belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Felszín

Géczy Ráhel

Az ötödik első találkozásunk

Megújulás a rácsodálkozásban

Ha felnősz, minden megváltozik. Meg kell szoknod, hogy a problémáidban és nehézségeidben csak magadra számíthatsz – valahogy rémlenek nekem ilyen és ehhez hasonló életbölcsességek, jó tanácsok korábbról, pedig mekkora hazugság. Illetve hát persze, ha az ember foggal-körömmel ragaszkodik hozzá, küszködhet egyedül is, de végül mégiscsak maga alatt vágja a fát, ugyanis van Valaki, aki – ha sikerül az embernek minden önsajnálatát és büszkeségét föladnia – teljes szeretettel, egyéb költségek felszámolása nélkül nyújtja a segítő kezet. 

 

 

Ami engem illet, egészen fiatalka voltam, mikor a magam piciny fejével fölfogtam ennek az egésznek a súlyát és mélységét, és rádöbbentem, hogy ide vagy oda fiatalka szelíd kislány, bizony rettentő bűnös vagyok. 

Életem ezen döntésének, amely a felismeréssel járt, temérdek áldását élveztem az elmúlt tizenhárom évben. Visszatekintve, elnézve a körülöttem lévőket, van valami szürreális abban, mennyire normális és emberi szavakkal kifejezve boldog életem van. Akad azonban valami, amit hátulütőként emlegetni azért némiképpen túlzás, én mégis számolnék vele. 

Új megtérők örömében részesülni mindig eszméletlen hatást gyakorolt rám, átélni velük annak a kincsnek a megnyerését, amely tényleg semmihez nem mérhető... Viszont itt jön be a képbe az, amit az előbb valamiféle hátrányként említettem. Mert letagadhatjuk ugyan, de a hívők is megfáradnak néha, vagy egyszerűen csak az idő múlásával megszokottá válnak dolgok, megszokottá válnak az általános áldások. Megszokjuk hallani a tényt, hogy Krisztus értünk halt meg, hogy A szent értünk nyúlt le. Persze mondják, hogy az ember egy poénon sem kacag annyiszor, ahányszor csak eszébe jut, de az én esetemben ez is hazugság. Egyedül volnék?

 

Voltak pillanatok az életemben, amikor újra átéltem a megtérés csodáját, és olyan formában értettem meg a megváltás üzenetét, mint az első alkalommal. 

Nyilván úgy normális, ha a hívő élete folyamatosan jó irányba változik, ez amolyan kimondatlan elvárás a környezet részéről. Növekedés hitben, igeismeretben, türelemben és szeretetben. Őszinte vágyból hát én is elkezdtem csiszolgatni az életemet, próbáltam, azóta is próbálok jellemben fejlődni. Igen, az Atya idővel megszabadított olyan rossz szokásokból, függőségekből, amelyek korábban látható bűnök voltak az életemben. Jó dolog Isten szolgálatába állni és tapasztalni a pozitív változásokat, de valamilyen típusú nehézségek éppen az ilyen áldott időszakokban kezdődnek.

 

Az ember elkezdi megszokni a kényelmes, kipárnázott életét, amely úgyis pörög, mert ugye miért ne pörögne, ha egyszer az ember motivált és tanul, ha növekszik az ismerete és egyre biztonságosabban mozog a környezetében. HÁT NEM. Mert be kell látnod, ember, hogy nem azért pörög olyan gördülékenyen és sikeresen az életed, mert kegyetlen nagy szorgalmad van, vagy mert olyan hihetetlenül megnyerő lettél. Nem azért vagy egészséges és nem azért kelsz fel hétfőn reggel és kedden szintúgy, mert kivívtad magadnak, mert megdolgoztál érte. Hanem mert Valaki a tenyerén hordoz. – Na EZ az, amit sokéves hívőként olyan hihetetlenül nehéz nem természetesnek venni.

 

Az Atya nyilván ismer, és tudja, hogy rám lehet hatni a különféle hatásvadász módszerekkel.

Ma éjjel egészen borzasztót álmodtam.

Háború volt. Én néhány gyerekkel, nővel és más fiatalokkal egy védett helyen tartózkodtam, de egyszer csak bejött az ellenség, és úgy döntöttek, hogy – hátország-etikett ide vagy oda – ők bizony senkinek nem kegyelmeznek. Élve eltemettek bennünket. Először valami láncot pakoltak a derekamra, amely iszonytató fájdalmat jelentett, majd a földbe temettek, és én már bárhogy kapkodtam levegőért, elvesztem. 

Ahogy az álmoknál ilyenkor lenni szokott, a halál pillanatában fölriadtam. Iszonyú sokkban voltam még percekig, és az első, ami a szívembe villámlott, hogy milyen iszonyú elveszett vagyok Jézus nélkül. Tudom, hogy már nem lévén gyerek, kicsit nevetségesen hat, mégis: az álomban átélt tehetetlenség és kiszolgáltatottság olyan tisztánlátást indukált bennem, amelyet régen, tényleg nagyon régen nem éltem már át.

 

Lehet, hogy most természetes, hogy mozog a karom és van reggelim, hogy van emlékezőtehetségem és tudok szeretni, de mindez csak azért van, mert az én Valakim újra és újra elhatározza, hogy mindazok ellenére, amilyen makacs, önző és esendő vagyok, SZERET.

 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. április 20., szombat,
Tivadar napja van.
Tartalom
Vezércikk

Kovács Viktor
Hívőnek lenni az információ korában?!
Akarsz-e törlésre kerülő program lenni, vagy kilépsz?

Gondolkorzó

Szakács Gergely
Méltó a munkás a maga bérére?
Gyülekezeti gyakorlat és pénzügyek

Felszín

Szoták Orsolya
Adni vagy nem adni?
A jókedvű és a szorongó

Géczy Ráhel
Az ötödik első találkozásunk
Megújulás a rácsodálkozásban

B. Tóth Klára
Az utolsó tízfilléres
Átjutni a túlsó partra

Magasság

Térey János
James Ensor szponzora voltam,
támogattam a nemes szorongást

Miklya Luzsányi Mónika
Jólét mindenek felett
A szabadság záloga és átverése

Bölcsföldi András
Költő a keresztyén kávéházban
Ady és az elvárások

Mélység

Czapp Enikő
Mert ahol a te kincsed van...
Hiányok, meglopottság, veszteség

Miklya Luzsányi Mónika
Nagycsaládban, szegényen?
Áldatlannak hitt áldott állapotok

Teljesség

Czapp Enikő
A vagy-vagyokon innen, az is-iseken túl
Szeretem Ábrahám történetét, mert...

Üzenet

Tóth Sára
Ha nem adsz neki, az Úrhoz kiált majd miattad
Nem az a baj, ha gazdag vagyok, hanem az, ha bezárul a szívem

Miklya Zsolt
Túlszeretni
Avagy tankolás – árkedvezménnyel

Áthallások

Bradák Soma
Ameddig a szem
Felkínált párbeszéd

Hancsók Barnabás
Kapitalizmus: szeretem!
Az anyagiasság uralja a világot?

Vida Viktor
Tuti seft
Krisztus követése a kenőanyag-marketingben

Riport

B. Tóth Klára
Szószéktől a favágásig
Interjú egy özvegy lelkésznével

Kitekintés

Pete Violetta
Esküvőtervezés kis büdzsére
Hogy ne adóssággal kezdődjön a közös élet

Látogatóink száma a mai napon: 189
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44167119

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat