belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Felszín

Sebesi Viktória

Halktalan este

Csak saját szavukat hallották

Volt egy olyan este – talán a véletlen hozta így –, amikor az idő összetekeredett a földön és egy rövid időre mindenhol este lett. Csillag és Hold volt minden ember felett. A világ összes országában, minden szigetén, kis erdejében, az óceánparton, a sziklák tövében és fent a hegyen, a falusi vályogházból ugyanúgy, mint a panelházak apró szobáiból elindultak az emberek. Olyan volt, mintha útra keltek volna, étel és ital nélkül. Mintha csak folytatták volna tovább a napjukat. Egyeseken ruha sem volt, mert épp az ágyból keltek ki, más a zuhany alól jött, sokan még a szájukban maradt ételt rágták, némelyeket az utolsó gondolataik követték jártukban, mások pedig még az után a levegő után kapkodtak, amit a veszekedés heve lopott el tőlük. Érezték, hogy mind tartanak valahova. kézen fogva indultak el, anyák, apák és gyerekek. Kiérve a rácsos ég alá mintha egyszerre néztek volna fel. Az apák elengedték fiaik kezét, az anyák az apák kezét, végül már senki nem ért a másikhoz. És elkezdtek beszélni. Beszéltek és beszéltek, a sok nyelv összekeveredett, csak a hullámzását lehetett érezni a szavaknak. Mély csönd volt körülöttük, csak a saját szavukat hallották, néhányan – észre sem véve –- pontosan ugyanazt mondták, mint a másik kontinensen élő társuk. Magányos kiáltás volt mind. Beszéltek és kértek, kérdeztek, kiáltottak, ki-ki a maga nyelvén.  Elterült felettük kereken és ragyogón a Hold. A csillagok mozdulatlanul álltak az égen. Majd, mikor az utolsó szó is elhangzott, mintha mi sem történt volna, mindenki visszaindult oda, ahonnan jött, elfeledve a történteket. 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. április 23., kedd,
Béla napja van.
Tartalom
Vezércikk

Pete Violetta
Ellentmondás
Isten-emberi történet

Felszín

Sebesi Viktória
Halktalan este
Csak saját szavukat hallották

Miklya Luzsányi Mónika
Hegyen-völgyön bakancsban
„Nem gondoltam, hogy ilyen hatalmas az Isten.”

Miklya Luzsányi Mónika
Lefagyasztott királyfiak
Férfiszerep animálva

Magasság

Tóth Sára
A lábmosásról
„De jaj, szolga csak egy van: az Isten”

Szikszai Szabolcs
Nagypéntek, húsvét és az önmagát kereső ember
Kiszabadítani az embert önmaga összefüggéséből

Mélység

Gueth Péter
A boldogság szigete
A boldogság statisztikájáról

Thoma László
Barát a bajban
Van-e embered?

Teljesség

Fekete Zsuzsanna
Álmok álmodója
Az elkényeztetés kabátjából a börtönbe

Pete Violetta
Ima a keresztút mellől
A kifosztott ajándéka

Üzenet

Réz-Nagy Zoltán
A nappal és az éjszaka harca
Hogy higgyen bennünk

Jakus Ágnes
Galambok
Égi és földi összefonódások

Áthallások

Hancsók Barnabás
A boldogság nyomában
Az ember, akiről hallgat az evangélium

Szoták Orsolya
József és a színes, szélesvásznú álomkabát
Meg kellett járnia a vermek mélységét, hogy jó vezetővé váljon.

Pete Violetta
Gyermekek a felnőttek háborúiban
Amikor az ártatlanság találkozik a tömegek könyörtelenségével, ott nagyon gyorsan fel kell nőni.

Riport

Jakus Ágnes
Léptek a Metanoia Parkban
„Fogj meg! Nyúlj belém! Írj tovább! Cselekedj!”

Kitekintés

Bölcsföldi András
Áldás egy londoni Irish Pubban
Élet – némelyeket sokkolhat

Detzky Panni
Az igazi segítő
Bizonyságtétel Isten munkájáról bennem

Látogatóink száma a mai napon: 11441
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57845768

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat