belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Teljesség

Géczy Katalin

A lehetetlen

Látnom kell Téged!

„Itt állok jászolod felett..."
(J.S. Bach: A jászolnál)

„A lehetetlen a természetfölöttibe nyíló ajtó. Csak be kell kopogni rajta.
Valaki más nyitja ki."
(Simone Weil)

„Itt állok jászolod felett, ó, Jézusom, szerelmem..."
Ki vagy te nekem? Kicsodám van az egekben?

Reggel a félhomályban botorkálok a munkahelyemre és elmondom neked, igen, jobb lenne behúzódni a szobám mélyére, csöndben lenni előtted, egyedül lenni, megpihenni nálad. De te elindultál, és a félhomályban botorkálsz tovább, és úgy tűnik, ott akarsz velem lenni, a rám bízott feladatban, a mellettem sürgölődő gyerekek és felnőttek között.

„De én mindenkor  veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet."
(Zsolt 73,23)

Jól van, hát összeszedem magam ma is, és már készülnék átvenni az irányítást. Belelendülni a tennivalókba, elirányítani mindent és mindenkit, de hol  is kezdjem? Annyi mindent elmondtam már. Mért mondjam újra? Hogy mondjam újra? Hogyan érek célba? Lesz ennek valami értelme?

„El kell jutni a lehetetlenséghez, hogy felébredjünk az álomból. Az álom nem ismer lehetetlent. Csak tehetetlenséget. „Mi Atyánk, mennyei Atyánk." Valami humor bujkál e szavakban. Próbáljátok csak megkeresni Atyátokat ott a magasban! Ugyanúgy képtelenek vagyunk elrugaszkodni a földtől, mint a giliszta. És Ő ugyan hogy jöhetne el hozzánk anélkül, hogy leszállna?"
(Simone Weil)

Tehetetlenül, tanácstalanul, lehetetlenül forgolódom, teszek-veszek, indulok, megtorpanok...  Hogyan érek célba? Lesz ennek valami értelme?

„Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségedbe fogadsz be engem."
(Zsolt 73,24)

Ebben a zajban meghallani a hangot, megérteni a tanácsot, megmerítkezni a szabadító szeretetben - hogyan lehet? János megfordult, hogy lássa a Szót. (Jelenések 1,12)

„János azt írja: Megfordultam, hogy lássam, milyen hang szólt hozzám. Azaz megfordultam, hogy lássam a hangot. Ebben a képben van egy egész testet igénybe vevő cselekvés: a megfordulás. S aki beletekint a hangba, az megsüketül és megvakul, átmegy egy lényegszerű, nagyon mély átváltozáson, ami után már egész másképpen látja a világot."
(Visky András)

Megfordulok, hogy lássam a Szót. A feladataim, terveim, céljaim helyett látnom kell téged. A szemeidet, amivel tanácsolsz, vezetsz, megerősítesz. Mint egy kétdimenziós kis pont ragadok bele mindenbe, ami a látómezőmbe fér. Ami fontosnak és megkerülhetetlennek tűnik, gúzsba köt és reménytelenné tesz. De amikor megfordulok, látom a szót, értelmet nyer a tanács. Elmerülök a szemedben. Megszépülök a szeretetben.

„Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm a földön."
(Zsolt 73,25)

„Nem lehet úgy elképzelni Isten és az ember kapcsolatát, hogy ne legyen ugyanolyan értelmezhetetlen, mint a Megtestesülés. A Megtestesülés szétfeszíti ezt az értelmezhetetlenséget. A legmegfoghatóbb módja annak, hogy elgondoljuk ezt a lehetetlen alászállást. Akkor pedig, miért ne volna maga az igazság?"
(Simone Weil)

„Itt állok jászolod felett, ó, Jézusom, szerelmem,
Eljöttem, elhoztam neked, amit kezedből nyertem.
Vedd elmém, lelkem és szívem,
Hadd adjam néked mindenem,
Hogy kedves légyek néked."

Nap mint nap a lehetetlenből indulok és a lehetetlenbe érkezem. Botorkálok hajnalban a félhomályban, aztán botorkálok a nappali fényben, mint egy vak koldus, tanácstalanul, tehetetlenül, reménytelenül. És megfordulok újra meg újra, hogy lássam a Szót, hogy belefeledkezzem és megsüketüljek, hogy megvakuljak, hogy végre másképpen lássam a világot.

„Az Ige, a Szó kétezer évvel ezelőtt testté lett. Jézus, a testet öltött Ige, mindent megélt, mindenkit szeretett, és önmagát áldozta mindenekért, azokért is, akik elárulták, megostorozták, megfeszítették. A Szónak ma is meg kell testesülnie ahhoz, hogy újra képessé váljon a szeretetet és az igazságot közvetíteni, a cselekedetek fölött helyesen ítélkezni. Isten szava és a szeretet lelke szüntelen megtestesülésre vár."
(Richard Wurmbrand)

„Megváltóm, egy kérésemet nem vetheted meg nékem:
Hogy szívem mélyén tégedet hordozhatlak, remélem.
És bölcsőd, szállásod leszek,
Jövel hát, tölts el engemet,
Magaddal, nagy örömmel!"

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. május 24., péntek,
Eszter , Eliza napja van.
Tartalom
Vezércikk

Pete Violetta
Világít-e a lelked ilyenkor?
Milyen szerencse, hogy karácsony nem tör csak úgy ránk, hanem megelőzi advent.

Felszín

Jéger-Pete Renáta
Fontossági sorrend
Mivel töltöm ki a sosem-elég időt?

Jeney Edit
Boldog decembert!
Amit a csillag jelöl: magányügy!

Jeney Edit
A Barbie-baba
Ken és az álomház mellől a jászol mellé

Magasság

Tóth Sára
„Megszárad a fű, elhull a virág" - az idő és a bibliai hagyomány
Isten, aki bejelenti: újat cselekszem!

Turcsik Ferenc
„Kör közepén állok..."
...és forgok újra, meg újra, míg advent lesz újra

Turcsik Ferenc
A feneketlen mélység
A vég nélküli idő vakító ámulatában

Mélység

Nagy László
ALKALMAS a MOST éppen számodra?
Hamis elvárás, amikor a jelen minden áldásos ALKALMÁT megtagadjuk egy lehetséges jövőbeli miatt.

Nagy László
Alkalom a változásra
Különleges idők különleges helyzeteket szülnek, és néha új, különleges embert.

Turcsik Ferenc
Durci-murci
Daccal az alkalmaknak: „Csak azért sem akarok még egyszer belelépni ugyanabba a folyóba"

Teljesség

Kiss Gergely István
Istennek emberré
Mi mindennek kellett történni ahhoz, hogy az Istennel találkozni lehessen?

Géczy Katalin
A lehetetlen
Látnom kell Téged!

Fodorné Ablonczy Margit
Megvan az ideje...
„csak" be kell tölteni, amire való

Rácz Róbert
Az ünnepi alkalom gazdagsága
Áron is megvegyétek az alkalmatosságot!

Üzenet

Bölcsföldi András
Az Adventnek rendelt ideje van
A Prédikátor szava ma

Kovács Szilvia
A „most nem" és a „túl késő" után
Kifogásainkon fog az idő vas foga

Kovách János
Hogyan fordulhat jóra egy elrontott születésnap?
Kifejezni valamit abból a szeretetből, amit Isten akar ajándékozni

Áthallások

Békési Sándor
József álma
„...angyal mutatóujja forrasztja a magába zuhant emberhez az Isten üzenetét..."

Tóth Sára
Akkor a sötétség lesz a fény s lesz majd a csönd a tánc
Holtpontján a forgó világnak Isten belép az időbe

Gueth Péter
Kulcs a Mindenség kicsiny boltjához
Régi TITOK új csomagolásban

Réz-Nagy Zoltán
Leleplező karácsony - Bruegel Betleheme
Újra jön, hogy hatalmába kerítsen, megigézzen, vagy kifosszon és összetörjön. Szembesít minket boldogságunkkal, vagy boldogtalanságunkkal.

Miklya Luzsányi Mónika
A szólista - Film és valóság
Barátra van szüksége

Riport

Szerkesztő
Hogyan lesz alkalommá az ünnep?
Kerül-e püspökkenyér az ünnepi asztalra?

Szerkesztő
Készülődés egy kicsit máshogy
- egy vak családanya adventje

Kitekintés

Fekete Zsuzsa
Várakozás
Zöld füvön, nem várt ajkakon hangzik a dal

Miklya Luzsányi Mónika
Ajándék - kicsit másként
Dani az ajándék, akit nem cserélnének be.

Látogatóink száma a mai napon: 533
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44419049

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat