.

Ami nem került bele a cikkbe, de fontos: az, hogy elengedem, nem azt jelenti hogy elfelejtem egy életre. Újra és újra előjön. A kérdés, hogy újra és újra beszippant-e vagy a helyén kezelem. Ha megtörtént az elengedés, akkor egy ilyen újboli felbukkanásnál nem fog padlóra küldeni az élmény.

Ha reális akarok elnni, be kell látnom, hogy vannak sebek, amik egy életen keresztül nem gyógyulnak be. Ezeket a sebeket azonban át lehet kötözni újra és újra. És sebekkel is lehet teljes életet élni. Sőt, szerintem az igazán élteszerű, hiteles ember nem tökéletes, egészséges, hanem sebzett. csak az képes másokat gyógyítani, aki maga is megsebződött. Gyógyulni, változni, fejlődni, növekedni is csak az tud, aki tisztában van saját sebeivel, azokat ápolja és a fájdalomból erőt kovácsol.


4. Pete Violetta - 2012-03-07 16:03:25

A szakítás ugyanúgy, mint bármi kapcsolat, vagy viszony elvesztése egy gyászfolyamat. (Hagy ajánljam ide Bölcsföldi Andris cikkét, ami a gyászfolyamatokon visz végig) Mintha meghalna valaki, vagy legalábbis mi elveszítjük a mindennapjainkból. Ráadásul nem csak a személytől, de a vele megszokott helyszínektől, időtöltésektől, közös barátoktól is részlegesen búcsúzunk.

Önmagában nem old meg semmit, de nagyon fontos tényező az emésztésben az idő. Meg hogy az ember érezze a maga értékét fontosságát valahol, legyen ez család, munkahely, baráti kör, akár gyülekezet, egy támogató közeg. Ezek mind segítenek, de mindre áll, hogy nem egy gyorsrecept és nem önmagában hat.

Az már nagyon jó jel, ha az ember elkezd új célokat látni maga előtt, tervezget, álmodik (lehetőleg inkább nem kapcsolati téren). Amíg az emberben nem tisztázódik mik is voltak a  hibák és érték különbségek (Mindkét részről!!!!) addig nem nagyon érdemes új kapcsolatba fogni, mert csak az előzőt kompenzálja az ember (egy túl határozott pár helyett beválaszt egy papucsot), vagy éppen ugyanazokat a hibákat követi el. De már az is jó jel, ha elkezdi az ember észrevenni a másik nem szimpatikus képviselőit. És biztos van még sok tényező ami segít és sok jel, ami gyógyulásra utal :) ennyi jutott eszembe.


5. nna90 + - 2012-03-07 23:27:11

Kedves Gergely!

Köszönöm a letisztult és símogató útmutatást... azt gondolom, hogy akkor talán jó úton vagyok?

Azért kérdeztem konkrétan, mert sokszor halljuk: engedd el... de nem adnak eszközt. Azt érzem, hogy az elmélet és gyakorlat kettéválik. Mert jól hangzik, tudom, hogy ez a megoldás, de a hogyanra nincs útmutatás. Most kaptam itt is (a cikkben is), Violetta válaszában is, a két válasz  nekem összefoglalása volt, visszajelzése annak, hogy a lépések amelyeket tettem, teszek, előrébb visznek ma is.(csak lehet én érékeltem apróságoknak..és nem ismertem fel, hogy ezek már az elengedés apró kövei) Ez az emberi része. Megtenni, ami tőlem telik.

A másik, az isteni rész, hogy FELADNI, azaz odatenni mindent az Egyetlen kezébe, igazából nem is marad másom... és Ő is elvégzi bennem amit kell.

Örültem, hogy a sebekről olvashattam, mármint, hogy ezeket lehet újra kötözni.. Pál testébe is adatott tövis, és meg kellett tanulni vele együtt élnie.

Köszönöm Violattának, az időt, az érték gondolatát, az új célokat... a film javaslatát!

Sok mindent megértettem, és ezért hálás vagyok!


6. Szakács Gergely - 2012-03-08 11:16:14

Kedves nna90+!

Örülök, hogy segítség volt Violetta és az én hozzászólásom! : )


7. Pete Violetta - 2012-03-08 13:19:41

A ráckeresztúri drogrehabos fiúknál ismerkedtem meg egy poszt-akut nevezetű állapottal, ami körül-belül azt teszi, hogy időnként pont olyan rossz nekik, mint a leszokás utáni napokban. Ugyanannyira felélénkül az addig már elhalkult inger a szerhasználatra és még a testi tünetek is előjönnek. Feszültek, zihálnal satöbbi. Az jutott eszembe (elsősorban friss szakítását emésztgető barátommal folytatott beszélgetés nyomán), hogy talán a kapcsolatok végekor is létezik ilyen jelenség. Legalábbis szegény barátom arról mesélt, hogy néha ok nélkül, néha egy-egy álom, vagy emlék miatt teljesen vissza csúszik az elengedés útján. Lehet kéne egy szerelmi rehabilitációs intézetet is indítani?



Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Tóth Sára
A modern irodalom „NEM”-je
Rituális bűnbak szerep

Felszín

Erbach Viola
Falak, omoljatok!
Csipkerózsika-szindrómás világot építünk

B. Tóth Klára
Nem, ami néha igen
Töredékek a válaszaink mentén

Ligetkuti Amanda
A tékozlóját!
Kudarckerülés

Magasság

Miklya Zsolt
„Eddig jöhetsz, tovább nem!”
Jób és az Iskola netovábbjáról

Mélység

Péter-Szarka Katalin
Dackorszak
Határfeszegetés és idegtépés – ahogy arra csak egy gyerek képes

Adamek Norbert
Ha te balra mész, én jobbra megyek
Amilyen NEM akarok lenni…

Miklya Luzsányi Mónika
Kamaszkor
Lázadnak. De miért?

Szakács Gergely
Elengedés
Kísértő ex-ek és a „mi lett volna, ha…”

Bölcsföldi András
Nincs Egyéb Mentség
A veszteségfolyamat öt fázisa – Stages of the Loss Process

Teljesség

Réz-Nagy Zoltán
Jézus nemet mondásai
Megállni a kísértésben

Koczor Tamás
Jónás: nem – Jézus: igen
Bibliai válaszok küldetésre és halálra

Üzenet

Bella Péter
Tagadásokra épített önkép
Mit is jelent reformátusnak lenni?

Áthallások

Nagy Zsuzsanna
Megalkuvás nélkül
Vaslady

Pete Violetta
Letagadhatjuk az életet?
Védeni a valóságtól – de meddig?

Miklya Luzsányi Mónika
Belső tenger
Film az eutanáziáról. Mellette vagy ellene érvel?

Riport

Hajduk Zsófia
A „boldogító nem”
Együttélés hűségeskü nélkül

Kitekintés

Szakács Gergely
Fegyvertelenül, de nem eszköztelenül
Katonáskodás és háborúság hívőként

Látogatóink száma a mai napon: 2192
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57374406

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat