belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Felszín

Jezsoviczki Noémi

Majális

Régi ismerős, régi kísértés

Szerencsére a Férfi és az Asszony is szeretett kimozdulni. A Férfi azért szerette az esténkénti kvaterkázást is a szomszédban Bélával, akivel egyébként is hasznos volt jóban lenni, mert egy nagy cég vezető testületében munkálkodott és elismert szakmai körökben mozgott, a Férfi pedig szívesen megjelent időnként csinos feleségével egy-egy társadalmi eseményen. Az ő pozíciójában illik benne lenni a köztudatban, s kinek nem jön jól, ha oda lehet lépni valakihez, aki számít: szervusz, Béla bátyám, hogy vagy? Van még abból a jó kis ágyas barackból, amit múlt szombaton szopogattunk?

A két szöszke kislány már napokkal azelőtt reszkető izgalommal várta a majálist. Sőt, „a Majálist”.  Lufik, vattacukor, póni lovaglás, és persze a szép új, fodros szoknya, amit a múlt héten kaptak. A Kicsi rózsaszínben, a Nagy almazöldben. Meg kell mutatni a világnak, hiszen minden új ruha sétálni vágyik. Talán megint ott lesz a bohóc is, aki tavaly úgy megnevettette őket a kis fehér pudli kutyájával.

Csak néhány tejszínhabos felhő úszkált az égen, amikor útnak indultak. Az Asszony egy kis pirosítót dobott fel sápadt arcára, vállára kapta a táskát (mindig van nála egy üveg ásványvíz), és kiterelgette az autóhoz az aprónépet. Kisebb dugóba kerültek a Hungária körúton, a Férfi elmorzsolt néhány csúnya szót az orra alatt (a gyerekeket nem tanítjuk káromkodni), az Asszony nagyot sóhajtva nézte az araszoló forgalmat, a lányok hátul elkezdték egymás karját csipkedni, unaloműzés céljából.

Az ásványvíz hamar elfogyott, az utolsó cseppet a Nagy szürcsölte ki a palackból (anya, a Nagy nem hagyott nekem semmit), pont, mikor a Hermina útra bekanyarodtak. Némi elkeseredett keringőzés után, hogy sikerüljön parkolót találni, a Férfi egy kicsit szűkös, de legalább az események nyüzsgő központjától nem túl messze eső helyre beszuszakolta a kocsit (gyerekek, óvatosan nyissátok az ajtót, apa frászt kap, ha odacsapjátok a másik autóhoz).

Menjünk a tóhoz! Nem, arra menjünk, ahol a lovacskák vannak! Kis huzavona után elindultak egy irányba, hangos nevetés, zene, főtt kukorica és kürtőskalács illata vette körül őket. Az Asszony majdnem boldog volt. Együtt van a család, süt a nap, nem kell gondolni a holnap feladataira, mi kell még? Talán jobb lett volna mégis valahová a természetbe menni… Kényelmetlen érzés fogta el, de amikor a Férfi arcára nézett, aki büszke örömmel nézte az előttük szökdécselő búzakalász hajú kislányokat, elhessegette a hirtelen elé suhanó kételyt.

Természetesen belefutottak Béla bátyámba. Az unokáját hozta ki a majálisra (szörnyű kis kölyök, néha a házukig hallatszik a hisztérikus visítás, amivel a nagypapát próbálja jobb belátásra bírni), aki ragacsos kézzel tömte magába, de leginkább tetőtől talpig mindenhová a zöld színű vattacukrot. 

A gyerek már eléggé elfáradhatott, mert időnként zöld-maszatos kezével megrángatta Béla nadrágszárát, és a hazamenést emlegette. Pár szó után, amiben a Férfival megbeszélték a legközelebbi kártyapartit, a két család továbbsodródott a nézelődő, nevetgélő majálisozókkal.

A Kicsi mindenáron a pónikhoz akart menni, a Nagy pedig a karikát dobáló, gólyalábas artisták felé húzta az Asszony kezét, így kétfelé váltak.  A pónilovak mellett álldogált egy ismerős alak. A Férfi először nem is tudta, honnan kellene emlékeznie rá (kicsit rövidlátó is volt, hiúságból nem viselt szemüveget, a kontaktlencsét meg sem próbálta, mivel utálta, ha a saját szemébe kellett nyúlnia), de némi hunyorgás után rájött, hogy egy régi kolléganője a kilencvenes évekből. Igen, az akkori Nő. Még mielőtt az Asszonyt megismerte… Kissé mintha meghízott volna, de közelebb érve látta, hogy még mindig ugyanolyan az a csillogó szem és az arcán játszadozó gunyoros félmosoly.

A Kicsit lenyűgözte egy copfba font sörényű, kese színű póniló, a Férfi befizette egy körre, és amíg a gyerek üdvözült képpel (apa, nézd, hogy lovagolok) baktatott körbe az életunt jószág hátán, volt idő beszélgetni a Nővel. Azt vette észre, hogy önkéntelenül kihúzza magát és a hasát be – az elegánsan sportos ing hirtelen egy konfekciómérettel kisebbnek látszott. A Nő nevetett, csacsogott (ó, nagyszerűen vagyok, tudod, elváltam nemrég, két év házasság után, és most élvezem a szabadságot), és csak egy másik nő vette volna észre a szemében az elkeseredett magányt, és az emlékek által felébresztett mohóságot (ez a pasi még mindig nagyon jól néz ki, talán az a pár szarkaláb, ami jelzi, hogy eltelt majdnem húsz év). A Férfi csak azt a bizonyos csillogást látta, és önkéntelenül összehasonlította őket, a Nőt és az Asszonyt.

Összefuthatnánk egy kávéra, hogy kicsit beszélgessünk, hogy vagytok, mi van veletek, majd megkereslek facebookon, mondta a Nő, mert a Kicsihez nagyon hasonlító lányka közeledett egy szép, vörös hajú nő kezét fogva, és nem volt kedve megismerkedni velük. Gyorsan sarkon fordult, maga után húzva az addig csendesen álldogáló kisfiút, akiről nem mulasztotta el megemlíteni, hogy az unokaöccse, és most rásózták így május elsejére.

Az Asszony nem kérdezett semmit, csak ránézett a Férfi kicsit kipirult arcára (hát ez vajon meg már ki volt?), majd képzeletben legyintett egyet, mindegy, nem érdekes, elfér a többi közt. Mégsem tudta legyűrni magában azt a torkáig feltolakodó érzést, ami a könnyeket szokta maga előtt sepregetni. Talán jobb lett volna mégis valahová a természetbe menni.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. október 16., szerda,
Gál napja van.
Tartalom
Vezércikk

Pete Violetta
Az Úr humora és mértéke
Sok és kevés Isten kezében

Gondolkorzó

Szakács Gergely
Hová tűntek a férfiak a gyülekezetekből?
Hiányosságok és lehetőségek a gyülekezeteinkben

Felszín

Jezsoviczki Noémi
Majális
Régi ismerős, régi kísértés

Szoták Orsolya
Mesterségünk címere
Honnan tudom, jó székben ülök-e?

Géczy Ráhel
Szeretetre teremtve
Utcai áldozatok és a tettestársak

Magasság

B. Tóth Klára
A mérleg nyelve
Ki mér és milyen mértékkel?

Mélység

Szakács Gergely
Napos oldal – hiányból erősség
Őszintén sérült

Teljesség

Réz-Nagy Zoltán
Hogyan lesz a mínuszból plusz?
Ha meginganak az alapok

Bella Péter, Adamek Norbert, Némethné Sz. Tóth Ildikó
Pünkösd és az elemek
Őserő

Üzenet

Pete Violetta
„Eljött érted!”
Nem lenyel, hanem megajándékoz?

Tóth Sára
Fiamnak konfirmációjára
Miért legyél keresztény? Miért legyél református?

Áthallások

Miklya Luzsányi Mónika
Hogyan lesz a kicsiből nagy?
Hobbitból hőssé

Hancsók Barnabás
Szuperhősök a vásznon és az életben
Benned is lapul egy!

Bradák Soma
Talán a gyepet
Nézőpontváltás

Riport

Miklya Luzsányi Mónika
„Cselekedetből vált teljessé a hit”
…fogalmam sem volt, hogy lehet így élni egy percet is

Kitekintés

Bölcsföldi András
A megköszönés kultúrája
Nagyon szépen köszönöm! Köszönöm! Kösz! Köszi! Köszike!

Látogatóink száma a mai napon: 5546
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45522686

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat