2009. december
18. szám
Látnom kell Téged!
„Itt állok jászolod felett..."
(J.S. Bach: A jászolnál)
„A lehetetlen a természetfölöttibe nyíló ajtó. Csak be kell kopogni rajta.
Valaki más nyitja ki."
(Simone Weil)
„Itt állok jászolod felett, ó, Jézusom, szerelmem..."
Ki vagy te nekem? Kicsodám van az egekben?
Reggel a félhomályban botorkálok a munkahelyemre és elmondom neked, igen, jobb lenne behúzódni a szobám mélyére, csöndben lenni előtted, egyedül lenni, megpihenni nálad. De te elindultál, és a félhomályban botorkálsz tovább, és úgy tűnik, ott akarsz velem lenni, a rám bízott feladatban, a mellettem sürgölődő gyerekek és felnőttek között.
„De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet."
(Zsolt 73,23)
Jól van, hát összeszedem magam ma is, és már készülnék átvenni az irányítást. Belelendülni a tennivalókba, elirányítani mindent és mindenkit, de hol is kezdjem? Annyi mindent elmondtam már. Mért mondjam újra? Hogy mondjam újra? Hogyan érek célba? Lesz ennek valami értelme?
„El kell jutni a lehetetlenséghez, hogy felébredjünk az álomból. Az álom nem ismer lehetetlent. Csak tehetetlenséget. „Mi Atyánk, mennyei Atyánk." Valami humor bujkál e szavakban. Próbáljátok csak megkeresni Atyátokat ott a magasban! Ugyanúgy képtelenek vagyunk elrugaszkodni a földtől, mint a giliszta. És Ő ugyan hogy jöhetne el hozzánk anélkül, hogy leszállna?"
(Simone Weil)
Tehetetlenül, tanácstalanul, lehetetlenül forgolódom, teszek-veszek, indulok, megtorpanok... Hogyan érek célba? Lesz ennek valami értelme?
„Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségedbe fogadsz be engem."
(Zsolt 73,24)
Ebben a zajban meghallani a hangot, megérteni a tanácsot, megmerítkezni a szabadító szeretetben - hogyan lehet? János megfordult, hogy lássa a Szót. (Jelenések 1,12)
„János azt írja: Megfordultam, hogy lássam, milyen hang szólt hozzám. Azaz megfordultam, hogy lássam a hangot. Ebben a képben van egy egész testet igénybe vevő cselekvés: a megfordulás. S aki beletekint a hangba, az megsüketül és megvakul, átmegy egy lényegszerű, nagyon mély átváltozáson, ami után már egész másképpen látja a világot."
(Visky András)
Megfordulok, hogy lássam a Szót. A feladataim, terveim, céljaim helyett látnom kell téged. A szemeidet, amivel tanácsolsz, vezetsz, megerősítesz. Mint egy kétdimenziós kis pont ragadok bele mindenbe, ami a látómezőmbe fér. Ami fontosnak és megkerülhetetlennek tűnik, gúzsba köt és reménytelenné tesz. De amikor megfordulok, látom a szót, értelmet nyer a tanács. Elmerülök a szemedben. Megszépülök a szeretetben.
„Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm a földön."
(Zsolt 73,25)
„Nem lehet úgy elképzelni Isten és az ember kapcsolatát, hogy ne legyen ugyanolyan értelmezhetetlen, mint a Megtestesülés. A Megtestesülés szétfeszíti ezt az értelmezhetetlenséget. A legmegfoghatóbb módja annak, hogy elgondoljuk ezt a lehetetlen alászállást. Akkor pedig, miért ne volna maga az igazság?"
(Simone Weil)
„Itt állok jászolod felett, ó, Jézusom, szerelmem,
Eljöttem, elhoztam neked, amit kezedből nyertem.
Vedd elmém, lelkem és szívem,
Hadd adjam néked mindenem,
Hogy kedves légyek néked."
Nap mint nap a lehetetlenből indulok és a lehetetlenbe érkezem. Botorkálok hajnalban a félhomályban, aztán botorkálok a nappali fényben, mint egy vak koldus, tanácstalanul, tehetetlenül, reménytelenül. És megfordulok újra meg újra, hogy lássam a Szót, hogy belefeledkezzem és megsüketüljek, hogy megvakuljak, hogy végre másképpen lássam a világot.
„Az Ige, a Szó kétezer évvel ezelőtt testté lett. Jézus, a testet öltött Ige, mindent megélt, mindenkit szeretett, és önmagát áldozta mindenekért, azokért is, akik elárulták, megostorozták, megfeszítették. A Szónak ma is meg kell testesülnie ahhoz, hogy újra képessé váljon a szeretetet és az igazságot közvetíteni, a cselekedetek fölött helyesen ítélkezni. Isten szava és a szeretet lelke szüntelen megtestesülésre vár."
(Richard Wurmbrand)
„Megváltóm, egy kérésemet nem vetheted meg nékem:
Hogy szívem mélyén tégedet hordozhatlak, remélem.
És bölcsőd, szállásod leszek,
Jövel hát, tölts el engemet,
Magaddal, nagy örömmel!"
Pete Violetta
Világít-e a lelked ilyenkor?
Milyen szerencse, hogy karácsony nem tör csak úgy ránk, hanem megelőzi advent.
Jéger-Pete Renáta
Fontossági sorrend
Mivel töltöm ki a sosem-elég időt?
Jeney Edit
Boldog decembert!
Amit a csillag jelöl: magányügy!
Jeney Edit
A Barbie-baba
Ken és az álomház mellől a jászol mellé
Tóth Sára
„Megszárad a fű, elhull a virág" - az idő és a bibliai hagyomány
Isten, aki bejelenti: újat cselekszem!
Turcsik Ferenc
„Kör közepén állok..."
...és forgok újra, meg újra, míg advent lesz újra
Turcsik Ferenc
A feneketlen mélység
A vég nélküli idő vakító ámulatában
Nagy László
ALKALMAS a MOST éppen számodra?
Hamis elvárás, amikor a jelen minden áldásos ALKALMÁT megtagadjuk egy lehetséges jövőbeli miatt.
Nagy László
Alkalom a változásra
Különleges idők különleges helyzeteket szülnek, és néha új, különleges embert.
Turcsik Ferenc
Durci-murci
Daccal az alkalmaknak: „Csak azért sem akarok még egyszer belelépni ugyanabba a folyóba"
Kiss Gergely István
Istennek emberré
Mi mindennek kellett történni ahhoz, hogy az Istennel találkozni lehessen?
Géczy Katalin
A lehetetlen
Látnom kell Téged!
Fodorné Ablonczy Margit
Megvan az ideje...
„csak" be kell tölteni, amire való
Rácz Róbert
Az ünnepi alkalom gazdagsága
Áron is megvegyétek az alkalmatosságot!
Bölcsföldi András
Az Adventnek rendelt ideje van
A Prédikátor szava ma
Kovács Szilvia
A „most nem" és a „túl késő" után
Kifogásainkon fog az idő vas foga
Kovách János
Hogyan fordulhat jóra egy elrontott születésnap?
Kifejezni valamit abból a szeretetből, amit Isten akar ajándékozni
Békési Sándor
József álma
„...angyal mutatóujja forrasztja a magába zuhant emberhez az Isten üzenetét..."
Tóth Sára
Akkor a sötétség lesz a fény s lesz majd a csönd a tánc
Holtpontján a forgó világnak Isten belép az időbe
Gueth Péter
Kulcs a Mindenség kicsiny boltjához
Régi TITOK új csomagolásban
Réz-Nagy Zoltán
Leleplező karácsony - Bruegel Betleheme
Újra jön, hogy hatalmába kerítsen, megigézzen, vagy kifosszon és összetörjön. Szembesít minket boldogságunkkal, vagy boldogtalanságunkkal.
Miklya Luzsányi Mónika
A szólista - Film és valóság
Barátra van szüksége
Szerkesztő
Hogyan lesz alkalommá az ünnep?
Kerül-e püspökkenyér az ünnepi asztalra?
Szerkesztő
Készülődés egy kicsit máshogy
- egy vak családanya adventje
Fekete Zsuzsa
Várakozás
Zöld füvön, nem várt ajkakon hangzik a dal
Miklya Luzsányi Mónika
Ajándék - kicsit másként
Dani az ajándék, akit nem cserélnének be.
Látogatóink száma a mai napon: 516
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 59722016
Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.
Jelenleg nincsenek hozzászólások.