2014. augusztus
74.szám
„valahol én is, és ne itt egyedül”
Kimentem sétálni a kertbe. Az ég ránehezedett a földre, tejszerű volt, sűrű végtelen. Úgy tűnt, nagyokat lélegzik az ég. Elmosódott, homályos kép volt a táj. Tudom, hogy ami egyszer elmegy, még itt maradhat. Én is és te is. A virág balzsama a könyv. Megőrzöm így az elmenőket is. Mert ha már nem látok semmit, ha már a leheletem homályosítja a tájat, elvágok minden szálat, ami fűz. Mert van, mikor csak sebez. Alkotok mélyebb kapcsolatot. Bebalzsamozom halott emlékeimet. Körbe-körbe sétáltam a négyszögletű kertben. Ha fa lehetnék, ami kapcsolódik az éghez, a földhöz és a közteshez, talán nem érezném, hogy itt hagynak. Talán kapcsolódhatnék én is. Szeretnék minden emberrel lenni. Szeretnék minden ember lenni. A körme hegye, hogy valahol én is, és ne itt egyedül. Darabokra szóródok szét és nincs, ami összefűzzön. Elvérzik körülöttem a köd, mielőtt tisztulhatna. Pedig csak fákat szeretnék látni. Mint egy szoros kézfogást a mellettünk levővel. Leültem és kinyújtottam a kezem. Azért hátha megfogja valaki.
Bölcsföldi András
Az ajtó
Egyszer csak előtte állt egy ajtó. Azt is írhattam volna, egyszer csak egy ajtó előtt állt.
Gueth Péter
Variációk a változatlanságra
Miért lenne kereshető az otthon, mintha hely volna?
Pete Violetta
A Ráday utcán
No, mi kellene neked?
Sebesi Viktória
Leheletnyi köd
„valahol én is, és ne itt egyedül”
Bölcsföldi András
A tanú - Örök parafrázis
Amikor NEM állítja meg az atya kezében a tőrt angyali szózat
Horváth Zsuzsanna
Nyitott ajtó
Nyitott ajtót adott elém. Mindig és mindenhol. Minden kérésem ellenére sem zárta be soha a lehetőségeket előttem. Muszáj volt mindig választanom, döntenem. Vállalnom a felelősséget. Kimondhatatlan volt a vád: "Nem volt más út..." Mindig volt.
Puskás Gabriella
Akár egy vízcsepp
Folytatásos novellánk betegségről, őszinteségről, félelmekről és megoldásokról
Dobóczky László
2006. aug.11.
Naplótöredékek
Fodorné Ablonczy Margit
Árnyék mögött fény ragyog...
Azon gondolkodtam el, vajon én hova nézek, ha félek? Hol vannak az én fényeim, csillagaim?
Michna Ottóné, Ablonczy Ágnes
Oltáron
hát hallgattál míg felértetek a csúcsra...
Hajdúné Tóth Lívia
Ezért
Az orvos sem tudott napirendre térni a történtek fölött...
Géczy Katalin
Gazdaggá tettél
Elmélkedés Mozart nagy g-moll szimfóniája mellett (K.V.550)
Horváth Zsuzsanna
Megszólításra szoruló gyermekek
A szó veszélyes fegyver és van, aki fegyvertelen
Látogatóink száma a mai napon: 1535
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 59735103
Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.
Jelenleg nincsenek hozzászólások.