belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Felszín

Bölcsföldi András

Hinta, hinta...

Felnőttkorból gyermekkorba és vissza

2014. szeptember 20-án, szombaton délelőtt 10.22 perckor ráültem egy üres hintára Balatonföldváron...

Régóta nem ültem hintán...

Azt gondoltam, hogy ezt a szokást valahol az óvoda után, az általános iskola valamelyik alsós évében elhagyja az ember, nemcsak a méretek miatt, hanem abban a minőségben is, ahogy a „nagyok" lenézik a „kicsik" dolgait (bár feleségem szerint még egy sokkal idősebb gyerek- vagy kamaszcsapat is képes megtámadni egy játszótéren üresen lóbálódzó hintát). Velem is volt már úgy, hogy megpróbáltam betuszkolni magam egy vaspánttal körbefogott hintába, s félő volt, hogy kituszkolni már nem tudom magam. (Nem is beszélve a felnőttek azon félelméről, hogy a hinta egyszerűen leszakad, mert már „kinőttem a gyerekkorból".)

Pedig...

Pedig a hinta felemel. Emel? Röpít! Milyen klassz dolog! Az ember leül vagy ráül (már ha hozzájut), s lassú, mechanikus mozgással elkezd evezni a lábával

kinyújtja – behúzza...
kinyújtja – behúzza...
kinyújtja – behúzza...

Felejthetetlen ritmus. Az ember fogja a vasdrótot vagy láncot, rácsimpaszkodik ujjaival, kicsit megmerevíti a felsőtestét, kidomborítja és megfeszíti mellét, s kellemes ringással simul bele az ismerős ritmusba. Még enyhe szellő is képződik és borzolja arcát. És amikor becsukja a szemét. Az az igazi. Nem is tudja, hol van.

föl – le...
föl – le...
föl – le...

A hinta ott állt az óvodaudvar sarkában, mindentől kissé távolabb, mégis azt gondoltuk, az udvar középpontja. Meg kell szerezni! Fel kell jutni rá! Mondhatni: a hintáért meg kell küzdeni! Mert az nem úgy van, hogy csak odamegyek és hintázok. Odasomfordálni, kicsit álldogálni, sóvárogva nézni a robogó rakétákat, a hátralibbenő hajfonatokat, majd ráutaló magatartással kivárni a sort. Persze van vadabb változat is: mikor az erősebb erőszakkal megállítja a hintát. Előbb csak szóval követel, majd fenyegetően közelebb lép, végül oldalról elfogja a láncot kapaszkodva a merevítő rúdba, a hinta közben táncot lejt a benne ülővel, jobbra-balra tér, majd lassulva megáll, s a hintázó kényszeredett csalódással veszi tudomásul, hogy érvényesült a történelemben lefektetett és újra megismételt valóság: az erősebb győz.

Hinta-palinta
Régi dunna
Kiskatona
Ugorj a Tiszába, zsupsz!

Hogy ez pontosan mit is jelent, ezt egy gyermekmondóka összefüggésében még senki nem tudta megfejteni, a ritmust, a ringatást kell éreznünk belőle. Az viszont már ebből is kiderül, mennyire pontos a hinta-kép mint metafora.

Hinta-palinta.
Hintaszék.
Hintaló.
Hintapolitika.

A hinta az elemelkedést jelenti a földről, az elszakadást a valóságtól, a gravitáció nyilvánvaló legyőzését, a sebességet, hogy igenis tudunk repülni, és közeledést az éghez. A gyorsaság, a gyorsulás, a sebesség vágya már itt benne van az emberben. Ritmikus váltásokkal, miközben lököd a hintát, mindig magasabbra, magasabbra és magasabbra törekszel. A sebesség és a veszély összefonódik. S mindig ott lapul a kérdés: vajon nem fordul-e át? Nem akad-e ki? Nem repülök-e ki? Közel menni az éghez. Égbe repülünk, mert oda vágyunk! A tiszta, kék égbe. Nem véletlenül született erről dal:

Hinta, hinta, közelebb hozza a kék eget
Hinta, hinta, felrepít téged, mint az álom.
Hinta, hinta, repül az égig a sok gyerek,
Hinta, hinta, repülök én is, messze szállok.
(Hinta – Kati és a Kerek Perec)

A népszerű játék vagánysága minden szülő rémálmát jelenti: amikor már jól begyorsul a hinta, ki tud minél messzebbre ugrani belőle. Ez különösen veszélyes ott, ahol vaskorláttal veszik körül a hintákat. De a veszély kipróbálása, a határaink feszegetése legyőzi a sérülésünk félelmének kockázatát. A vége pedig mindig a lassulás, a megállás: nem jár a lábam, magam alá húzom.

lassulok
lassulok
lass u lo k

Egyszer mindenképpen le kell tennem a lábam. A szabálytalan talajon apró kavicsok korcognak a talpam alatt, majd megáll a lábam, megáll a hinta, megállok én is, és csend. Vége a varázsnak. Tagjaimban még ott a mozgás, de már itt vagyok a valóságban. Néhány perc alatt átélek valamit az élet lényegéből. Mert nem ez a három fogalom jellemzi minden dolgunkat? Nem ez a három határozza meg a mindennapjainkat? A terveinket? Az álmainkat? A hitünket?

a lendülés
a szárnyalás
a megállás

A hinta visszahozta a gyermekkor érzését. Nemcsak azt melegítette fel, ami egyébként is bennem volt, hanem azt is, amit már elfelejtettem. Mert már kinőttem a hintát. Már nehéz vagyok. Már a földön járok. Felnőttem. És mégis beleültem. Gyerek lettem. És nem érdekelt, hogy néznek-e felnőttek, hogy mit szólnak, hogy nem illik, hogy kinőttem... Vissza a gyermekkorba!

Vissza a felnőttkorba...

Hinta

Kati és a Kerek Perec

1. Lenn a téren, lenn a téren a hinta meg nem áll,
Körötte sok gyerek, mindenkit ismerek
Kicsi és nagy a hintára vár.

2. Lenn a téren, lenn a téren a sorba hogyha beállsz,
Egyszer majd felkerülsz és akkor felrepülsz
Tudom, az égig meg sem állsz.

R: Hinta, hinta, közelebb hozza a kék eget
Hinta, hinta, felrepít téged, mint az álom.
Hinta, hinta, repül az égig a sok gyerek,
Hinta, hinta, repülök én is, messze szállok.

3. Lenn a téren, lenn a téren ma én is ott leszek
Köröttem sok, gyerek, akiket ismerek
És közben rágjuk a perecet.

R: Hinta, hinta, közelebb hozza a kék eget
Hinta, hinta, felrepít téged, mint az álom.
Hinta, hinta, repül az égig a sok gyerek,
Hinta, hinta, repülök én is, messze szállok. 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. április 26., péntek,
Ervin napja van.
Tartalom
Vezércikk

Czapp Enikő
Folyamatos reformáció
Bátorság vagy ráhagyatkozás?

Gondolkorzó

Fikó Norbert
Jézus követése
A megtérés egy pont vagy folyamat?

B. Tóth Klára
Indulj el egy úton
Kirepül a gyermekem. De hová?

Bölcsföldiné Türk Emese
Ház – As – Ság
Kíváncsi volt, hát lenyomta a kilincset.

Felszín

Bíró Anna
Egy utazás margójára
Fél év Brazíliában

Szabó Julcsi
Évadkezdésre
Díszletek a HÉV-en

Bölcsföldi András
Hinta, hinta...
Felnőttkorból gyermekkorba és vissza

Magasság

Ottucsák Melinda A.
Indulni kell
– képek valahonnan a Közel-Keletről –

Pólya Dániel
G. K. Chesterton: Az elfeledett óriás
(tündérmese négy felvonásban)

Farkas Zsuzsanna
Őszi nap fénye
Kávéházi történet

Mélység

Szakács Gergely
A szorongástól az önbecsülésig
Pál Feri könyvének margójára

Tóth Sára
„Gyermekeim, akiket ... fájdalmak közt szülök meg"
Szülés a Bibliában és az életben: szüléseim története

Záborszky Zsófia
Függőségből függőségbe
Hol kezdődik az ördögi kör?

Teljesség

Miklya Luzsányi Mónika
Menjetek el szerte a világba...
Egy magyar lelkész Mandzsúriában

Záborszky Zsófia
A szolgáló vezető
Az első lépések a vezetővé formálódás útján

Szakács Gergely
A test imádsága
Mit jelent Jézussal zarándokolni?

Üzenet

Szabó Julcsi
Egyre közelebb
Indulj el tapasztalni!

Czapp Enikő
A hőssé válás útja II.
„Aki dudás akar lenni"...

Áthallások

Miklya Luzsányi Mónika
Road movie másképpen
Új alapot építeni autózás közben

Hancsók Barnabás
Lágy eső
„Anya meghalt, apámat nem ismerem”

Kitekintés

Ottucsák Melinda A.
De én nem vagyok szendvicsgyerek!
Születési sor(s)rend - könyvajánló

Látogatóink száma a mai napon: 39
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44213320

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat