belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Felszín

Szoták Orsolya

Mesterségünk címere

Honnan tudom, jó székben ülök-e?

Honnan tudja az ember, hogy sínen van? Hogy azt csinálja, amire valóban elhívást kapott? 

Persze kapásból jönnek az olyan egyértelműen evidens válaszok, mint hogy „szereti a munkáját”, „jól érzi magát a helyén”, „a legjobb a szakmájában”, „van hozzá tehetsége” és így tovább. Valóban ennyi lenne az egész?

Helyemen vagyok akkor, ha hétfőn reggel fülig érő szájjal ugrom ki az ágyból és röpülök munkába? Helyemen vagyok, ha soha egyetlen hibát sem vétek? Helyemen vagyok, ha a szakma legnagyobb tekintélyének tartanak? Vagy épp akkor, ha jóleső bizsergést érzek, ha a hivatásomra gondolok? Akkor haladok a nekem szánt úton, ha soha semmi gonddal, problémával, kudarccal nem találkozom? 

Nem. 

Fiatal pályakezdőként, dolgozó nőként egy eddig ismeretlen világba cseppentem, annak minden örömével és bánatával együtt. Először megijedtem, amikor felmerültek bennem az első kérdőjelek: jó helyen vagyok? Most már tudom, hogy ennél természetesebb és egészségesebb dolog nem is történhet egy huszonévessel, hiszen ez az időszak önmagunk megtalálásának ideje. Most kell keresnünk, megtalálnunk és elhelyeznünk magunkat a nagyvilágban, most kell próbálgatnunk a szárnyainkat, most kell tele lennünk kétségekkel. Tíz-húsz év múlva aligha lenne mindez időszerű és tekinthetnénk normális folyamatnak. 

Azt hiszem, a munkához való hozzáállásunkban van a hiba. Szeretünk nagy hanggal dicsekedni munkánkról: elegáns környezet, nagyszerű pozíció, magas fizetés, prémiumok és kirándulások, a sor végtelen. És persze igyekszünk mélyen hallgatni a munka kevésbé napos oldaláról, a túlórákról, a frusztráltságról, belső kételyeinkről. Ha jobban belegondolunk azonban, nincs is miért csodálkoznunk ezen. Kicsi gyermekkorunk óta hamis valóságkép ömlik ránk a televízióból és társaiból, a legkülönfélébb sorozatok segédletével: hogy a munka milyen kellemetlen része is az emberi életnek, amit csak kényszerből viselhetünk el. Mármint a vesztesek. Mert az igazán nagy győztesek munka nélkül is vidáman éldegélnek villájukban, világ körüli utakra járnak magángépeikkel és nem csinálnak mást, csak fogyasztanak, mindent, mértéktelenül, feleslegesen. 

Nagyon nehéz leküzdeni ezeket a mély berögzüléseket, téves impulzusokat és túllátni a mindennapok megpróbáltatásain, de Gondviselőnk világában nincs lehetetlen. Hiszem, hogy önmagunk és helyünk megtalálásához a munka világában is elengedhetetlen egy szemléletbeli változás. Az, hogy ne büntetésnek érezzük, ha dolgoznunk kell. Legyen inkább kiváltság, ritka öröm. Az, hogy a helyünkön vagyunk, nem jelenti azt, hogy rózsaszirmokkal teleszórt lesz az utunk. Hiszem, hogy éppen a nehézségeink, a küzdelmeink erősítenek meg abban, hogy a helyünkön vagyunk. Lássuk meg a nehézségekben rejlő lehetőségeket, a kihívások győzelmeit! Az újabb és újabb akadályok leküzdése, az újabb és újabb problémák megoldása erősít meg minket és tesz alkalmassá feladataink ellátására. Rájövünk, hogy képesek vagyunk olyan feladatokra is, amelyekről korábban nem is gondoltuk volna.

Mi nem, de gondviselő jó Atyánk igen, hiszen Ő személyre szabja nehézségeinket és megpróbáltatásainkat is, a munkánkat, és mindenkit a neki elszánt, legmegfelelőbb helyre állít, soha el nem vétve mesterségünk címerét.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. április 23., kedd,
Béla napja van.
Tartalom
Vezércikk

Pete Violetta
Az Úr humora és mértéke
Sok és kevés Isten kezében

Gondolkorzó

Szakács Gergely
Hová tűntek a férfiak a gyülekezetekből?
Hiányosságok és lehetőségek a gyülekezeteinkben

Felszín

Jezsoviczki Noémi
Majális
Régi ismerős, régi kísértés

Szoták Orsolya
Mesterségünk címere
Honnan tudom, jó székben ülök-e?

Géczy Ráhel
Szeretetre teremtve
Utcai áldozatok és a tettestársak

Magasság

B. Tóth Klára
A mérleg nyelve
Ki mér és milyen mértékkel?

Mélység

Szakács Gergely
Napos oldal – hiányból erősség
Őszintén sérült

Teljesség

Réz-Nagy Zoltán
Hogyan lesz a mínuszból plusz?
Ha meginganak az alapok

Bella Péter, Adamek Norbert, Némethné Sz. Tóth Ildikó
Pünkösd és az elemek
Őserő

Üzenet

Pete Violetta
„Eljött érted!”
Nem lenyel, hanem megajándékoz?

Tóth Sára
Fiamnak konfirmációjára
Miért legyél keresztény? Miért legyél református?

Áthallások

Miklya Luzsányi Mónika
Hogyan lesz a kicsiből nagy?
Hobbitból hőssé

Hancsók Barnabás
Szuperhősök a vásznon és az életben
Benned is lapul egy!

Bradák Soma
Talán a gyepet
Nézőpontváltás

Riport

Miklya Luzsányi Mónika
„Cselekedetből vált teljessé a hit”
…fogalmam sem volt, hogy lehet így élni egy percet is

Kitekintés

Bölcsföldi András
A megköszönés kultúrája
Nagyon szépen köszönöm! Köszönöm! Kösz! Köszi! Köszike!

Látogatóink száma a mai napon: 2848
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44192700

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat